Egyre inkább rá kell
jönnöm, hogy nehezen bírom a nők elleni erőszakot, de az még mindig semmi ahhoz
képest, ha orvosi dolgok tűnnek fel egy regényben. Már alapból sem szeretem a
vér látványát, és olvasva is futkos a hátamon a hideg tőle. Éppen ezért
sikerült nagyon beleválasztanom Rivers Solomon Kegyetlen szellemek című regényébe,
amely egyáltalán nem tetszett, sőt bizonyos helyeken meg is kellett állnom
benne, de ez az én gyengeségem.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2017 Magyar megjelenés éve: 2018 Főnix Könyvműhely sci-fi, disztópia két csillag |
Aster egy űrhajó alsó
fedélzetén, a nyomornegyedben él. A Matilda nemzedékek óta hordozza az
emberiség maradékát, hogy eljuttassa őket a mitikus Ígéret Földjére. Az út
során a hajó irányítói szigorú morális szabályokat erőltetnek az Asterhez
hasonló sötét bőrű utasokra, akiket nem tekintenek teljes értékű embernek, és
méltatlanul, szinte rabszolgaként bánnak velük.
A Matilda uralkodójának boncolása
során meglepő kapcsolatra derül fény a férfi halála és Aster édesanyjának
negyed századdal korábbi öngyilkossága között. Miután a lány összetűzésbe
keveredik egy brutális munkafelügyelővel, rájön, hogy talán lejuthat a hajóról,
ha harcolni is hajlandó céljaiért.
Egyedül a borítója
tetszett a regénynek, talán emiatt is döntöttem végül a megvétele mellett. Újat
terveztek neki, és szerintem szebb lett, mint az eredeti. Emellett Zsófi ajánlása is buzdított rá, de már nem is emlékszem, hogy mit mesélt erről a
könyvről, de azt tudom, hogy tetszett neki. Viszont ez egy annyira rétegkönyv,
hogy utólag nem csodálkozom azon, hogy nekem nem jött be.
Történetünk…
Aster mindennapjait követi egy Matilda nevű úrhajón, ahol a hajó főorvosa mellett dolgozik segédként. Az alsóbb társadalmi osztályba tartozik, mégis megadatik neki hogy tanuljon és szabadon közlekedjen. A hajó aktuális uralkodója nagy beteg lesz, amely rejtélyes módon összefügg édesanyja halálokával. A főorvos próbálja menteni a helyzetet, mert a következő uralkodó sokkal rosszabb lesz, pedig ez sem volt egy lágyszívű plüssmedve.
Túl sokat árul el az
eredeti fülszöveg, szinte az egész történetet, amire csak most, a bejegyzés
írása közben jöttem rá. Hisz nincs sok cselekmény, legalábbi én nem tapasztaltam
ezt. Sokkal inkább a karakterekre fókuszál és az űrhajó dolgaira, ami a
Calderonnál például tetszett, de itt nagyon nem.
 |
| Forrás: Pinterest |
Leginkább az orvosi dolgok
verték le a biztosítékot. Már viszonylag az elején egy gerincérzéstelenítéses
amputációt hajt végre Aster, amelyet nehezen viseltem el. Már eleve az is
hátrány, hogy vizuális típus vagyok, de az ilyenfajta érzéstelenítéssel
kapcsolatban még személyes tapasztalataim is vannak, ami nem segített a
helyzeten. Aztán van itt boncolás és nőgyógyászati vizsgálat is, emiatt az
elejét csak részletekbe tudtam olvasni. Sok volt az orvosi szakkifejezés is,
amitől ugyan tudományosabbnak hangzanak a mondatok, de nem értettem egy mukkot
se belőle, mert nemigen magyarázták a hatóanyagokat. Nem tehetek róla, nem
nézek orvosi sorozatokat, és kerülöm a kórházakat, ahogy csak tudom.
Fokozatosan derülnek ki az
információk a hajóról és a helyzetről, amit magadnak kell kerek egészre
összeöltened. Kezdetben nincsen áram, mert a vezetőség így éli ki elnyomó
hatalmát. Az űrhajón különböző szintek vannak, és minél lejjebb megy az ember,
annál elmaradottabb és szegényebb a környezet. Lecsökkent a nemzőképesség, bár
ez tényleg csak egy mellékes információ, mert nem foglalkozik vele bővebben a
regény. Sokkal inkább a rasszizmussal, hisz az alsóbb szintek nem elég, hogy
szegények, hanem fekete bőrűek által lakott, akiket a katonák kedvükre megerőszakolhatnak
és verhetnek.
Maga a hajó akár lehetett
volna egy földalatti bázis is, mert sokáig nincs szerepe az űrnek. Egy Szántón
dolgoztatják a feketéket, amelyet elég nehezen tudtam elképzelni, mert nem sima
talajú, hanem a Napocska körül van, ami egy mesterséges fényforrás. Emellett
leginkább Aster füvészkertjében és a szobájukban töltjük az időt, ahol utóbbi
tiszta kolihangulatot árasztot. A végén ugyan volt jelentősége a hajónak, de
ott már annyira elveszettem az érdeklődésemet, hogy már csak azt vártam, hogy
vége legyen.
 |
| Forrás: Pinterest |
Egyik szereplő sem nőtt a
szívemhez. Leginkább Aster szemszögéből látjuk az eseményeket, aki nemigen
találja a helyét a hajón és állandóan lázadozik a rendszer ellen. Emellett még
kapunk három mellékszereplő szemszögéből is fejezet, ahol őket is
megismerhetjük. A Sebészt már mint szereplő sem szerettem, mert állandóan húzza
Astert, de megtartja a kellő távolságot. Aztán megismerhetjük a származását és
hogy mennyire fanatikus a vallás tekintetében. Ostorozza magát, de közben meg
életeket ment. Melusine néni viszont már érdekesebb volt, aki hősnőnk
pótanyukájának számít. Giselle viszont egy őrült, akit az elején még kedveltem,
mert ott volt Aster számára, de aztán elborul az agya. Mégis fontos része a
történetnek, hisz szemfülesebb barátnőjénél, és előbb rájön a naplók igazi
jelentésére.
A regény közepétől
múltbéli visszaemlékezéseket is kapunk, amely eléggé szokatlan elhelyezés, hiszen
azok általában a kötetek elején a szereplők megismerésére szolgálnak. Pont
ezért éreztem úgy, hogy késleltetés eszközeként használja az írónő, ami egy
után már idegesített. Főleg azért is, mert nagyon egybefolyik a jelen
eseményeivel és sokszor nemigen tudtam különbséget tenni.
Összességében
Nehéz szülés volt, de a
témák is nehezek benne. Amint kevesebb volt az orvosi rész, már könnyebben ment,
de a témák továbbra is nyomasztottak. Értettem, hogy mire ment ki a történet,
de legtöbbször csak azt éreztem, hogy egyhelyben toporognak. A borítója viszont
továbbra is gyönyörű. Ennek ellenére biztos, van olyan ember, akinek tetszhet,
de ez nem én vagyok.
„Vegyszer és még több vegyszer, és már kész is a varázslat…”
~~~
„A kéne a gyengéknek való.” Minek törődnének a szokásokkal, amikor ezen az átkozott hajón semmi sem úgy van, ahogy lennie kéne? A kéne nem elég ahhoz, hogy ne kelljen levágnod a lábamat, igaz? Attól, hogy kéne, még biztosan nem fogják visszakapcsolni a fűtést, és nem fogják megölni a fickót, aki eredetileg kikapcsolat. A kéne háromszáz évvel ezelőtt megszűnt létezni, amikor a régi otthonunk odaveszett. Az űrben nincs olyasmi, hogy így kéne lennie.”
~~~
„– Van egy szisztémám – felelte Aster. – Amikor a lista egyik tételét nem húzom ki, átkerül a következő napi listára. Ha egy tétel tizennégy egymást követő napon rajta marad, utánajárok, miért hanyagoltam el azt a teendőt, és az egész napot annak szentelem, hogy teljesítsem.”
~~~
„A barátok, ha meggyűlölték egymást, nem voltak többé barátok. A testvérek hiába gyűlölték megy egymást, akkor is testvérek maradtak, a hosszú hallgatások, a viszályok és a szándékos félreértések ellenére.”
~~~
„A szépség szubjektív és csalóka. A szépséget nem lehet laboratóriumi körülmények között megismételni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése