A vallással nem szabad és lehet takarózni! | Alessandro Baricco

Minden életmű olvasása közben eljön az a kötet, amely – akármennyire szereted is az írót – neked mégsem tetszik. De hogy így nagyon nem. Alessandro Baricconál az Emmaus című köteténél jött el ez a pont, merthogy nemigazán hasonlított egyetlen korábbi művére sem, ahol – ha még a történettől néha ki is borultam – az írásmódja magával ragadott. Itt viszont nem sikerült kapaszkodót találnom semmiben sem.

 

Eredeti megjelenés éve: 2009
Magyar megjelenés éve: 2014
Libri Kiadó
kortárs fikció
két csillag

Négy fiú és egy leány.

Testben-lélekben együtt.

Négy egyházi iskolás srác és a világi csaj.

A hithűek és a hitehagyott.

Mit tartogat a sorsdöntő találkozás, melyben két, egymással homlokegyenest ellentétes világnézet ütközik?

A testiség és bujaság oltárán.

Ami a felfedezés titkos öröme.

Oltár és altáj. És a titok.

Hogy erről nem szabad beszélni.

Hogy a szentség mellett mily édes a profán.

A világhírű Alessandro Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; műveit több mint két tucat nyelvre fordították le, több regényéből emlékezetes film is készült. Az Emmaus a legújabb kötete.

 

Csalódva csuktam be a kötetet, mert jobbra számítottam. Bár már az elején meg tudtam állapítani, hogy el fog ütni azoktól a kötetektől, amelyeket eddig az írótól olvastam. Az olaszos virtus azonban sokkal inkább érződik, amit Ferranténél is szerettem. Itt viszont nem jött át, és örültem, hogy vége.

 

Történetünk…

egy templomban zenélő baráti társaságról szól, akik mindenképp szeretnék a környék menő lányát is bevenni a csapatba. Saját zenével terveznének koncertezni, ám  Andre visszautasítja őket. Ezzel azonban inkább csak összekuszálja a szálakat, még úgy is, hogy mindezt akaratlanul teszi. Négyesünk pedig elindul a lejtőn, és ki tudja, hogy melyikük ér le épségben a völgybe.

 

Mindenki hercegnője | Carrie Fisher

Carrie Fisher egy ikon. A férfiak által uralt világban lett híres, ezáltal számos lánynak lett a példaképe azzal, hogy nem a megmentésére vár, hanem maga is aktív alakítója az eseményeknek. Sajnos azóta már nincs közöttünk, így még nagyobb jelentőséggel bírt számomra A hercegnő naplója, amely a Csillagok háborújával kapcsolatos élményeit, valamint a franchise életére gyakorolt hatását meséli el.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2017
Libri Kiadó
memoár
négy csillag

A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő régi újsághalmok között bukkant rá kézzel írott naplójára, és szembesült tinédzserkori önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeivel, amelyek egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képét mutatják. Carrie Fisher utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.

 

Ez egy közvetlen stílusban írt memoár kötet, melynek olvasása közben végig azt éreztem, mintha Carrie nekem mesélné el ezt a rengeteg történetet. Az eseményeket kendőzetlenül tárja elénk, egyaránt beszél a megélt érzésekről és nehézségekről. Mindezt humoros formában teszi, így végig mosolyogtam közben. Helyenként felnőttes megfogalmazásmódot alkalmaz, épp emiatt nem ajánlanám kiskamaszoknak, de ők amúgy se szoktak non-fictiont olvasni.

Atyai elvárások | Khaled Hosseini

Ha Afganisztán, akkor háború, legalábbis nekem ez jut elsőre az eszembe, mivel gyerekkorom óta csak ezzel kapcsolatban kerülnek be a híradásba. A Persepolis után viszont el kezdett furdalni a kíváncsiság, hogy további közel-keleti országokat ismerjek meg első kézből, hiszen az ott élő emberek másképp élik meg a helyzeteket, mint azt mi kívülről látjuk. Ugyan az Khaled Hosseini Egyezer tündöklő nap című regénye már régebb óta a polcomon van, mégis a Papírsárkányoknak álltam neki korábban, ami az író méltán híres első könyve. Egy fiú sorsán keresztül ismerhettem meg a kultúrát és az életmódot, minden boldog és szomorú pillanattal együtt.

Eredeti megjelenés éve: 2003
Magyar megjelenés éve: 2005
Libri Kiadó
lélektani, családregény
négy csillag

Felejthetetlen és megható történet egy nem mindennapi barátságról, amely egy tehetős család gyermeke és a szolgálójuk fia közt szövődik a pusztulásra ítélt Afganisztán végnapjaiban. A közös élmények és kedves időtöltésük, a sárkányfutás már-már elszakíthatatlanul fűzi őket egymáshoz. Azonban egy szörnyű esemény örökre megváltoztatja az életüket. Amir cserben-hagyja a barátját, Haszant, és ezzel véget ér számukra a gondtalan gyermekkor. Amir a hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, de nem tud szabadulni a bűntudattól. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. Az ország romjain végre jóváteheti mindazt, amit elrontott, és megszabadulhat lelkiismerete terhétől.

 

Nehezen veszem rá magam ezen bejegyzés megírására, mert annyi mindent szeretnék mesélni a könyvről, de nagyon nehezen tudom szavakba önteni. Ez egy jó regény, témája miatt viszont nehezebben olvasható. Tökéletesen megfelel az idegen kultúra megismerése célnak, de emellett férfiak sorsával foglalkozik, akik életük során barátok, gyerekek, férjek és apák.

 

Történetünk…

a békés Afganisztánban indul, ahol Amir és édesapja olyannyira tehetősek, hogy szolgákat is tartanak. Az egyikkel és annak fiával nagyon jó barátságot ápolnak, a kisfiúk szinte testvérként nőttek fel egymás mellett. Az egyik évente megrendezett sárkányeregető verseny éket ver közéjük, így nagyon hamar külön válnak útjaik. Emellett a háború is beköszön az országba, ahonnan Amir édesapjával menekülni kényszerül. Az USA-ban kötnek ki, ahol új életet kezdenek. Évek múltán apja régi barátja levelet ír Amirnak, és visszahívja a tálibok által uralt Afganisztánba, ahol számos titokra fény derül.

 

Érdekes volt bepillantást nyerni Afganisztánba, ebbe a tőlünk oly messze lévő, titokzatos országba, amely akkoriban egy Iránhoz képest elmaradott volt. Nem is sejtettem, hogy ekkora ellentét van az ott élő többség, a pastuk és az ország egyik legnagyobb kisebbsége, a hazarák közt. Nem csak abban különböznek, hogy a muzulmán vallás más ágát követik – a pastuk a szunnitát, a hazarák a siítát –, hanem kinézetben is eltérnek egymástól. A hazarák szerepe alárendelt, Haszan és édesapja nem véletlenül szolgálók. Az iszlám egy országra kényszerített vallás, nem véletlen, hogy Amir édesapja ferde szemmel néz a hit oktatóira. Szerinte csak egy bűn létezik: a lopás.

Balettdráma olasz módra | Federica Bosco

Sorozatbefejező terveimet egy időre jegeltem, mert inkább egykötetes regényekre vágytam. Egy kisebb képregénydömping után viszont megszívtam magamat, hogy ha már a könyvvásárlást minimalizáló fogadalmamat nem sikerül tartanom, ezzel legalább haladjak. Mostani választásom Federica Bosco Maradj velem, angyal című kötetére esett, amelynek az első két részét még bőven gimnázium alatt olvastam. Nagyvonalakban emlékeztem az eseményekre, főként a lezárásokra. Nem esett nehezemre felvenni a fonalat hét év után sem, mert főként karakterdrámákra koncentrál, abból meg itt is van bőven.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Magyar megjelenés éve: 2014
Libri Kiadó
ifjúsági, tánc
három csillag

Mia a küszöbén áll annak, amire mindannyian vágyunk: a Royal Ballett School meghallgatásán egy karnyújtásnyira kerül attól, hogy megvalósuljon gyermekkora óta dédelgetett álma. A lány, aki mindig is világhírű balett-táncos szeretett volna lenni, a színpadon állva hirtelen ráébred, hogy ez nem az ő útja. Szabad akar lenni. Szabadon, szabályok, kötöttségek, kényszer nélkül akar táncolni - ez az igazi álma. Patrick hangja most, élete egyik legnehezebb döntésének meghozatalakor sem hagyja magára.

A Royalra mondott "nem" egy új élet kezdete Mia számára: Ninával - akivel végül felülkerekedtek az őket elválasztó félreértéseken - úgy döntenek, hogy Londonba költöznek. Mia rátalál a Britre, egy művészeti iskolára, amely biztosíthatja számára a tánc szabadságát, Nina pedig belevág egy újságíróképzésbe. Az új, londoni élet azonban nem csak szórakozás, hiszen Nina terhessége számos megoldandó feladat elé állítja a két barátnőt. Az akadályok leküzdésében, mint mindig, most is segítségükre lesz Patrick földön túli alakja. Mígnem egy napon...

 

Nem emlékeztem, hogy ennyire olasz a sorozat. Az rémlett, hogy voltak benne veszekedések, de az állandó drámázás már nem rémlett. Mindenről beszélnek, mindenen felhúzzák magukat, de a végén meg nagyboldogan összeölelkeznek. Olaszsága abban is megnyilvánult, hogy a párbeszédes jelenetek között gyakorlatilag pár mondat átvezető szöveg volt. Ez lehetővé tette azt, hogy eszméletlen gyorsan, már-már képregénysebességgel tudtam haladni vele. Viszont néha annyira hiányzott egy-egy leírás, legalábbis nekem mindenképp.

Történetek, amelyek megérintettek – Olvassunk graphic novelt #3

A graphic novel műfajjal való ismerkedésemet folytatva történelmibb vizekre eveztem. Sorra is vettem két (ha szigorúak vagyunk, akkor négy) híresebbet, a Maust és a Persepolist, és mindkettő hatalmas élmény volt számomra. Ezek már hosszabbak és a szórakoztatás mellett elgondolkodtattak, így lassabban haladtam velük.

Kettős élet | Jessie Burton – Olvassunk „auf Deutsch”

A titkok megkeserítik a kapcsolatokat, mikor kiderülnek. Addig azonban a tudatlanok teljes nyugalmával éli az ember az életét. Ugyan feltűnnek neki a furcsaságok, de nem tulajdonít nekik nagy jelentőséget. Jessie Burton Die Magie der kleinen Dinge [magyar címe: A babaház úrnője] című regényével is valahogy így voltam. Szerettem olvasni, érdekelt is a története, de aztán egyre több minden derült ki, és egyre inkább kezdtem ferde szemmel nézni a regényre.

Eredeti megjelenés éve: 2014
Magyar megjelenés éve: 2015
misztikus, történelmi
három csillag

Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.

Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.

Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.

Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha fátylon keresztül látnám a világot. Megvezetett engem is rendesen, viszont volt olyan is, amire a lepel lehullása előtt rájöttem. Viszont valami hiányzott ebből az amúgy izgalmas sztoriból.