Húsvét és az egyetemi véghajrá előtti csend hónapja. Amikor egyszerre kell a munkahelyeden, a családodban és az iskolában helyt állnod, miközben nem ártana néha magaddal is foglalkoznod. Mivel a hónap elején sikerült véleményezésre leadnom a szakdolgozatomat a konzulensemnek, így azzal nem kellett foglalkoznom, de helyette beadandót csinálhattam és tanulhattam.
Nehezebben csúszó hónapok vége felé közeledve, leginkább csak önmagam megnyugtatása érdekében szoktam rövidebb történeteket vagy épp képregényeket olvasni. Külföldön elég népszerű az írók körében kiegészítő történetek írása, amik viszont nem feltétlenül jelennek meg aztán később magyarul. Az alább szereplő novellák közül jelenleg még egyiket sem lehet olvasni ékes magyar nyelven, bár a The Language of Thornsban szereplőknél azért nem varrnék arra gombot, hogy ez a jövőben is így lesz.
Már gimnáziumban is a
hosszabb, történettel rendelkező verseket szerettem, de azóta nemigen vettem
kézbe a János vitézt vagy Arany balladáit. A modern verseket se mindig értem,
de szerettem volna a komfortzónám határait feszegetni, amit Jason Reynolds Hosszú
az út lefelé című kötetével tettem meg. A formátum mellett a rasszizmus és a
gyászfeldolgozás, mint témák is érdekeltek. Egy különleges utazásra vitt el,
amelynél a képi megjelenítésnek is ugyanolyan szerepe van, mint a szavaknak.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2017 Magyar megjelenés éve: 2019 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, mágikus realizmus, verses regény öt csillag |
A „le az átkozott
fegyverekkel” mozgalom ódája. Jason Reynolds New York Times bestsellere egy
viharosan sokkoló regény, ami kb. hatvan hatásos másodperc alatt játszódik.
Ennyi időbe telik egy fiúnak eldöntenie, hogy bosszút álljon-e a srácon, aki
megölte a bátyját.
Stukker.
Célszerszám.
Flinta.
Gyilok.
Csúzli.
Köpködő.
Zsebágyú.
Acélmaris.
Vas.
Eszköz
a 3-as Számú SZABÁLYHOZ.
Vagy hívhatjuk fegyvernek
is. Ezt csúsztatta be a tizenötéves Will a farmerjába. A bátyját, Shawnt nemrég
meggyilkolták, és Will ismeri a szabályokat. Tilos sírni! Tilos besúgni! Állj
bosszút! Ezért indul el a pisztollyal, azzal a fegyverrel, ami még a bátyjáé
volt. Dühösen száll be a liftbe a nyolcadikon. Tudja, kit kell keresnie. Vagy
mégsem?.
A Hosszú az út lefelé
rövid, heves, szaggatott, narratív versekkel vet gyors, dühödt, káprázatosan
elképesztő pillantást a kamaszok és a fegyveres erőszak témájára, ahogy arra
csak Jason Reynolds képes.
Nehéz megfogalmazni pontosan, mit is adott számomra ez a könyv. Esztétikai értéke kiemelkedővé tette, hiszen egy történetet olvastam, de mégsem a megszokott módon. Magam rakhattam össze az eseményeket a furcsa események láncolatából, amely izgalommal töltött el. El is borzasztott, hogy az USAban mennyire jelen van a rasszizmus, holott ők az egyenlőség nagy hirdetői. Többször megálltam mélázni rajta.
A többségi társadalomról,
mint kifejezésről nem hallasz addig, míg nem találkozol a kisebbséggel, azaz
azokkal az emberekkel, akik szellemi vagy testi módon eltérnek az átlagostól. De
miért ne lehetne őket teljesen normálisnak kezelni? Hiszen ők is emberek, és
nekik is ugyanolyan céljaik vannak. Az ehhez szükséges érzékenyítést már gyerekkorban
el kell kezdeni, amelyet Séverine Vidal és Manu Causse kétkezes regénye, a Bicebóca
szívek is hangsúlyoz. Ez egy nagyon szép regény az elfogadásról és az álmok
korlátok nélküli megvalósításáról, amely előkelő helyet foglal el a szívemben.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2017 Magyar megjelenés éve: 2018 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági öt csillag |
Vlad új srác a suliban. Ha
ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét,
elbűvölő mosolyát.
De ha feláll és elindul, a
térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől
fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz
szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát.
Lou, a szép szőke Lou is
ott van közöttük, csakhogy vele kapcsolatban Vlad többre vágyik, mint egyszerű barátságra…
Egy friss hangú,
szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely
bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még
elérheti a csillagokat.
Első meglepődésem a kötettel kapcsolatban, hogy milyen rövid, és ezen belül is több szemszögből tárja elénk az eseményeket. Ezzel azonban egyáltalán nem aprózta el az eseményeket, hanem inkább segített abban, hogy egy-egy problémán elmerengjünk. A formátum emellett elősegíti az iskolai óra keretein belüli feldolgozást, amire szerintem teljes mértékben alkalmas a regény. Egységenként jól körbejár egy-egy problémát, amit utána ki lehet vesézni. Szóval kedves osztályfőnökök és magyartanárok: érdemes ezzel a könyvvel foglalkozni.
Történetünk…
egy francia középiskolában
játszódik, ahol az új tanévvel megjelenik az integrált oktatás. Létrehoznak egy
külön osztályt a fogyatékosok számára, akik viszont mind egyedi kihívást
jelentenek. Főszereplőnk, a remegő lábú Vlad bottal jár suliba, és elég
határozott véleménnyel bír. Már a tanévnyitón bajba kerül, de katalizátorként
is működik a személye. Egy tanévet követünk végig, amelyet Lou, a kiszemelt
lány karaktere és a filmfesztiválra forgatott film sző át, de közben a többi
szereplő is elfogadást tanul önmaga és a környezete iránt.
hetek óta csak bolyongok
a survivor van a porondon
egyet előre – kettőt hátra
várom, hogy mikor jut időm
másra
mert kezd sok lenni a
világ
az érzéseim támasza is vág
s bezárkóznék leginkább