Az otthonod ott van, ahol megteremted | Bauer Barbara

Bauer Barbara hihetetlen sebességgel ontja magából a regényeit, amelyet némely szerző igazán eltanulhatna tőle. Mindezen mennyiség azonban nem megy a minőség rovására, hiszen átgondolt finomsággal jelenít meg sorsokat, és fűzi bele a történelem vad eseményeinek hátterébe. A messziről jött fiúról is tudtam, hogy különleges lesz, de a párhuzamos idősíkok miatt állandóan kiestem a történetből, viszont ennek ellenére szerettem. A végén egy ponton még el is érzékenyültem.

 

Eredeti megjelenés éve: 2021
Jaffa Kiadó
családregény
négy csillag

Vannak emberek, akiknek a története jóval azt megelőzően kezdődik, hogy megszületnének. Sándor története sem indul másként, mint sokaké a II. világháború idején. A szerelemben fogant kisfiút csupán egyszer tarthatta a kezében az édesapja, egyszer emelhette büszkén a magasba, mielőtt életét veszítette a fronton. A félárva fiú nemcsak az édesapját, de később az otthonát is elveszíti, és útra kel az édesanyjával és annak családjával egy új élet reményében.

Katalin két özvegyember házasságába érkezik első közös gyermekként, és él boldog, önfeledt gyerekkort a Kárpátok gerincén, Székelyföld határvonalán mindaddig, amíg a család elhagyni nem kényszerül az otthonát 1916 nyarán. A tizenegy éves kislány élete egyetlen éjszaka leforgása alatt megváltozik, és már sosem lesz a régi. Sorra veszíti el mindazt, ami egykor a biztonságot jelentette: az otthonát, az édesapját, az erdő hangját, a gyerekkorát.

Teréz születésekor hatalmas vihar vonul át a Kárpátok fölött, de mintha csak az égiek tudnák, hogy új élet érkezik, szétnyílnak a sötét felhők, utat engedve a csillagok fényének. A kislánynak és az édesanyjának szüksége is van minden erőre, jöjjön az az égből vagy bárhonnan. Teréz ott nő fel, ahol a fák őrt állnak a Kárpátok vonalán, azon a földön, amelyet soha elhagyni nem akar, amely mindent jelent neki, ahol úton – útfélen az ősei nyomára lel, még akkor is, ha születésekor ez a föld már egy másik országhoz tartozik. Talán éppen ezért ragaszkodik hozzá, mégis menni kényszerül, és az élet néhány nap alatt, egy vagon sötét mélyén megváltozik.

A sors ismétli önmagát.

 

Az az igazán mesteri író, aki sorozatok nélkül is képes univerzumot teremteni. Aki apró részletek segítségével fűzi össze a különálló történeteit, így csemegét szolgáltatva a lelkes olvasók számára. Etyek rengeteg titkot rejt, ami köré történetet kerítve egy élő, ám mégis kitalált települést kapunk. Borsózott a hátam az ismerős helyzetek és szereplők feltűnésénél. Megjelenik benne a bábaság (Kétszáz éves szerelem), a székelyek menekülése Erdélyországból (Porlik mint a szikla), valamint a második világháború frontján meghalt nagypapa (Elsuttogom százszor). Az ismerős motívumok mellett a regényben feltűnik A fekete rózsa egyik szereplője is, ami egy külön réteggel látta el a könyvet. Hihetetlenül érzelmes pillanat volt az a jelenet számomra.

A kovász összeköt | Bauer Barbara

Nagyon szeretek olyan helyekről olvasni, ahol magam is jártam már, és így volt ez Bauer Barbara Porlik, mint a szikla című regényével is, amely Székelyföldön játszódik. Ismét csak azt tudom mondani róla, hogy nagyon szerettem olvasni, pont mint az írónőtől eddig olvasott könyveket. Kifejezetten szerettem benne az erős női szereplőket és a családi fókuszt. Ez is nagy kedvencem lett.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Jaffa Kiadó
történelmi fikció, családregény
öt csillag

Ilont és két testvérét egészen a magyar fővárosig menekíti Székelyföldről az édesapjuk. Talán az emlékek elől, hogy feledni tudják a borzalom éjszakáját, hogy végre elhallgattassák az ablakba újra és újra leszálló, halálhírt hozó kuvik hangját. Az ország gyásznapját követő hajnalon, a félrevert harangok zúgása közepette hagyják el az ezeréves „szülőhazát”. De nemcsak ellehetetlenített életük roncsait viszik magukkal a szekéren, hanem egy súlyos családi titkot is a szívükben.

Ilon mélyre, nagyon mélyre temeti a titkot és a múltat, évtizedekig nem beszél róla. Sem a lányának, sem az unokájának, Amandának. Akit egyébként nem is érdekel a család története, nem akar tudni a múltról, lázad a hagyományok ellen. Sikeres, jól kereső közgazdászként csak a jelenben, s csak a pillanatnak él. Aztán a városszéli villa mellett lakópark nő ki a földből, új emberek érkeznek, új ismeretségek kötődnek, új barátságok szövődnek, kizökkentve Amandát megszokott, uniformizált életéből. Egy napon rádöbben, milyen keveset tud Ilon mamáról, a családjáról és önmagáról is. Most már kész meghallgatni nagyanyja történetét. És akkor Ilon mama mesélni kezd. Feltámad a múlt, megelevenednek az emlékek, amelyeknek a nyomába eredve Amanda nemcsak a család békéjéhez nélkülözhetetlen igazságot, hanem a szerelmet és saját jövőjét is megtalálja.

Sorsfordító történelmi események, legendák, hagyományok, egy család több generációjának évszázadon átívelő megindító és elgondolkodtató históriája.

 

Bauer Barbara korai regényeiben még nemigen mert teljesen a múltban játszódó történeteket alkotni, hanem egy jelenbeli karakter segítségével ismerjük meg a párhuzamos eseményeket. Ennél a történetnél ez kifejezetten jól is jött ki, mert a múltbéli titkoknak kihatásuk van a jelenre, és mindkét szálra ugyanannyira kíváncsi is voltam.