Gondolatok egy írótól íróknak | Vámos Miklós

Egyre többet olvasok, amit leginkább a jó időmenedzsmentnek köszönhetek, ám ezzel együtt kezdem elfelejteni, hogy könyvek terén sincsenek véletlenek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Vámos Miklós IGEN című kötete, amit ugyan láttam, de elolvasni semmiképp sem terveztem. Aztán egy nap egy hiba folytán a Szerelmes Jane helyett ez a könyv érkezett meg a kiadótól. Még semmit sem olvastam az írótól, eddig az Anya csak egy van című regényét nézegettem.

Eredeti megjelenés éve: 2021
Athenaeum Kiadó
memoár, írástechnika
négy csillag

Az én három fő tevékenységem ebben az életemben: Élek. Olvasok. Írok. Ez valamiféle fontossági sorrend is. Sok tapasztalatot, gondolatot, megfigyelést gyűjtöttem össze, amióta az aranyérmes tevékenységet folytatom. Ezeket próbálom közreadni most. Ugyanakkor tudhatni rólam, hogy soha nem veszem magam túl komolyan. Igyekszem kevesebbet sírni, mint írni. Valamint lehetőleg soha nem félni, inkább élni. Élni arany. Olvasni ezüst. Írni ötvözet.

 

Előzetesen csak annyit tudtam erről a könyvről, hogy az írásról szól, és ennyi tudás bőven elegendő ahhoz, hogy bárki belemerüljön a könyvbe. Nem kell ismerni hozzá az író műveit, bár azoknak, akik mégis olvastak már tőle, pluszt fog adni. Valamint ők már ismerik az írói stílust, és nem itt szembesülnek vele.

 

Nincs története, hiszen ez egy nonfiction kötet, amellyel meglepően gyorsan lehet haladni. Az elején nem rajongtam az elbeszélésmódjáért, mert úgy éreztem, hogy Vámos egy magas polcon ül, és onnan néz le a feltörekvő írókra. Valószínűleg a való életben sem kedvelném első látásra, de egy pár fejezettel beljebb már én is belesüppedtem a gondolatfolyamába. Onnantól kezdve pedig már vele elmélkedtem a témákon.

Rengeteget cetliztem, sőt magamra nem jellemző módon meg is jelöltem a könyvben a számomra fontos gondolatokat (természetesen csak utólag, mert olvasás közben nem tudok ennyire elszakadni a könyvtől). Nem hittem volna, hogy erre vetemedek, de a kezdő íróknak címzett meglátásai elgondolkodtattak. A saját életéből meríti a példákat, mesél arról, hogy ő hogyan szokott írni. A legérdekesebb számomra az volt, hogy regényeivel tudatosan nem az a célja, hogy magasságokba repítse az olvasókat az írásmód által, hanem inspirálja őket. Ez nálam enné a köteténél célba talált. De nem csak magával példálózik, hanem ismerős és ismeretlen írókat is felhoz, mint Tolsztoj vagy Hemingway.

 

Emellett mankóként általános tanácsokat is megfogalmaz. Nem csak azok az írók, akik publikálásra kerültek, mert azok csak szerencsések. Kiemeli a naplózás fontosságát, ír az előkészületekről és az első mondatokról, valamint mesél arról, hogy jó félrerakni egy kicsit az adott művet, amin dolgozunk, és utána friss szemmel elővenni. Megvizsgálja a jó és a rossz könyv közti különbséget, illetve tanácsot ad a karakterábrázoláshoz. A párbeszédeket is megvizsgálja, amelyet csak a legszükségesebb időben szabad használni, ha nem lehet másképp megoldani. Erre egy nagyon jó példa a Szerelmem egy angyal sorozat, amely csurig volt párbeszédekkel, ami ugyan pörőssé tette, de helyenként jó lett volna egy-két leírás, hogy elmerüljek a történetben. Fel kell készülni egyaránt a kudarcra és a sikerre, valamint arra, hogy a szerkesztő bele fog nyúlni a történetünkbe. Viszont arra figyelni kell, hogy ne uniformizáljuk a regényeket, mert tájegységenként másképp használunk bizonyos szavakat. És végül de nem utolsó sorban meglepődtem azon, de aztán belegondolva igazat adtam neki, hogy a nyomtatás minősége is kihat a könyvekre (lásd GABO törős gerince).

Forrás: Pinterest

A politika előkerülését viszont nagyon nem értettem. Evvel teljesen kidobta magát a gondolatfolyamból, illetve engem is megfosztott a komfortos érzéstől. Nem elég, hogy mindenhol ez megy, még a könyvekben is ezzel kell találkoznom?

 

Összességében

Vámos Miklós ebben a kötetében életének példáját felhasználva ad tanácsokat kezdő íróknak, ezáltal egyfajta kézikönyvvé válik. Az idézeteket visszaolvasva is éreztem a kissé orrát fennhordó stílusát, amit az elején is, de amint belemerültem a gondolataiba, én is folytam velük. Ez egy motiváló, de amellett szembesítő kötet, amely mankót nyújthat az amatőr tollforgatóknak. Valamint az írót aktívan követő és munkásságát szeretőknek betekintést nyújt az alkotási folyamatba, amely elég érdekes lehet ilyen szemmel nézve.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!

Tanácsok és gondolatok gyűjteménye:

„Ugyancsak írói főbűnnek tartom, ha valaki azért nem ragaszkodik a saját ízlése által fölállított mércéhez, mert azt reméli, így fokozhatja az olvasók érdeklődését, tehát növelheti a bevételét.”

~~~

„Szerintem okosabb egy regényt félbehagyni, mint megutálni.”

~~~

„Itt jelentem ki, hogy egy rossz könyvet legalább olyan nehéz megírni, mint egy jót. Mert a jó szöveg előbb-utóbb segít neked, és írni kezdi önmagát.”

~~~

„Ahányan elolvasnak egy szöveget, az annyifélévé válik, mindannyian hozzátesszük élményeinket, tapasztalatainkat, addigi irodalmi kalandjainkat.”

~~~

„Az írás gondolatokat és érzelmeket fakaszt, s ezek nem arra indítanak, hogy bánts vagy sértst másokat, inkább arra, hogy megértsd a többi embert, beleértve saját magadat.”

~~~

„Attól, hogy a munkánkat nem közlik a lapok, nem jelentetik meg a kiadók, ugyanolyan írók lehetünk, mint azok, akikét igen. Ez jelentős mértékben szerencse dolga.”

~~~

„…az irodalom ott kezdődik, ahol a szöveg már okosabb, érzelmesebb, mélyebb, mint az ember, aki írta.”

~~~

„Ha az ember írja a könyvet, és egyszer csak megért valamit a témájáról, amit eddig nem tudott, akkor prózaíró lett.”

~~~

„Ha eldöntötted a mondanivalót, és elkezdesz írni, menet közben hirtelen lesz egy kettes számú mondanivalód, amire nem is gondoltál. Amint ez megtörténik, prózaíróvá váltál.”

~~~

„Hamingway mondta, hogy akkor érdemes abbahagyni a munkát, amikor még könnyen tudnánk folytatni.”

~~~

„Én úgy tartom, soha semmi nem avul el, ha jól csinálják. Persze, bizonyos dolgok kimennek a divatból, de szerintem ezzel sem érdemes törődni. Ráadásul időnként visszajönnek.”

~~~

„A dialógusban soha nem azt érdemes megírni pontosan, amit a szereplő gondol vagy érez. Megfigyelhető, hogy a való életben mindig (kicsit vagy nagyon) mást mondunk, mint az aktuális tudattartalmunk.”

~~~

„Itt jegyzem meg, hogy aki monitoron olvassa a saját írását, az nem olvasta. Értelmezve olvasni csak papíron lehet. Ki kell nyomtatni, sajnálattal mellőzve a könyezetvédelmi szempontokat, szükség törvényt bont. A monitor mindent szebbé, hibátlanabbá, csinosabbá tsz, emiatt nehéz a valós értékét és színvonalát megítélni.”

~~~

„Régi tapasztalásom, hogy a történetek igazi csattanóját nem az írók találják ki, hanem az Élet nevű mesterszakács. Leánykori nevén: a Véletlen.”

~~~

„Ha valakitől érdeklődünk, mi a legeslegrosszabb tulajdonsága, figyeljünk a válaszra. Mert amennyiben őszintén felel, megtudtuk a legeslegjobb tulajdonságát is. Furcsa, de igaz.”

~~~

„Ahhoz, hogy kiderüljön, mi igazán jó, azaz értékálló, kell minimum ötven év. Inkább száz.”

~~~

„…ne akarjunk olyan regényeket írni, mint a kedvenc íróink, mert azokat már megírták.”

~~~

„Soha ne legyetek aggályosan következetesek. Semmiben. Főleg írásban ne. Tartsátok meg az alkotás elviselhetetlen könnyűségét, melynek éppen az a titka, hogy nincsenek szabályok.”

~~~

„…egy regény címe ne a tartalmára utaljon, hanem a hangulatára.”

~~~

„Szerintem a vakszerencse tényleg sokat segíthet, de önbizalom híján nincs esélyünk.”

~~~

„Furcsa, de írás közben az ember néha olyasmire is emlékszik, amit amúgy emberként már elfelejtett.”

~~~

„Aki latolgatja, érdemes-e, az inkább használja energiáit másra. Csak annak érdemes írnia, akinek egyszerűen nincs más választása, ő akkor is írni fog, ha mindenki más kórusban mondja: Ne!”

~~~

„Ha az ember – a hivatásos író vagy a hivatásos olvasó – magáévá tesz egy könyvet, s lelkesedik érte, e nézete és érzése azokon a műveken alapul, amiket eddigi életében nagyon szeretett. Amennyiben a most olvasott szöveg emlékeztet valamelyikre, ismerőssé válik, és bizonyára tetszeni fog.”

~~~

„Költő az, aki szeret a szavakkal játszani. Író pedig, aki szeret a mondatokkal. Aki a szerkezetekkel is szeret, az a regényíró. A felső tagozat akkor kezdődik, amikor megtanul játszani a jellemekkel.”