Ez már megint mi volt? Egy
rövid és gyors olvasmányra számítottam Bartos Zsuzsa Alkonyőrzők című
regényétől, ehelyett azonban végigszenvedtem a lapokat, és még a történeten is
fogtam a fejemet. Nagyon nem az én esetem ez sci-fi, egyszerűen taszított
karaktereivel.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2016 Könyvmolyképző Kiadó sci-fi, disztópia két csillag |
Veled vagy ellened?
Zóra egy fiatal lány, aki
géntervezett és tökéletes – lenne. Csakhogy selejtes, és már csak pár hónap
maradt már csak az életéből. Különleges bűnözőként most új feladatot kap, az
utolsó természetesen született kislányt kell megmentenie. Vajon igaz, hogy a
szerelem mindent legyőz?
Ardan az egyik utolsó
természetes apa, a lányát nem ismeri; ám amikor megtudja, hogy elrabolták,
olyan próbatétel vár rá, ami talán az életébe kerülhet. Meddig hajszol egy ősi
késztetés?
Tarik mélyen sebzett. Öt
éve keresi hasztalan Zórát, képtelen elfogadni, hogy elvesztette őt. Tariknak
nagy hatalma van, és mindenáron meg akarja óvni a régi értékeket, ám a helyzet
kicsúszik az irányítása alól.
Képes lesz jó döntést
hozni? Szembeszáll-e a saját megszállottságával?
A kemény világ kemény
hősöket kíván, és már a jövő a tét.
Vajon sikerül megmenteni?
Küzdj mindhalálig!
A kötet a negyedik Aranymosás
Irodalmi Válogató nyertes műve.
Már előzetesen sem értettem a kétborítós koncepciót. Annyira jó lenne a regény, hogy indokolja a különböző változatokat? Vagy csak szimplán nem tudtak dönteni? Szerintem utóbbi lehetett, bár a kolibris Sötét Örvény kiadást nem igazán értem, hisz a madár csak kétszer szerepel a kötetben, és akkor sem bír akkora jelentőséggel a szememben, hogy a borítóra kerüljön. Jó, a Vörös Pöttyös kiadáson is rajta van, de nem ő, hanem a biológia van a középpontban, így ezt logikusabbnak találom.