Frogmontoni furcsaságok | Jodi Taylor

Nem minden történetnek kell folytatás, hiszen önmagában is kerek egészet alkot. Jodi Taylor azonban mindenképp szeretett volna még időt tölteni a Semmi lány című regényének karaktereivel, és megírta a Nem semmi lányt. Vagy csak egyszerűen nem tudta a St. Mary-krónikák mellett elképzelni, hogy egy kötetben le lehet zárni valamit. Viszont ezzel nem biztos, hogy jót tett a Semmi lánnyal, legalábbis nálam lefelé mozdította az élményt.

 

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2021
Metropolis Media
mágiukus realizmus, romantikus
kettő csillag

A semmi lány felnőtt…

A Frogmorton farmon a megszokott módon zajlik az élet – ami azt jelenti, hogy az események rég túllépték a „különc” szintet, és most nyílegyenesen vágtáznak a „teljesen bizarr” felé.

Jenny ismét azért küzd, hogy a Russell Checklanddel kötött házassága viharos tengerén hánykolódva valahogy a felszínen maradjon. De szerencsére nincs egyedül, mert ott vannak neki a patagóniai rohamcsirkék; Jack, a szomorú szamár; és Mrs. Crisp titokzatos barátja.

Tehát semmi újdonság… leszámítva egy titokzatos alakot, aki újra és újra felbukkan a ház körül, és akire Jenny azt mondaná, hogy nem más, mint az unokatestvére, a gonosz Christopher, ha nem tudná, hogy ez lehetetlen. Akkor látta utoljára a férfit, amikor Russell kihajította a házból, és nem lehet olyan ostoba, hogy visszatérjen, és újra megpróbálkozzon valamivel… vagy igen?

 

Mind kedvességben, mind az események mögötti rejtély szálban elmarad az első résztől. A mindennapokról szóló része is inkább kínos, mint bájos, az izgalom pedig elég későn jött, valamint haloványan dereng. Ez annak is köszönhető, hogy elpoénkodja és összecsapja az amúgy komoly témát, ezáltal nem is zárja le rendesen. Pedig a Semmi lány igazán ütősre sikeredett, de itt inkább egy kifilézett regényt kapunk.

 

Kaotikus események láncolata | Jodi Taylor

Bár már előre éreztem, hogy vékony jégen fog táncolni az Egyik átkozott dolog a másik után, a Semmi lány reménnyel töltött el, hogy Jodi Taylor mégis nekem való szerző. A St. Mary-krónikák időutazós alapkoncepciója is adta magát, hogy jó legyen, de sajnos nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem rezonálok a kötettel. Éppen emiatt az első rész után nem is tervezem folytatni ezt a sorozatot.

 

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2017
Metropolis Media
sci-fi
két csillag

A St. Mary Történettudományi Kutatóintézet ártatlannak tűnő, ódon homlokzata mögött a megszokottól igencsak eltérő tudományos tevékenység folyik. A történész munkatársak fizikai valójukban látogatnak el a szakma érdeklődésére leginkább számot tartó korszakokba és helyszínekre, hogy később az ő szemtanúként szerzett, első kézből származó tapasztalataik alapján lehessen a legfontosabb történelmi eseményekről szóló leírásokat kiigazítani. Bár ők ezt nem tekintik időutazásnak, úgy pattognak ide-oda híres dátumok – példának okáért a peterloo-i vérfürdő, a westminsteri apátság alapjainak lerakása és a Somme-offenzíva – között, mint a gumilabda, időközben szakadatlanul hódolva kedvenc ténykedéseiknek, nevezetesen a megfigyelésnek, a dokumentálásnak, a mértéktelen teaivásnak és a halál torkából való megmenekülésnek. A ritka szünetekben a környék lakóiban iparkodnak – az intézetben sűrűn bekövetkező robbanások miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel – megszilárdítani az elképzelést, miszerint csupán ártalmatlan, különc tudósok tanyáznak a szomszédságukban.

A történelemért, a csokoládéért, no meg – brit lévén – a testet-lelket felfrissítő esőért bevallottan bolonduló Jodi Taylor lendületes humorral átszőtt, egy szempillantás alatt népszerűvé vált történelmi SF-regényfolyamának első kötetében szívből szerethető vagy gyűlölhető, vérbő karakterekkel ismerkedhetünk meg, akik úgy kalauzolnak át minket a feszített tempójú cselekményen, hogy a könyv végén már nyúlnánk a sorozat következő kötetéért, amiből ma már 15 folytatás jelent meg.

 

A cím tökéletesen tükrözi azt, hogy miről is van itt szó: egy sor egymás mögé pakolt, szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb kimenetelű eseményről, amelyek nagy időtávot ölelnek fel. Állandóan csak rohan, nem ad mélységet a jeleneteknek, amely olyan hatást keltett bennem, mintha nem is lenne az írónak fontos, hogy ezekről beszámoljon, így én miért is érdeklődjek irántuk. Emellett egy ponton pedig konkrétan ki is hagyják az olvasót a lényegből, mert a beszélgetésekből mindenki mindenttudónak tűnik, én meg kamillázhattam, hogy most meg már megint miről maradtam le.

 

A mindenkinek menedéket nyújtó Frogmonton | Jodi Taylor

Jodi Taylor leginkább az időutazós St. Mary-krónikák miatt vált ismertté – és én is így találtam rá –, viszont mégis a Semmi lány volt az, amiről sok jót hallottam. Ugyan témában nagyon elütnek egymástól, hiszen az utóbbi egy romantikus regény, mégis úgy gondoltam, hogy biztosra menve vele kezdek. Az elején rendesen ram ijesztett a kötet, mert egyáltalán nem éreztem a hangulatát, de aztán elérkeztem a váltóponthoz, és onnantól kezdve egy jó kis belesüppedős könyvet kaptam.

Eredeti megjelenés éve: 2014
Magyar megjelenés éve: 2019
Metropolis Media
mágikus realizmus, romantikus
négy csillag

Jodi Taylor szívet melengető és humoros.

Amikor a súlyos dadogástól és önbizalomhiánytól szenvedő Jenny Dove, a „Semmi lány” megpróbál véget vetni életének , megjelenik Thomas, a misztikus, aranyszínű, gyömbéres keksz illatú ló, melyet csak ő lát. Segítségével Jenny váratlanul szert tesz egy férjre – az elbűvölő és kaotikus festő, Russel Checkland személyében, s innentől már semmi sem úgy alakul, ahogy tervezte.

A túlságosan féltő és elnyomó rokonokkal valamint a világ legszétszórtabb házastársával megáldva, Jennynek vajon sikerül-e Semmi lányból Valami lánnyá válnia? Méghozzá gyorsan!

Jodi Taylor best-seller St. Mary krónikák sorozatának rajongói számára kötelező, de bárkinek ajánlható olvasmány ez az angol humorú, thrillerrel és egy csipet misztikummal megfűszerezett romantikus regény!

 

Nem szerettem az elején, mert nagyon kellemetlenül éreztem magam olvasás közben. Ha az első fejezet alapján kellett volna meghoznom a döntést a folytatásról, akkor félretettem volna. Bár már a második fejezet szobafestős részénél felcsillant számomra a remény, de el kellett telnie az első 100 oldalnak, hogy elkezdjem élvezni. Sokat segített egyébként a könyvet már olvasók támogatása is, hogy ne adjam fel. Szóval ha úgy érzed, hogy nem csúszik az eleje, nem vagy vele egyedül, és később tényleg jó lesz, ígérem.