Hangoskönyvben olvastam
Andy Weir A marsi című regényét, és ezekről általában nemigen írok
bejegyzéseket, mégis úgy éreztem, ezt most meg kell tennem, mert egyszerűen
annyira tetszett. A helyenként enyhe káromkodásokkal tűzdelt stílusa sem
rettentett el, pedig aztán nemigen szeretem a csúnya beszédet. A könyvbéli
NASAval együtt izgultam Watneyért, és teljesen olyan érzésem volt, hogy ez akár
meg is történhet a valóságban. Egyszer biztos eljut az emberiség a Marsra.
 |
Magyar megjelenés éve: 2014
Fumax Kiadó
sci-fi
öt csillag |
Hat nappal ezelőtt Mark
Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első
ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele
egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark
teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a
Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a
készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem
lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a
sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi
tényező”.
De Mark nem hajlandó
feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan,
makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag
leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e
leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
Picsába! Miért épp egy
vonaton kellett befejeznem, amikoris egy kupac ember ül köröttem, és a
telefonomba pötyöghetem mindezt be. Hát ja, szar ügy, meg kell hagyni. De akkor
se lett volna jobb, ha épp a palatetőn szedem a cseresznyét. Egyszerűen nem
bírtam megvárni, míg laptophoz jutok.
