Elégtétel és előkészítés | Cassandra Clare & Co. – Betekintő #24

Cassandra Clare Árnyvadász köteteibe már egy ideje vakon megyek bele, nem is szeretném tudni, hogy miről szólnak, egyedül csak annyit, hogy melyik mikor olvasható a teljes élmény értelmében. Van a megjelenés szerinti, illetőleg a kronologikus, amelyek közül – tapasztalataim szerint – az első változat a jobb, mert az így táguló világban nem fut bele az ember spoilerekbe. Az árnypiac kísértetei a legújabb novellagyűjtemény, amely a Gonosz fortélyok alatt megismert Árnypiacot, mint intézményt helyezi a középpontba. Az eddig megjelent novellagyűjtemények közül eddig ez tetszett a legjobban, holott semmit nem vártam tőle. És talán így is volt jól.

Eredeti megjelené éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, urban fantasy
négy csillag

Az árnypiac tündérek, vérfarkasok, boszorkánymesterek és vámpírok találkozóhelye.

Az alvilágiak mágikus tárgyakat adnak-vesznek, sötét üzleteket kötnek, és a nephilimek elől gondosan rejtegetett titkokat rebesgetnek. Két évszázadon át rendszeresen megfordult itt más is – egy vendég a Csontvárosból, az árnyvadászok világának szívéből. Néma testvérként Zakariás a nephilimek törvényeire megtartására esküdött fel. Valaha azonban Jem Carstairs néven árnyvadász volt, örök szerelme pedig egy boszorkánymester, Tessa Gray. Jem az évek hosszú során számos város árnypiacán keres egy relikviát a múltból.

Kövesd Jemet, és miközben az eseményekhez az árnypiacokon zajló sötét ügyletek szolgáltatják a hátteret, olvashatsz Anna Lightwood kudarcra ítélt szerelméről, Matthew Fairchild nagy bűnéről és Tessa Gray tetteiről a világháborúban.

Valentine Morgenstern vásárol egy lelket a piacon, az ifjú Jace Wayland pedig szerető otthonra lel.

Valahol, valamelyik piacon lapul egy elveszett örökös, de találkozhatunk egy hőn szeretett kísérlettel is, és kiderül, hogy senki nem mentheti már meg azt, aki eladta a szívét. Még Zakariás testvér sem.

Mélyedj el a Árnyvadász Akadámiában megismert szereplők személyes történetében!

 

Mielőtt még belemennék az egyes történetekbe, szeretnék a kötet összességéről is beszélni. Szerintem sokkal kerekebb, mint a Bane és tetszetősebb, mint az Akadémia. Kevésbé éreztem az különböző segédírók jelenlétét, amit lehet a magyar fordítás számlájára is írni.

Imádtam, hogy Jem került a középpontba, miatta van a novellák elején az a hatalmas J-betű. Vele fűzik össze az eseményeket, különböző epizódokat ismerhetünk meg az életéből, amik kerek egészet alkotnak. Ez egyfajta elégtétel is a Pokoli szerkezetek rajongóinak, akik számára már helyenként csurrantak-cseppentek információk Jem életével kapcsolatban, de itt teljesedik ki minden vágyunk.

 

Az elején még nagyon érződik a frissen Néma Testvérré váló fiún, hogy kötődik az emberi mivoltához. Mélyen szereti Tessát és Willtől sem képes elszakadni. Ezek az érzések, azonban nem tetszenek a többi szerzetesnek. Az idők során azonban teljesen elhidegül, és az érzések már csak emlékként vannak jelen az életében. Azok a részek sokkal ridegebbek voltak, a végefelé ezért sem vittek magukkal a novellák. No meg a szereplőgárda is változott, először a Kör tűnt fel, utána pedig a Thule népe.

 

Magát a kötetet a Gonosz fortélyok után éri meg olvasni, mert Jem az elveszett Herondalet kutatja a köteten keresztül. Emellett az utolsó három novella teljes mértékben spoileres az említett sorozatra nézve, így csak csínján vele. A másik sorozat, amihez még erősen kötődik a könyv, az a Az utolsó órák, de avval kapcsolatban inkább kedvcsináló jellegű.

Forrás: Pinterest és Goodreads

#1 – Hosszú árnyékok

Először teljes mértékben sokkolt a rengeteg név, mert fogalmam sem volt, hogy ki kinek a kicsodája. A Pokoli szerkezetek tudásom eléggé megfakult, emellett még mindenkinek a gyerekét beazonosítani és megjegyezni jó kihívást jelentett. Ebben a történteben a The Last Hours szereplőgárdája vonul fel Matthew Fairchild főszereplésében, akinek van egy Oscar Wilde nevű kutyája és James Herondale a parbatai-ja. A középpontban a gyermeki gonoszság és a pletyka hatalma áll.

 

#2 – Minden kifinomult apróság

Maradunk a korábban megismert gárdánál, főszereplőként viszont Anna Lightwoodot kapjuk meg, aki egy nagyon aranyos LMBTQ szereplő. Keresi önmagát, nem érzi magát kényelmesen a lányos ruháiban, ezért testvére leharcolt öltönyét rejtegeti a szobájában. Szintén feltűnik Oscar Wilde, ami már egyértelmű utalás az általa képviselt „betegségre”. Feltűnik az ikonikus vörös démonjelző nyaklánc és az ostor is. Anna mellett még az édesanyját, Cecilyt szerettem nagyon, aki nagyon jó anyává vált, elfogadja a lányát olyannak, amilye

 

#3 – Ismerkedés a veszteséggel

Jem egy Vasnővérrel, Emiliával látogat meg egy árnypiacot az elveszett Herondale után kutatva. Ezidőtájt Will már megöregedett és a halálos ágyán fekszik, Jemnek viszont jut még egy lehetősége egy szép álomban elbúcsúzni tőle. Emilia szimpatikus karakter, akinek nagy tervei vannak a renden belül. Nem emlékszem, hogy feltűnt-e már valahol, de örülnék neki, ha nem csak epizódszereplő lenne.

 

#4 – Mélyebb szeretet

Az összes közül ez a novella volt az egyik nagy kedvencem. Tessa épp Catharina Lossal karöltve nővérekként dolgoznak a második világháború Londonjában, amit épp légitámadások érnek. Itt találkoznak a sebesült Jemmel, akit még mindig szeret. Nagyon jól ábrázolta az árnyvadászok világának nagy történelmi eseményekbe való beágyazódását.

 

#5 – Bűnösök

Itt tűnt fel az első számomra unszimpatikus karakter, Céline, aki a Kör aktív tagja, és aki kinézte magának a háza Stephen Herondale-t. Könnyen manipulálható, nagyon naív, így Valentine kisujját is alig mozdítva játszik vele. Jem nyaklánc utáni kutatása tetszett, ám Céline szála rontott az élményen. Ebből is látszik, hogy számomra mennyire fontos az, hogy ki meséli el a történetet.

Forrás: Goodreads

#6 – A hajnal fia

Tovább ugrunk az időben, mégpedig Jace New Yorkba érkezéséhez, aki itt kapja meg a híres „Jace” becenevet. A történetet Izzy szemszögéből látjuk, azt is, amikor Alec először megpillantja későbbi parabatai-ját. Feltűnt Rafael Santiago, aki nem szereti az Intézetet frissen kézhez kapó Lightwoodokat. Kevésbé nyitott világ volt akkoriban, az alvilág előítélettel viseltetett az árnyvadászok irányába. Jem itt már elveszti emberi mivoltát, csak Willre gondolva válik egy kicsit régi önmagává.

 

#7 – Az elveszett ország

A másik nagy kedvencem ez a novella, ami egy Alec-Magnus jelenettel indít, és a későbbiekben is nagy szerepe lesz ennek a párosnak. Szerettem Alecot, mint elbeszélőt, akire sokan felnéznek, ám ő ezt nem tudja magáról. Ez a leghosszabb történet, emiatt is szerepel benne egy csatajelenet is, illetve itt találkozunk a kicsi Rafe-fel, akit később Alec és Magnus örökbefogadnak a gézengúz Max mellé. Igazi családdá válnak, és olyan jó volt ezt látni.

 

#8 – Tűzön-vízen át

Elveszett a többi között, holott a Gonosz fortélyok mögé enged belátni, mégpedig az elveszett Herondale-ék rejtélyébe. Éppen emiatt nem akarnék róla többet mesélni, csak annyit, hogy Tessa és Jem életében is változások fognak bekövetkezni.

 

#9 – Az elveszett világ

Ty végre elkerült a Solomanciára, ahová mindig is nagyon vágyott, ám ott nem számíthat a családjára, egyedül ikertesójára Livyre. Ez a novella már inkább a sorban következő sorozatra, a The Wicked Powers-ra utal, pont úgy mint az utolsó történet.

 

#10 – Bukjatok örökre

A végére már kicsit sántított a kötet, és itt sikerült is elesnie. A Jemes és Tessás részét szerettem, ahogy a közös gyerekük egy hullámhosszra kerül Kittel, ám a Thule béli szereplőket kifejezetten utáltam. Már a Gonosz fortélyokban sem szerettem az ott játszódó részeket, de hogy ők átjőve itt is galibát okozzanak, az már felháborító.

Forrás: Goodreads

„Mindenkinek jól jön egy olyan barát, mint Magnus Bane, nyugtázta Zakariás testvér.”

~~~

„– (…) A rossz hír olyan, mint az eső, a jó hír pedig, mint a villámlás. Ritkán látni a becsapódás előtt.”

~~~

„Matthew tudta, hogy a másik fiú örülne, ha az árnyvadászok megtudnák oldani az olyasféle problémákat, mint a mondén háborúk, bár ő maga úgy volt vele, hogy éppen elég gondot okoznak nekik a démonok is.”

~~~

„– Mocskos egy világ az, amelyik hagyja, hogy egy Wilde formátumú ember meghaljon – mondta.

A keménység a hangjában új volt, és kicsit riasztó.

– Elég elkeseredettnek tűnsz – jegyezte meg Anna.

– Mert igaz – vágta rá a fiú. – A legnagyobb költőnk volt, és szegénységben, elfeledve halt meg nemrég. Börtönbe zárták, mert egy másik férfit szeretett. Szerintem meg a szeretet soha nem lehet rossz dolog.”

~~~

„Anna már tudta, hogy soha többé nem akar női ruhát viselni. Mindig is szerette a színházat, szerette az előadásokat. Először éppen egy szerep kedvéért vette fel az öccse holmijait, aztán minden egyes újabb alkalommal egyre világosabb lett előtte, hogy ez az ő valósága. Nem volt férfi, és nem is akart az lenni, de miért is csak a férfiaknak jár minden, ami jó, pusztán mert férfinak születtek? Miért ne viselhetné ő is a ruháikat, miért ne tehetné magáévá a hatalmukat és a magabiztosságukat?”

~~~

„Bármilyen igazságtalanok legyenek is a törvények, a szerető szívek mindig megtalálják a módját, hogy együtt legyenek.”

~~~

„Nem kell egyetlen valakinek lennem, gondolta. Megválaszthatom, mi a jó nekem, és mikor jó. A nadrágtól és a zakótól még nem leszek férfi, és a nyaklánctól sem leszek nő. Egyszerűen, ebben a pillanatban így érzem magam szépnek és erősnek. Az vagyok, aki lenni szeretnék. Árnyvadász vagyok, aki jól szabott öltönyt visel egy legendás nyakékkel.”

~~~

„Néha az a benyomásom, a mondénok több kárt tesznek egymásban, mint amire a démonok valaha is képesek lennének.”

~~~

„– Egészen biztosan nem létezik valamiféle rúna, amivel távol lehetne tartani ezeket a förtelmes vadakat? – kérdezte Stephen Herondale, miközben mennydörgésszerű hangot kiadva szárnyak sokasága ereszkedett alá körülötte.

Félrehajolt, és a legközelebbi szárnyas ellensége felé csapott.

A galambraj gyorsan odébbállt anélkül, hogy bárki egyetlen halálos csapást is kiosztott volna. Céline elhessegetett pár lemaradó madarat, Stephen pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel.

– Én hősöm – mondta.

(…)

– A Herondale család nagy harcosa fél a galamboktól? – ugratta a fiút, remélve, hogy sikerül lepleznie a hangja remegését.

– Nem félek. Egyszerűen adekvát óvatosságot tanúsítok potenciálisan démoni kötődésű lények jelenlétében.

– Démongalambok?

– Gyanakvással szemlélem őket – jelentette ki Stephen olyan méltóságteljesen, ahogy csak egy galambfóbiástól telt. Megkocogtatta a derekán lógó kardot. – És ez a nagy harcos felkészült rá, hogy szükség esetén azt teszi, amit kell.

Ebben a pillanatban újabb galambraj emelkedett a levegőbe a macskakövekről, és egy pillanatra mindent betöltött a tollak forgataga, a szárnysusogás és Stephen meglepően éles sikolya.

Céline elnevette magát.

– Igen, látom, hogy rettenthetetlen vagy a félelem torkában. Vagy esetünkben a félelem csőrében.”

~~~

„Az érzéseink tesznek bennünket emberré. A legnehezebbek is. Talán főleg azok. Szerelem, veszteség, vágyakozás. Ez együtt jár azzal, hogy mit jelent igazán élni.”

~~~

„– Néha nagyon tudok haragudni a korábbi árnyvadászokra a hibáikért. Gondolj bele, hány életet tehettek tönkre egy korábbi nemzedék döntései.”

~~~

„Minden világ más világokat foglal magában. Az emberek bejárják az összeset, amelyiket csak lehetséges, és az otthont keresik benne.”

~~~

„A szeretetnek több formája van, mint csillag az égen. Ha az egyiket nem tudod érezni, van helyette számtalan másik. Tudod, milyen az, amikor a szíveden viseled a családtagjaid meg a barátaid sorsát. Amit szentként tisztelünk, az tart meg bennünket. Gondolj arra, hogy ha felszámolod a lehetőségét is annak, hogy bántódásod essék, azzal bezárod a kaput a szeretet előtt, és a sötétségbe száműzöd magad.”

~~~

„Aki azt állítja, hogy a nők gyengék, az attól fél, hogy túl erősek.”

~~~

„– Muszáj bíznunk az emberekben, igaz? Ahogyan te is mondtad. Nem csak azokban, akiket szeretünk. Hinnünk kell az emberekben, és meg kell védenünk őket. Annyit, amennyit csak lehet, hogy erősebbek legyünk.”

~~~

„– Apám ügyelt rá, hogy mindent megtanuljak a klasszikusokról. Ez passzol a klasszikusan jó megjelenésemhez.

Erre már a királynő is elnevette magát.

– Látom, bizonyos dolgok minden világban ugyanolyanok.”

~~~

„Ha az ember rá akar bírni valakit, hogy engedelmeskedjen neki, először is azt kell elérnie, hogy kétségbeesett legyen.”

Kapcsolódó könyvek

Pokoli szerkezetek

Az utolsó órák

A Végzet Ereklyéi

Gonosz fortélyok

A legősibb átok

Bane Krónikák

Történetek az Árnyvadász Akadémiáról