Alessandro Baricco
különleges stílusa már a Selyemben megmutatkozott előttem, és minél többször
olvastam el ezt a regényt, annál inkább megkedveltem. Szerettem volna további műveivel is
megismerkedni, így esett a választásom a Novecentora és a Tengeróceánra.
~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~
~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1993 Magyar megjelenés éve: 2003 Helikon Kiadó monológ öt csillag |
Novecento
A Virginian nevű gőzhajó a
két világháború között járt Európa és Amerika között – fedélzetén
milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt
legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan
improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget.
Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát.
Azt is mondják, egész
életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre.
Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte.
Örökre.
Különleges elbeszélés,
pont mint a főszereplője. Olyan érzésem volt, mintha egy drámát olvastam volna.
A különböző színpadi megvalósításra való utalások ugyan kirántottak a történet
folyásából, de pluszt adtak a hangulatához. Szívesen megnézném színházban is,
de nem hiszem, hogy játszanák, pedig úgy adná meg a teljes élményt. És
egyszemélyes drámaként meg lehetne valósítani, szóval még költséghatékony is
lenne. És azok a dalbetétek.