2022. március 26., szombat

Én nem leszek olyan mint a szüleim! Tényleg? | Orvos-Tóth Noémi – Betekintő #27

Sosem tanultam pszichológiát, mindig csak távolról figyeltem a lélekben turkáló embereket, közben pedig néha nekem is jól esett volna. A családban is került téma volt, így először magam is csak könyvekben találkoztam velük. Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című regénye nagyot futott, ami az olvasmányosságának is köszönhető. Szakmai szinten nem tisztem megítélni ezt a könyvet, viszont laikusként eléggé rádöbbentős olvasási élmény volt.


Eredeti megjelenés éve: 2018
Kulcslyuk Kiadó
nonfiction, pszichológia
öt csillag


Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.

A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.

Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.

Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.

Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

 

Már kézhezvétel után tudtam, hogy ez biztosan nem egy egyszer olvasós könyv lesz. Mivel nem a saját példányomban merültem el, így jelölgetni sem tudtam benne, de amikor legközelebb szükségem lenne rá, akkor biztosan magam is meg fogom venni. Ugyan a problémákra megoldást nem kínál, a gondolatébresztéssel viszont tud lökni egyet az olvasóján, hogy rálépjen a felismerés útjára.

2022. március 19., szombat

„Drága Nővérem...” | Emma Tennant – Betekintő #26

Gyerekként egy fehér írólapra vezettem a kívánságlistás köteteimet, amelynek elmaradhatatlan darabjai voltak Jane Austen regényeinek folytatásai. Élénken él az emlékezetemben a kép, hogy Jane Gillespie és Emma Tennant eléggé bebetonozták magukat rajta, hiszen az általuk írt köteteket már akkor sem lehetett kapni. Ám a sors kegyes volt hozzám, mert tizenévek múlva mindkét könyvet a gyűjteményemben tudhatom. A Hívatlan vendégek után nem voltak nagy elvárásaim az Elinor és Marianne-nel kapcsolatban, és épp ezért esett kellemesebben, bár a levélregényformátumtól kissé tartottam.


Eredeti megjelenés éve: 1996
Magyar megjelenés éve: 2005
Palatinus Kiadó
levélregény, történelmi fikció
három csillag

…és boldogan éltek, míg meg nem haltak gondolhatná a Nyájas Olvasó, miután elolvasta Jane Austen: Értelem és érzelem című regényét. Igen, így van ez a regényekben, sőt néha még az életben is. Csakhogy kortársunk, Emma Tennant angol írónő a múltat fürkésző szemével belelát Jane Austen gondolataiba, és tovább szövi a Dashwood kisasszonyok – illetve immár Mrs. Elinor Ferrars és húga, Mrs. Marianne Brandon – történetét. Bizony egyiküknek sem jutott olyan békés, nyugodt, csendes vidéki élet, amilyenről leánykorukban ábrándoztak, s amilyet meg is érdemeltek volna sok hányattatásuk után. Ahogyan Jane Austen első ízben formába öntötte a Dashwood-nővérek kalandjait – Elinor és Marianne címen, levelek alakjában –, ugyanúgy folytatja Emma Tennant: a szereplők leveleiben az 1812-es esztendő alig több mint két hónapja során sorsok írnak le száznyolcvan fokos fordulatot, kalandok kelnek és halnak el, tragédiák árnyalják, tragikomikus epizódok teszik mozgalmassá, románcok színesítik a testvérek és a körülöttük kavargó szereplők – a derék Brandon ezredes, a jámbor Edward, a csalárd Willoughby, a bohókás Sir John Middleton, s a galád Ferrars család – mindennapjait, köréjük pedig holdudvarként új szereplőket idéz a színre az írónő. Jane Austen alighanem elégedett bólintással nyugtázná kései utóda erőfeszítéseit, és maga is gyengéd, ámbár kissé gunyoros mosollyal szemlélné, hogyan alakul az általa megálmodott szereplők további sorsa.

 

Nem egy világmegváltó kötet, nem is mondanám a legjobb folytatásnak sem, mégis örültem, hogy olvashattam. Jó volt újra időt tölteni az Értelem és érzelem szereplőivel. A levél formátum miatt nem tűnt ki, hogy annyiban mások lennének a karakterek, hiszen ez a keret teljesen mást enged meg. A levélváltás sűrűsége és a feladó-címzett párosok vezetik a cselekményt, nekem mégis a fontoskodó üzenetek tetszettek a leginkább. A hézagok miatt sokat kellett magamnak is összeraknom, de szerettem ezt a játékot.

2022. március 13., vasárnap

Holokausztról a TikTokon | Lily Ebert & Dov Forman

A modern technológia árnyoldala mellett hatalmas lehetőséget is jelent. Ezt mi sem igazolja jobban, mint Lily Ebert története, aki 90+os holokauszt túlélőként a TikTokon mesél az életéről. Ehhez azonban egy nagyon hosszú út vezetett, amelyet a dédunokájával, Dov Formannal közös könyvében, a Lily fogadalmában tárnak a világ elé.


Eredeti megjelenés éve: 2021
Magyar megjelenés éve: 2021
21. Század Kiadó
önéletrajz
öt csillag

Lily Ebert holokauszt-túlélő, aki a TikTokon beszél Auschwitzról, a haláltáborban szerzett élményeiről. Amikor 1945-ben kiszabadult, egy amerikai zsidó katona adott neki egy bankót, amire azt írta:

„Sok szerencsét, és sok boldogságot”.

Lily dédunokája, Dov a közösségi hálón akarta felkutatni a katonát és leszármazottait, és ezzel az immár kilencvenhat esztendős Lily egy csapásra a világsajtó szalagcímei között találta magát. Annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. És most elérkezett az ideje.

Szívbe markoló, ahogy Magyarországról ír, boldog gyermekkoráról, aztán meg arról, hogy 1944-ben, amikor megérkeztek Auschwitzba, az édesanyja és két húga életét vesztette. Eltökélte, hogy a másik két húgára nagyon vigyázni fog. Érzékletesen írja le a tábor embertelen körülményeit, és azokat az apró győzelmeket, amelyek erőt adtak neki.

Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy ilyen alávaló gonoszság soha többé nem történhet a világban.

 

Bár még nem jártam Auschwitzban és nincsenek zsidó felmenőim sem, mégis mélyen megérint a holokauszt. Fáj az emberek megvezethetősége és tévképzetei, amivel milliókat irtottak ki pusztán azért, mert egy bizonyos valláshoz tartoztak. Ahogy tárul ki előttem fokozatosan világ, egyre több információhoz jutok hozzá, és egyre inkább bele akarom ásni magam a sorsokba, hiszen az utolsó túlélők még köztünk élnek.

2022. március 11., péntek

Dupla lezárás | Julie Kagawa

Julie Kagawa Vastündérek sorozatát 2017-ben kezdtem el az ACOTAR utáni csalódásomon felbuzdulva. Akkor még csak az első három rész volt kint, és az első kettőt el is olvastam egyszerre, csak aztán jött az ERASMUS félévem, ami teljesen felborította az olvasásomat. Pedig erősen él az emlékezetemben, hogy akkoriban nézegettem a harmadik részt a könyvtárban, csak nem vettem rá magam, hogy ki is vegyem. Az évek eléggé megkoptatták az emlékeimet, de azt tudtam a korábbi bejegyzéseimből is, hogy nem egy combos sorozat, ám mégis egyfajta guilty pleasure kategóriába esik a tündérek szereplése miatt. Ugyan nem lett a kedvencem, mégis örültem, hogy ezt a sorozatot is befejeztem.


Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2014
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, fantasy
három csillag

#3 The Iron Queen Vaskirálynő

 

A nevem Meghan Chase.

Azt hittem, vége. Vége a tündérekkel töltött időnek, annak, hogy lehetetlen döntéseket kell hoznom, fel kell áldoznom a szeretteimet. Azonban most vihar közeleg – egy seregnyi vastündér, akik minden tiltakozásom ellenére visszarángatnak magukkal. Eltépnek a kitaszított hercegtől, aki megesküdött, hogy mellettem marad, és egy olyan háború mélyére hajítanak, amelyet aligha élhet túl bárki is.

Nincs visszaút.

Nem egészen huszonnégy óra múlva betöltöm a tizenhetet.

Valójában nem töltöm be a tizenhetet. Túl hosszú időt töltöttem Sohaföldön – ott az ember nem öregszik, vagy csak olyan lassan, hogy az szóra sem érdemes. Vagyis, miközben a való világban egy teljes év telt el, én legfeljebb néhány nappal lettem idősebb.

És eközben annyit változtam, hogy magam sem ismerek magamra.

 

Nehezen rázódtam bele a harmadik részbe, aminek erőteljesen trilógiazáró kötet érzése volt. Már olvasás közben is azon gondolkodtam, hogy vajon mit fog hozzátenni a negyedik kötet, mert érződött a regényen, hogy az írónő elvarrja a szálakat, hisz vannak benne nagy összecsapások, nagy megoldások és áldozatok.

 

Meghan szeretne visszatérni a való világba a családjához, de csak veszélybe sodorná őket. Az állandó üldözés miatt folyamatos mozgásban vannak Ash-sel, akivel eléggé belegabalyodtak már egymásba. A fiú viselkedése aranyos, de egyáltalán nem illik egy többszázéves tündérhez. Sokkal többet érdemel, minthogy végigbazsalyogja az egész történetet. Szerencsére ebből a betegségéből kigyógyul, de Meghan elég sokáig nem tud mit kezdeni vele. Emellett elég estelen hősnő, aki ugyan mutatja a talpraesettség szikráit, de nagyon ifjúsági egy kötet, így rámegy az ő fejlődésére, ami varázslatos módon történik. Megtanul harcolni, a mágiáját használni, és elfogadja a sorsát, ami után minden sokkal egyszerűbbé válik.

 

Az egész regény egy utazást ölel fel, így folyamatosan új tájakat és embereket ismertem meg. A vastündérek ellenségként vannak beállítva, de közöttük sok aranyos is megbújik, mint a lázadók és a gremlinek. De mellettük számos visszatérő szereplő is felbukkant, mint Kacor vagy Puck, akik napfényt csempésztek a lapokra. Kedves és bájos történet, de semmi extra.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2018
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, fantasy
négy csillag

#4 The Iron Knight – Vaslovag

 

Ash, a tündér jégherceg a szerelmet a halandók és a bolondok gyengeségének tartotta.

Az ő szíve szörnyű halált halt, és vele halt minden érzelme is. Legalábbis azt hitte...

Ekkor azonban Meghan Chase, a félig ember, félig tündér lány áttörte a védelmi vonalait, és visszavonhatatlan esküvel, lovagjaként kötötte magához a herceget.

Meghan immár Vaskirálynő, egy olyan birodalom uralkodója, ahol sem a Nyár-, sem a Téltündéreknek nincs esélyük a túlélésre.

Ash most – kéretlen riválisa, Puck, és a bosszantó Grimalkin kíséretében – küldetésre indul, hogy beteljesítse a Meghannak tett lovagi esküjét. Hogy életben maradhasson a Vasbirodalomban, lélekre és halandó testre van szüksége. A próbák azonban, amelyeket ki kell állnia, jóformán teljesíthetetlenek.

Ash az út során megtud valamit, ami mindent megváltoztat – valamit, ami megingatja a legsötétebb hitét, és bebizonyítja, hogy néha az áldozathozatalhoz nem elég pusztán a bátorság.

 

A harmadik részt befejése után nem volt kérdés, hogy elolvasom ezt a kiegészítőkötetet. Bár szorosan kapcsolódik az előzőkhöz, azonban itt Ash szemszögén keresztül látjuk az eseményeket, ami nekem kifejezetten tetszett. Meghan története már véget ért, indokolatlan lett volna vele foglalkozni, ám Ashre még várt egy kaland, ahova Puck, Kacor, egy vérfarkas és egy titokzatos személy is elkíséri.

 

Végig a küldetésen van a hangsúly és Ash jellemfejlődésén, amit nagyon jó volt látni. Hiszen a pöffeszkedő télherceget szembesítik azzal, milyen is embernek lenni. Nekem tetszett, hogy mindent egy lapra téve küzd azért, hogy a szerelmével legyen. Nem zökkenőmentes, többször megbicsaklik, és éppen ettől lett valós. Maguk a próbák ötletesek voltak, amelyek közül az utolsót megsejtettem.

 

A kötet nem csak a szereplői fókuszban tér el a korábbiaktól, hanem hangulatban is. Sokkal komorabbra és helyenként ijesztőbbre sikerült, mert a kalandjaik során sötét helyeket is bejárnak. Eljutnak az ismert tündérföld határán túlra, ahol kannibálok, zombik, folyóban lakó szörnyek vannak, akik mind az életükre törnek, mert a friss húsnak nem tudnak ellenállni. Mégis azt tudom mondani, hogy ezzel a résszel boldog befejezést kapott a sorozat, ahonnan egyáltalán nem hiányzott Meghan, hiszen Ash-sel és a többiekkel is jól megvoltunk.


Forrás: Pinterest


A sorozat további részei:

The Iron King – Vaskirály (#1)

Winter's Passage (#1,5)

The Iron Daughter – Vashercegnő (#2)

Summer's Crossing (#3,5)

Iron's Prophecy (#4,5)


Kapcsolódó könyvek

Call of the Forgotten

2022. március 6., vasárnap

Őszi borzogás – Olvassunk graphic novelt #18


Novemberi lányként bármikor képes vagyok egy jó őszi történetbe belesüppedni. A graphic novel sorozatom ezen részében most olyan képregényeket ajánlok neked, amelyek tökéletesek egy borongós estére.

2022. március 4., péntek

Menekülés egy járvány elől | Christina Henry

Gyengéim a népmeseadaptációk, hiszen csavarral látják el a jól ismert történeteket, ezáltal az ismerős ismeretlenbe vezetik az olvasókat. Christina Henry Piros című regénye Piroska történetét helyezi be egy apokaliptikus környezetbe, amelyeket horror elemekkel is tűzdel. Míg az előbbi változtatás miatt izgatottan vártam, hogy mi lesz főszereplőnkkel, utóbbi azért helyenként instabilabb gyomrot okozott, és az explicitebb leírásokat át is ugrottam.


Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2021
Metropolis Media Kiadó
mesefeldolgozás, horror,
posztapokaliptikus

három csillag

Az örök klasszikus, Piroska és a farkas meséjének posztapokaliptikus időkben élő hőse nem is olyan védtelen, mint amilyennek látszik.

Felütötte a fejét a Járvány, amely megtizedelte a lakosságot, a túlélők pedig karanténtáborokba kényszerültek, ahol arat a halál, a romlás és a betegség. Egy fiatal lány egyedül próbál elmenekülni, és életben maradni egy olyan világban, amely semmiben sem hasonlít ahhoz a másikhoz, amelyben felnőtt, amely tökéletesen biztonságos, normális és unalmas volt… egészen három hónappal ezelőttig.

A piros kabátos lánynak nincs más lehetősége, mint átvágni az erdőn a nagymama házához, ám senki sincs biztonságban egyedül a rengetegben. Éjszaka előjönnek rejtekhelyükről a ragadozók: farkasok, kojotok, kígyók, mindenféle teremtmények. Vannak azonban a vadállatoknál is fenyegetőbb veszedelmek. Férfiak sötét vágyakkal és gonosz szándékokkal. Egyenruhások, bizalmas információk, halálos titkok és könyörtelen parancsok hordozói. És néha, nagy ritkán, jön egy mindezeknél is rosszabb valami…

 

Ez egy magányos regény, amely sokat monologizál és gondolkodik. Végig hősnőnket követjük, aki egyedül van úton az USA kevésbé sűrűn lakott területén, ahol szerencséjére nem is találkozik annyi emberrel. A rá terelődött fókusz miatt gondolhatnánk, hogy megismertem, de végig fenntartja a falat, amivel önmagát védi. Ugyan néhány dolog átszivárog rajta, de sokkal inkább a kalandozás élménye vitt előre, mint a személyisége.