2022. január 31., hétfő

Havi zárás – Január 2022

 

Már csak három és fél hónap. Egy dátum tartja bennem a lelket, mert eléggé megviselt az évkezdés. Mivel hamar letudtam a vizsgáimat, így nagyüzemi szakdolgozatgyártásba fogtam, ami gyakorlatilag elrabolja azt az időmet, amit alapból a feltöltődésre kellene szánnom. Ezt és a havi olvasmányaimról szóló bejegyzéseket is lelkifurdalás mellett írtam meg, viszont tudom azt, hogy ennyi kikapcsolódás nekem sem árt.

A végére már elég nehezen ment, de részt vettem a harmadik Könyv Kempingen is, ahol ismét megmutatta azt a Discord felület, hogy mekkora közösség is lakozik benne. Nyugodtabb időszakomban aktívabb lettem volna, de így is elég sok programon vettem részt, valamint nagyon megdobta az olvasott könyveim számát, ami rendesen motivál.

 

Az olvasás mellett filmekre is jutott időm, holott az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam minden mozgó médiát. Egyedül könyves videókat szoktam nézni, mert azok megnyugtatnak. Barátommal folytattuk a december végén megkezdett Marvel maratonunkat, és megnéztük a legújabb Pókember filmet, valamint bepótoltuk a Shang-Chit és az Ethernalst. Ezek közül egyedül a harmadikkal voltak problémáim, mégpedig elég sok. Emellett megnéztük a Free Guyt is, ami szintén kevésbé tetszett, de hát nem is vagyok akkora gamer. Valamint a hónap végén még beiktattunk Nóri barátnőmmel egy csajos estét, ahol az eredeti Disney Mulan jelentette a gyógyírt a lelkemre.

 

Könyves fronton fontos még megemlítenem, hogy attól még, hogy remeteként vagy dolgozom vagy szakdolgozom, néha megerőltetem magam, és kitolom a nemesebbik felemet a házból. Egyik ilyen alkalom volt a soproni könyvtár Könyv csere-beréje, ahova nem egyedül mentem. Már az őszire is Réka barátnőmmel közösen szerettem volna elmenni, de a dátum nem volt jó. Most viszont sikerült összehozni, és még Andi is csatlakozott hozzánk, ami külön öröm volt a számomra. Egy nagyszerű délutánt töltöttem el ezzel a két csodálatos emberrel, ami úgy érzem, hogy kellett.

 

 

Januári olvasmányaim (4250 oldal)

 

Kívülről soknak tűnhet a lista, ám belülről ezt teljesen másképp éltem meg. Mivel a hónap elejét nálunk töltötte barátom, így kevesebb időm jutott az olvasásra, és akkor sem tudtam fizikai példányt kézbe venni. A Könyv Kempingen olvasott képregények rendesen megdobták a hónap közepét, de aztán megint lelassultam, mert úgy éreztem, hogy kicsit sok volt az a hét. Majd a hó végén ez átcsapott szenvedésbe, és már fejezetenként képregényt olvastam motivációként, annyira nem haladtam a Kísértés Rt-vel.

 

 

A hónap kedvence: Always Human, Nagy Panda és Kicsi Sárkány

A hónap csalódása: A táltos, Kísértés Rt.

A hónap meglepetése: Éjfél Könyvtár, Ahol megszakad

 

 

Könyvbeszerzések


Lehet, hogy nálam jobban működik az, ha nem határozom el magamat a spórolásra, mert akkor nagyobb eséllyel fogok kevesebb könyvet venni, mintha görcsösen ragaszkodnék hozzá. Elkerült a kísértés, bár ehhez az is hozzátesz, hogy még nincsenek nagyon új megjelenések, amikre fájhatna a fogam. De kérdezhetnétek, hogy akkor mégis miért van alább felsorolva hét kötet, ha ennyire tartottam magam hozzá. Hát úgy, hogy ezeket vagy recenzióba kaptam, vagy pedig elcseréltem.

 

A 21. Század Kiadóval való együttműködés keretében kaptam ezt a két tavalyi megjelenést. Előbbi pont illik a januárhoz, mert 27-én volt a Holokauszt emléknapja, ám idén nem sikerült az év nyitányában második világháborús köteteket olvasnom. Februárban viszont biztosan sorra fog kerülni a TikTokon is aktív Lily története. Az utóbbi pedig egy csodálatos könyv az elmélkedéshez és a révedezéshez. Gondolataiból erőt meríthetsz a legnehezebb napokra is. És nem mellesleg a kivitelezése is elképesztő.

 

A Soproni Könyvtár ifjúsági részlege minden évben többször megrendezi a könyv csere-beréjét, ahova főként ifjúsági regényeket és mesekönyveket várnak, és azokat is lehet cserébe hazahozni. Már az élményért is érdemes elmenni, meg én inkább mindig több kötetet szoktam vinni, mint hozni. Idén viszont rekordot döntöttem, mert jópár vékony(!) könyvvel lettem gazdagabb,

 

G. Szabó Juditról még csak elvétve meséltem nektek, de kisgimnazista koromnak meghatározó írója. Nem mellesleg soproni születésű, bár nekem nem volt szerencsém találkozni vele. Könnyed és humoros történeteket ír, és mikor megláttam, hogy két kötete is ott fekszik az asztalon, nem volt kérdéses, hogy jönnek velem. Az meg csak plusz öröm, hogy pont annak a sorozatnak a részei, amiből már négyet olvastam.

 

  • Závada Péter: Ahol megszakad

Gimnázium után nemigen olvastam verseket, de múlt év végén eléggé rákaptam Rupi Kaurra, és már Amanda Lovelace köteteit is nézegetem. Závada Péterről először Andinál hallottam, de ő a Mészt szerette tőle. Viszont mikor megláttam a nevét az egyik ládikóban, akkor ezt egy jelnek vettem, hogy ideje a magyarok fele is nyitni.

 

Gyerekkorom két meghatározó meséje a Micimackó és a Babar. Pont előtte napokban nézegettem őket moly.hu-n, hogy milyen jó lenne őket a polcomon tudni. Ugyan a Micimackó megvan egy nagyobb alakú puhatáblás kiadásban, de amikor szembejött velem a Postabank és Takarékpénztár Rt-s csöppség, nem tudtam ott hagyni. Mert így pontosan illeni fog az otthon lévő Micimackó kuckójához. A Babar pedig hatalmas nosztalgiafaktor. Ugyan a rövid mesekönyvek nem adják vissza a rajzfilmek hangulatát, de innen indult minden.

 

Karácsony után úgy látszik, hogy hajlamosak az emberek könyveket venni, mert már egy ideje fent voltak az eladó könyveim moly.hu-n. Ezek csak olyan kötetek, amelyekhez rossz érzések fűznek, vagy csak egyszerűen nem tetszettek, és nem akarom őket a polcomon tudni. Ezeket vagy eladtam, vagy odaajándékoztam Réka barátnőmnek vagy a Soproni Könyvtárnak. Az Arany és Ónixtól többet vártam, és nagyon felhúzott, pont mint Az idő vándorai. A boszorkányság évétől és a Kegyetlen szellemektől a gyomrom forgott olvasás közben. Szintén csalódás volt a Nyárherceg, Az elfek öröksége és a Gilded Cage – Aranykalitka, a Timebound – Időcsapda pedig egy kiadó által félbehagyott sorozat, amit ha szeretnék folytatni, akkor angolul akarnám. Az Invictus – Az idő gyermeke és a Balatoni futár pedig egyszerűen nem ugrotta meg a mércét. Elment az utolsó Árnyvadász kötet is itthonról, mert még mindig nem az Akadémiát akarnám a polcomon tudni. The Book of Life pedig már megjelent magyarul, így nem volt az angol példányra szükségem. Ken Folletttől pedig a Kinder der Freiheittól vettem könnyes búcsút. Annyira sajnálom, hogy anno a sorozatának harmadik részét kaptam meg. És ha olvasnék tőle, az is magyarul lenne, mert elég bonyolult és összetett könyvei vannak.

Írta: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)