Egy rendszer átnevelő ereje | Katherine Kressmann Taylor – Betekintő #33

Számos történelmi fikciót olvastam már a második világháborúról és az azt megelőző időszakról, de ezek mind jóval később íródtak. Utólag könnyű okosnak lenni, ám Katherine Kressmann Taylor levélregényével nem ez a helyzet. A Címzett ismeretlen első kiadása 1938-ban jelent meg, azaz írónő itt a kor eseményeire reflektál, de nem sokkal rá eltűnt a süllyesztőben, pedig a mai napig is aktuális kérdéseket jár körbe ez a klasszikusnak számító mű.

 

Eredeti megjelenés éve: 1938
Magyar megjelenés éve: 2010/2022
21. Század Kiadó
levélregény, történelmi fikció
öt csillag

Az itt olvasható történet először az amerikai Story magazinban jelent meg 1938-ban, majd hamarosan átvette a Reader’s Digest, hogy aztán következő évben a Simon & Schuster könyv alakban is kiadja. A fiktív levélváltás azonnal irodalmi szenzáció lett, és társadalmi vitát váltott ki. A náci Németországban betiltották, az Egyesült Államokban és egy sor európai országban a legnagyobb dicséret hangjain méltatták.

A Címzett ismeretlen egy levélváltás egy San Franciscóban élő zsidó műkereskedő és korábbi üzleti partnere között, aki visszatért Németországba. Nyomasztó történet, amely hatása alá vonja az olvasót, és nem engedi el.

 

A kötetet rövid, lényegre törő és szemléletes, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az írónő egy ideig reklámügynökségnél dolgozott. Bő egy éven keresztül követjük két férfi fiktív levelezését, amely a barátságuk mellett az országok – az USA és főképp Németország – helyzetét is bemutatja. Első kézből látjuk a változásokat és a rendszerek emberekre gyakorolt hatását. A végén lévő csavar pedig meglepett, mert egy ponton úgy hittem, rájöttem a megoldásra.

 

A borító első ránézésre idegen a kisregénytől, ugyanis se levelek nincsenek rajta, se a náci Németországra nincsen utalás. Az olvasás során azonban hamar kiderül, hogy a két főszereplőnk Max és Martin közös galériát üzemeltetnek San Franciscoban. Ezt az üzlettársi viszonyt utóbbi Németországba való visszaköltözését követően is fenntartják, mert az öreg kontinensen jóáron lehet műalkotásokhoz jutni, Amerikában pedig kapósak még a legcsúnyább festmények is.

 

„Drága Nővérem...” | Emma Tennant – Betekintő #26

Gyerekként egy fehér írólapra vezettem a kívánságlistás köteteimet, amelynek elmaradhatatlan darabjai voltak Jane Austen regényeinek folytatásai. Élénken él az emlékezetemben a kép, hogy Jane Gillespie és Emma Tennant eléggé bebetonozták magukat rajta, hiszen az általuk írt köteteket már akkor sem lehetett kapni. Ám a sors kegyes volt hozzám, mert tizenévek múlva mindkét könyvet a gyűjteményemben tudhatom. A Hívatlan vendégek után nem voltak nagy elvárásaim az Elinor és Marianne-nel kapcsolatban, és épp ezért esett kellemesebben, bár a levélregényformátumtól kissé tartottam.

Eredeti megjelenés éve: 1996
Magyar megjelenés éve: 2005
Palatinus Kiadó
levélregény, történelmi fikció
három csillag

…és boldogan éltek, míg meg nem haltak – gondolhatná a Nyájas Olvasó, miután elolvasta Jane Austen: Értelem és érzelem című regényét. Igen, így van ez a regényekben, sőt néha még az életben is. Csakhogy kortársunk, Emma Tennant angol írónő a múltat fürkésző szemével belelát Jane Austen gondolataiba, és tovább szövi a Dashwood kisasszonyok – illetve immár Mrs. Elinor Ferrars és húga, Mrs. Marianne Brandon – történetét. Bizony egyiküknek sem jutott olyan békés, nyugodt, csendes vidéki élet, amilyenről leánykorukban ábrándoztak, s amilyet meg is érdemeltek volna sok hányattatásuk után. Ahogyan Jane Austen első ízben formába öntötte a Dashwood-nővérek kalandjait – Elinor és Marianne címen, levelek alakjában –, ugyanúgy folytatja Emma Tennant: a szereplők leveleiben az 1812-es esztendő alig több mint két hónapja során sorsok írnak le száznyolcvan fokos fordulatot, kalandok kelnek és halnak el, tragédiák árnyalják, tragikomikus epizódok teszik mozgalmassá, románcok színesítik a testvérek és a körülöttük kavargó szereplők – a derék Brandon ezredes, a jámbor Edward, a csalárd Willoughby, a bohókás Sir John Middleton, s a galád Ferrars család – mindennapjait, köréjük pedig holdudvarként új szereplőket idéz a színre az írónő. Jane Austen alighanem elégedett bólintással nyugtázná kései utóda erőfeszítéseit, és maga is gyengéd, ámbár kissé gunyoros mosollyal szemlélné, hogyan alakul az általa megálmodott szereplők további sorsa.

 

Nem egy világmegváltó kötet, nem is mondanám a legjobb folytatásnak sem, mégis örültem, hogy olvashattam. Jó volt újra időt tölteni az Értelem és érzelem szereplőivel. A levél formátum miatt nem tűnt ki, hogy annyiban mások lennének a karakterek, hiszen ez a keret teljesen mást enged meg. A levélváltás sűrűsége és a feladó-címzett párosok vezetik a cselekményt, nekem mégis a fontoskodó üzenetek tetszettek a leginkább. A hézagok miatt sokat kellett magamnak is összeraknom, de szerettem ezt a játékot.

Szubjektivitás | Jane Austen

Azt se tudtam, hova legyek örömömben, mikor szülinapomra megkaptam barátomtól Jane Austen Lady Susan-jét. Ugyanis ez volt az utolsó Austen regény, amelyet nem olvastam, viszont régóta fájt rá a fogam. Megérte várni, és ugyan azóta már láttam az ez alapján készült filmet, az mégsem tetszett annyira, mint ez a kisregény.

Általam olvasott példány megjelenési éve: 2007
Ulpius-ház Könyvkiadó
levélregény, női sors, romantikus
négy csillag

Jane Austen e regényének hősnője, a fiatalon megözvegyült, kacér és agyafúrt Lady Susan, látszólag kedvére játszik a férfiszívekkel. E képességére nagy szükség van, mert nem csupán ő akar férjhez menni, de elhanyagolt, félénk és szégyenlős lányát is mielőbb a házasság révébe szeretné juttatni. Fondorlat követ tehát fondorlatot, s már-már úgy tűnik, sikerül mindenkinek port hintenie a szemébe, amikor az egyik elbolondított férfi féltékeny felesége megjelenik a színen…

Sokat nevettem az olvasás közben, és annyi humoros megfogalmazás volt a műben, hogy alig bírtam őket kijegyzetelni. Lady Susan órási forma, fricskát ad az akkori társadalomnak. Lehet az ő karakterét szeretni, nem szeretni, de miatta alakulnak ki a nézeteltérések, és teszik érdekesebbé vagy inkább szenvedéssé a környezetét.

Történetünket...

41 levélben beszélik el, ahol főleg Lady Susan és sógornője, Mrs. Vernon leveleit olvashatjuk. No ők nem ám egymásnak írnak, hanem inkább egymásról. Őladysége tőle eltiltott barátnőjének önti ki szíve lelkét, míg a másik hölgy a családjának panaszolja el a hívatlan vendég botrányos viselkedését. Ugyanazokat az eseményeket olvassuk más-más szemszögből és így olyan vicces, hogy mindegyik másképp állítja be a történteket. Imádom a pletykákat. Most akkor ki is ferdít?

„Kedves Karácsony apó!” | J.R.R. Tolkien

Én is írtam levelet a karácsonyi készülődésben, amit kiraktam a szobám ablakába. Arra sajnos nem jött válasz, de milyen jó is lett volna. Tolkien azonban megcsinálta a saját gyerekeinek azt, amit csak író szülő képes. Leveleket írt a gyerekeinek Karácsony apó nevében. Történetekkel él élményekkel tölti meg a sorokat, nem csak unalmas helyzetjelentéseket ír az Északi Sarkról.

Magyar kiadás éve: 2016
Cartaphilius Könyvkiadó
mese, levélregény
öt csillag

Tolkien ​gyermekei számára nem csupán az ajándékok miatt volt fontos és érdekes Karácsony apó, ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle: mesélt nekik a házáról, a barátairól és az északi-sarki eseményekről, mulatságosakról és ijesztőekről egyaránt. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző volt – néha a házban találták meg a gyerekek, máskor a postás hozta.

Az idő előrehaladtával Karácsony apó háztartása egyre nagyobb lett. Eleinte csak a Jegesmedvéről esett szó, ám később felbukkannak Hómanók, Vörös Törpék, Hóemberek is, no meg Jegesmedve unokaöccsei, akik látogatóba érkeztek, de aztán ott ragadtak. Mindvégig Jegesmedve maradt Karácsony apó legfőbb segítőtársa, ugyanakkor a legfőbb okozója az ajándékok körül időnként keletkező zűrzavarnak. Végül Karácsony apó maga mellé vett egy manót, aki titkárként sokat segített neki. 

A szívmelengetően kedves kötet bemutatja Karácsony apó reszketeg kézírását, egyúttal a levelekhez mellékelt szinte valamennyi képet is. Nem marad ki persze az ábécé sem, amelyet Jegesmedve szerkesztett a koboldrajzok alapján, ahogy az a levél sem, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

~~~

Nagyon szép és igényes kiadásban jelent meg Magyarországon a kötet. Nem gondoltam volna, hogy az illusztrált jelző azt takarja, hogy olvashatjuk eredetiben is a leveleket, ha akarjuk. Természetesen mindet lefordították, de a mellette található cirkalmas betűket is öröm volt bogarászni. Igazából ez egy „kettő az egyben” könyv, jó angolosoknak a magyar szöveg csak biztosíték arra az esetre, ha túlságosan összefolynak a szavak. A rövid leveleket én is csak eredetiben olvastam, de a hosszabbakat és a remegő kézírás miatt nehezebben kisilabizálható soroknál inkább nem vesződtem.

A rajzok bájosak. Szívét-lelkét beletette Tolkien. És nem maradhatott el a rá oly jellemző új nyelv és annak írásmódjának bemutatása sem. Található benne egy levél, amit a Jegesmedve írt goblin nyelven. El is kezdtem bogarászni, mert oldalakkal később megtaláltam a feloldásához szükséges abc-t is, de kifogott rajtam.

Minden korosztálynak ajánlom, akár felolvassák neki, akár önállóan merülnek el benne!

Forrás Forrás Forrás