Örömteli visszatérés a tett helyszínére – Könyvhét 2025

 

Sokáig lógott a levegőben, hogy részt tudok-e venni az idei Könyvhéten, viszont a tavalyi elmaradást pótolva idén két napra is ki tudtam látogatni. Illetve tanultam a Könyvfesztiválból is, hogy mennyivel jobb még úgy a standok között sétálni, hogy oda is férsz a kínálathoz, és nem kell megvívnod Az éhezők viadalát.

Tavaszi zárás – 2025

Idén sokkal aktívabban követem a természet alakulását, így a tavasz rengeteg tapasztalással indult. Eleve belenyúlt még jócskán a metszés és a szőlő kötözés, de leginkább a növényvédelmi felelősségköröm miatt figyelem ennyire aktívan az időjárást. A hőösszegre alapozott előrejelzés még azért elég magas, de a különféle károsítókat már egész jól tudom.

 

Téli zárás – 2024/2025

 

Jöjjön egy jól ismert bejegyzés átdolgozott változata, ugyanis ezentúl nem havonta fogok számadást készíteni, hanem áttérek az évszakos formátumra. Úgy éreztem, hogy erre szükségem lesz, mert szeretném megadni magamnak a szabadságot, és nem görcsösen ragaszkodni olyanhoz, amin igazából csak pluszban stresszelek. Emellett pedig mostanában még olvasni is sokkal kevesebb időm van, nemhogy friss bejegyzéseket írni, így muszáj az optimális időbeosztásra törekednem.

 

Havi zárás – Október & November 2024

 

Teljesen elvesztem, mintha egy szőnyeget húztak volna ki alólam. Pedig októberben nagyon jól haladtam, de aztán novemberben csak a túlélésre játszottam. Leginkább csak magam után futok, és pihenés hiányában enerváltnak is érzem magam. Nálam az adventi kalendárium az év végi szabadsághoz történő centivágást is jelenti, addig pedig veszek egy nagy levegőt, hátha kitart addig. De nem minden pillanata volt ennyire gondterhes.

 

Havi zárás – Szeptember 2024

 

A nyár lencsengésével elindult a szezon, amely előre nem látható következményeket hozott. A nyári nyugalmat felváltott a munkahelyi nyüzsgés, és egyre inkább azt érzem, hogy egyensúlyművészetet folytatok az időbeosztás terén. Mindehhez még a kert bőséges termése is hozzáadódik – amelynek alapvetően nagyon örülök –, viszont roppant időigényes. Már a második héten úgy tűnt, hogy legalább egy hónap telt el. Éreztem, hogy a kimerülés szélén kezdek billegni, így meg kellett hoznom egy nagyon nehéz döntést: abbahagyom a táncot. Ugyan valószínűleg az életem egy pontján ismét nyolcadokra fogom ropni, de a versenyzésnek már biztosan vége. Már nem ez az első alkalom, hogy búcsút kell intenem neki, de eddig minden alkalommal fájt.

 

A jóból megéri duplázni – Könyvfesztivál 2024

 

Ugyan én inkább Könyvhét párti vagyok – hiába a mindig beköszönő eső és a Vörösmarthy tér szűkössége –, viszont idén halaszthatatlan dolgok miatt sajnos ki kellett hagynom, így kétszeres lendülettel készültem a Könyvfesztiválra. Még az sem gátolhatott meg a részvételben, hogy az almaszüret kellős közepén voltunk. Valamint okos szervezésnek köszönhetően két nap is ki tudtam látogatni, és szerintem a jövőben is megtartom ezt a jó szokásomat.

 

Havi zárás – Augusztus 2024

 

Nem tudom, hogy hova tűnt az augusztus – bár a felnőtt létnek úgy tűnik, hogy a gyors idő az egyik velejárója. Szerencsére a németeknél dúlt a szabadságszezon, így legnagyobbrészt nem szakadtam meg a munkában, amelyet a két hosszúhétvége is csak megerősített. Bár nem voltunk kifejezetten sehol sem, de néha csak jól esik a pihenés, mert megterhelő a mindennapok stresszes hangulata. Sajnos nem sikerült kijutnom Bécsbe, ugyanis valaki többezer ember álmát vette el azzal, hogy terrortámadást tervezett a Taylor Swift koncert ideje alatt. Helyette azonban játszhattam a kis keresztlányommal, de bár csak más lett volna az apropója.

 

Havi zárás – Július 2024

 

Hatnapos munkahetekből és projektekkel teli hosszú napokból állt a júliusom, ami mentálisan nagyon kifárasztott. Ehhez társul a fürdőszobafelújítás diszkomfort érzése, hiszen jelenleg csak egy csap működik a lakásban, és az is csak hideg vizet ad. Az előszoba is az építkezési terület része, így nem tudod elkerülni a bútorokra fokozatosan rakódó egyre szürkébb porréteget. Emellett pedig még a meleget is nehezen viselem, így a minimális szabadidőmben is csak léteztem. Mindez magyarázhatná azt is, hogy mennyi filmre és sorozatra volt időm, ha már csak bambulni volt kedvem, de nem ez a helyzet. Egyedül az Ollie hazatalált néztem meg, ami számomra túlságosan nyomasztó és ijesztő volt egy meséhez képest. Talán könyvben kevésbé hozzák rá a gyerekekre a frászt, de itt mintha nem vették volna figyelembe a korhatárt. Az üzenete szép, de amilyen úton eljutunk odáig… Viszont történt velem jó is a hónapban, ugyanis eljutottam ismét Szentmargitbányára, ahol a kőfejtőben minden évben különböző operákat adnak elő. Idén az Aidát tűzték műsorra, aminek eszméletlen volt a megvalósítása a díszlettel és a vízjátékkal egyetemben.

 

Havi zárás – Június 2024

 

Már június elején a hónap végén lévő szabadságomat vártam, hiszen nagyon sűrűnek ígérkezett, legfőképpen egy hét, de előtte is volt azért bőven teendőm. Véget ért a táncos tanév, amit őszintén megvallva már vártam. Elég húzós volt az idei versenyszezon, és már szerettem volna a hétvégék mellett a kedd-péntek estémet is visszakapni. A gála is jól sikerült, bár elég fáradtan érkeztem meg dél körül, ugyanis az év legsűrűbb hétvégéje cím várományosaként szombaton még egy esküvőn és lakodalmon is részt vettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, én teljesen széttáncoltam a lábamat, amit még pár napig böjtöltem. Utána héten pedig végre lehetőségem nyílt ellátogatni a munkahelyem németországi központjába, ahol a csapatépítőn vehettem részt. Ez azonban azt is eredményezte, hogy péntek után hirtelen megint pénteken találtam magam. Mindezek után rám fért egy kis Balatonozás, ahol tavalyhoz hasonlóan idén is folytattuk a családi nyaraló szépítgetését a kapuk lefestésével.

 

Havi zárás – Május 2024

 

Szempillantás alatt múlt el a május, amely nagyrészt a versenyfelkészülés jegyében zajlott. Idén szintén kijutottunk egy világbajnokságra, amely most egy ottalvós csapatépítős majdnemhetet is tartalmazott. Bár nekem munka miatt előbb haza kellett jönnöm, mégis nagyon jól éreztem magamat. Az eredmények tekintetében a formáció igencsak büszke lehet magára, ugyanis a kemény gyakorlások hada meghozta a gyümölcsét, és a második helyezést hoztuk el egy elég kemény mezőnyből. Emellett pedig még a pünkösdi hétvégére belefért egy leánybúcsú is a Balatonon, ami szintén nagyon jó hangulatban telt, és már alig várom, hogy együtt bulizhassak a lányokkal a lakodalomban.

 

Havi zárás – Április 2024

 

Minden téren sűrű volt az áprilisom. A hónap elejének délutánjait a szőlőkötözés tette ki, emellett pedig mind a soproni, mind a budapesti irodát megjártam, ami után mindig kell egy nap regenerálódás. Emellett pedig három hétvégén is táncversenyünk volt, így az előkészületek és az utána lévő pihenés is elég sok időmet elvette. Érzetre azonban – meglepő módon – csak a hónap második felét mondanám sűrűnek. Az viszont tény, hogy végtelen hosszúnak érződött.

 

Havi zárás – Március 2024

 

Volt egyszer egy március… Biztos, de olyan iramban szaladt el, hogy akármennyire is siettem utána, nem értem utol. Már az év első két hónapja sem feltétlen a pihenésről szólt, de most ez annyira begyürüzött, hogy már alig vártam a húsvétot, hogy legyen egy kis nyugalmam. A metszést ugyan befejeztük, de ezzel kapcsolatban volt egy továbbképzésünk is, ami szintén hétvégére esett. Jártunk Bécsben is, voltak köszöntések, tréningek és egy táncverseny is, amire már egyáltalán nem volt időm külön készülni. A hétköznapjaim is besűrűsödtek, ugyanis egyre aktívabb résztvevője vagyok a csapatmunkának, aminek örülök, csak hát mindez egyszerre már a pihenés rovására ment.

 

Havi zárás – Február 2024

 

El sem tudjátok képzelni, hogy mennyit számított nekem a plusz egy nap. Általa végre nem éreztem azt, hogy kifutott a lábam alól ez a hónap, mint általában a februárnál szoktam érezni. Viszont idén sokkal kevesebb nyugodt időm volt, mert hétvégente az létra tetején metszettem az almafákat, ami után este engem úgy kellett összekanalazni, annyira kifáradtam a jó levegőn. Hétköznap pedig a munka foglal el – míg az egyik helyen a pályázatleadási határidő sürgetett, a másiknál pedig a meetingek zavarják meg a megszokott délelőtti nyugalmamat. Emellett pedig elkezdtem konditerembe járni, hogy fizikálisan is felkészüljek a négyperces versenykoreográfiára. Ez azonban heti két reggelemet veszi el, így azokon a napokon eleve kevesebb időm van olvasni, és jóval fáradtabb is vagyok. Cserébe a vonatozások alkalmával hosszan tudok elmerülni a könyvekben, már ha épp nem melletted beszélik meg az életüket

 

Havi zárás – Január 2024

 

A megszokások embereként a drasztikus változások mindig mélyen érintenek. Ilyen volt januárban az új munkahely, amely rendesen felborította az addig megszokott rutinomat. Bár még az első hetek nyugodtabban teltek, mégis ott volt bennem a görcs, hogy már kétfelé tartozom munkaidő elszámolással. A hétvégék kerti munkával teltek – ugyanis elindult a metszés szezon, – és januárban a szőlővel indítottunk. Ez a korábbiakhoz képest fordított sorrend, viszont ez még a hidegben sem annyira megterhelő. Horgolni sajnos nem volt annyi időm, mint szerettem volna, de a fenti képen található mackót sikerült befejeznem, aki azóta is minden nap motivál.

Havi zárás – December 2023

 

Bár most, ahogy ezt a bejegyzést írom, az ablakon kinézve inkább novembert juttat az eszembe az időjárás, itt illatozik mellettem az első közös karácsonyfánk, amely instant karácsonyi hangulatba hoz. Emellett hozzánk a Mikulás és a készülődéshez az angyalkák is hoztak havat, így egyáltalán nem panaszkodhatok. A sütemények illata is belengte a lakást, illetve az ünnepek családi körben teltek, amelyeknek mindig jó a hangulata.

 

Havi zárás – November 2023

Szülihónap. Háziasszony-időmenedzsment. Sok rendezvény. Velem és a nagy meglepetés. Ha röviden össze kéne foglalnom a novemberemet, akkor ezeket emelném ki. De mivel éppen nem szenvedek időszűkében, így billentyűzetet ragadok és mesélek nektek ezekről egy kicsit bővebben.

 

A találkozások napja – Könyvfesztivál 2023

Vonatkáosz ide, tumultus oda, már tűkön ülve vártam a Könyvfesztivált, amely egy erőltetett menetű két hét megkoronázását is jelentette. Ugyan a Könyvhéttel ellentétben ennek nincsen olyan erős bandázós hangulata, viszont idén sikerült sok emberrel hosszan beszélgetnem, és nagyon jó társaságom is volt. Bár azért azt nagyon sajnáltam, hogy kedvenc Rékám nem tudott velünk tartani.

 

Havi zárás – Október 2023

Elszáguldott mellettem ez az október. Rengeteget tettem-vettem a lakás körül a költözés miatt, és helyenként teljesen el is voltam veszve. Viszont boldogan számolhatok be nektek arról, hogy a több mint fél éves projektünk a végére ért. Ugyan még nincs minden a helyén, viszont hatalmas örömmel tölt el, hogy alakul az életünk. Egy új kihívás előtt állok, amit szerencsére nem egyedül kell megugranom, de őszintén megvallva ez azért elég ijesztő az állandóságot szerető természetemmel. De a megszokások visszacsempészése a mindennapokba sokat segít, mint például ezen összegző bejegyzés megírása.

 

Havi zárás – Szeptember 2023

 

Pályázatleadási hajtás, átdolgozott hétvége – ez az oka annak, hogy konkrétan bezúgtam október ablakán, észre sem véve a hónapok közti váltást. Emiatt pedig azt is érzem, mintha két hét teljesen kiesett volna az életemből. A saját dolgaimmal emiatt nemigen tudtam haladni, így a lakásprojekt is csúszott egy további hónapot, de lassan már elkészülünk azzal is. Ha végre méltóztatna a villanyszerelő befejezni a munkáját, akkor jóval előrébb lennénk.

 

Havi zárás – Augusztus 2023

 

Lassan finisbe fordulunk a lakásfelújítás témában, mert az augusztus is tevékenykedéssel telt. Még azért mindig van mit csinálni, de legalább már nem úgy néz ki, mintha bomba robbant volna odabenn. Ezen kívül nemigen volt dolgom, hiszen projektfronton nyáron még a fű se nő, de remélem, hogy szeptembertől ismét szorgoskodhatok azon a téren is, mert hiányzik. A hónapot egy tánctáborral nyitottam, és holnap is éppen egy csapatépítőre utazok, hogy készüljünk az új szezonra, amit nagyon várok. Végül pedig két találkozást említenék meg, ugyanis Andi mellett – akihez már visszajáró vendég vagyok – Masnival is sikerült összefutnunk Szombathelyen. Előbbitől a Legendás lattékat, utóbbitól az Alvilági szövedéket kaptam kölcsönbe.