Érző MI-k | Becky Chambers

Becky Chambers Wayfarer sorozatának első részének hála egy igazi komfortos űrutazásban vettem részt, és hasonló élményt vártam a folytatástól is. Ugyan a Hosszú út egy közös keringési pályán szereplői miatt kapcsolódik az előzményéhez, teljesen más irányt vett fel. Egyrészt az űr helyett két bolygóra korlátozódunk, másrészt pedig az epizodikusságot felváltotta egy két szálon futó összefüggő történetet.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2023
Metropolis Media
sci-fi
négy csillag

Lovelace a Wayfarer űrszonda mesterséges intelligenciájaként mindenről tudott, ami a hajóján történt, és biztosította a legénység jólétét. Aztán jött egy meghibásodás. Az összes rendszert újraindították, Lovelace pedig egy szintetikus testben ébredt fel, annak minden korlátjával együtt. Soha nem érezte még magát ennyire elhagyatottnak.

Ám Bors, egy technikus, aki életét kockáztatta a mesterséges intelligencia megmentéséért, segít Lovelace-nek megtalálni a helyét a világban. Mert Bors is nagyon is jól tudja, milyen magányosnak lenni, és mit jelent megtanulni alkalmazkodni a körülményekhez. Ketten együtt fedezik fel, hogy bár az univerzum végtelen hely, két ember együtt elegendő lehet az űr betöltéséhez.

A „Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz” című regény folytatásában a szerző ismét egy optimista, kuckós űroperába repít bennünket.

 

Bár előzetesen tudtam, hogy a sorozatban lazán kapcsolódó részekről van szó, de legalább a bevált receptet megtarthatta volna, mert a leszűkült tér és idő nem feltétlen állt jól neki. Jane fejezeteiben ugyan részlegesen kárpótolva lettem, de Lovelace végig idegen maradt számomra.

Multikulti űrkószálás | Becky Chambers

Nem mertem volna rá fogadni, hogy Becky Chambers kötetei magyarul is meg fognak jelenni, hiszen a sci-fi zsáneren belül ritkán jut el női szerzős regény kishazánkba. Éppen ezért szereztem be a Wayfarer sorozat első részének német kiadását, hogy majd akkor így kerítek sort rájuk. Aztán addig-addig halogattam, míg legnagyobb örömömre a Metropolis Media kihozta magyarul Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz címmel ezt az igazi komfortkönyvet.

Eredeti megjelenés éve: 2014
Magyar megjelenés éve: 2022
Metropolis Media
sci-fi
öt csillag

Rosemary Harper nem sok jóra számít, amikor csatlakozik az öreg Wayfarer személyzetéhez. Ugyanakkor, noha a szedett-vedett hajó jobb napokat is látott már, menedéket kínál neki, egy esélyt arra, hogy felkeresse a galaxis legtávolabbi zugait, és ami a legfontosabb: lehetőséget, hogy elszakadjon saját múltjától.

A Wayfarer fedélzetén többféle faj él együtt békésen, szemben a Galaktikus Közösség néhány más, kevésbé befogadó csoportjával. A hajón az élet zűrzavaros és őrült – pontosan olyan, mint amire Rosemary vágyik. Ám hamarosan rendkívül veszélyes is lesz, amikor a kapitánynak felajánlanak egy munkát, egy olyan lehetőséget, ami csak egyszer akad az életben. Az, hogy féregjáratot fúrjanak az űrbe egy távoli bolygóhoz, határozottan jövedelmező vállalkozásnak ígérkezik, ám egyikük sem sejti, hogy az életüket kockáztatják…

Az űr távoli részeiben a szinte már családként működő csapat tagjai egyik izgalmas kalandot a másik után élik át, amelyek során egymástól függenek, és csakis egymástól remélhetnek támogatást. Ahhoz, hogy életben maradjon, Rosemarynek meg kell tanulnia, hogyan támaszkodjon a fedélzeten élő csodabogarakra – és ez az élmény nem csupán szeretni és bízni tanítja meg, hanem arra is ráébreszti, hogy ha valakinek van egy családja, az nem feltétlenül a legrosszabb dolog az univerzumban.

 

Ez egy tipikusan lassan olvasós, elmerülős regény, amire megéri időt szánni. Éppen emiatt teljes mértékben meg tudom érteni azt, ha valakinek a pörgés hiánya miatt kevésbé tetszik. Nekem viszont nagyon jól esett reggelente visszatérnem a legénység tagjaihoz, akik fokozatosan nőttek hozzám, pont mint egy jó sci-fi tv-sorozatban – nem egyszer eszembe jutott a Star Trek: Voyager. A hosszú út alatt annyira megszoktam a szereplőket, hogy befejezve egy űrt éreztem magamban, és szívesen olvastam volna a további mindennapjaikról.