Gyerekként egy fehér
írólapra vezettem a kívánságlistás köteteimet, amelynek elmaradhatatlan
darabjai voltak Jane Austen regényeinek folytatásai. Élénken él az
emlékezetemben a kép, hogy Jane Gillespie és Emma Tennant eléggé bebetonozták
magukat rajta, hiszen az általuk írt köteteket már akkor sem lehetett kapni. Ám
a sors kegyes volt hozzám, mert tizenévek múlva mindkét könyvet a
gyűjteményemben tudhatom. A Hívatlan vendégek után nem voltak nagy elvárásaim
az Elinor és Marianne-nel kapcsolatban, és épp ezért esett kellemesebben, bár a
levélregényformátumtól kissé tartottam.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1996 Magyar megjelenés éve: 2005 Palatinus Kiadó levélregény, történelmi fikció három csillag |
…és boldogan éltek,
míg meg nem haltak – gondolhatná
a Nyájas Olvasó, miután elolvasta Jane Austen: Értelem és
érzelem című regényét. Igen, így van ez a regényekben, sőt
néha még az életben is. Csakhogy kortársunk, Emma Tennant angol írónő
a múltat fürkésző szemével belelát Jane Austen gondolataiba, és tovább szövi
a Dashwood kisasszonyok – illetve immár Mrs. Elinor Ferrars és húga, Mrs.
Marianne Brandon – történetét. Bizony egyiküknek sem jutott olyan békés,
nyugodt, csendes vidéki élet, amilyenről leánykorukban ábrándoztak, s amilyet
meg is érdemeltek volna sok hányattatásuk után. Ahogyan Jane Austen első ízben
formába öntötte a Dashwood-nővérek kalandjait – Elinor és Marianne címen,
levelek alakjában –, ugyanúgy folytatja Emma Tennant: a szereplők leveleiben az
1812-es esztendő alig több mint két hónapja során sorsok írnak le száznyolcvan
fokos fordulatot, kalandok kelnek és halnak el, tragédiák árnyalják,
tragikomikus epizódok teszik mozgalmassá, románcok színesítik a testvérek és a
körülöttük kavargó szereplők – a derék Brandon ezredes, a jámbor Edward, a
csalárd Willoughby, a bohókás Sir John Middleton, s a galád Ferrars család –
mindennapjait, köréjük pedig holdudvarként új szereplőket idéz a színre az
írónő. Jane Austen alighanem elégedett bólintással nyugtázná kései utóda
erőfeszítéseit, és maga is gyengéd, ámbár kissé gunyoros mosollyal szemlélné,
hogyan alakul az általa megálmodott szereplők további sorsa.
Nem egy világmegváltó kötet, nem is mondanám a legjobb folytatásnak sem, mégis örültem, hogy olvashattam. Jó volt újra időt tölteni az Értelem és érzelem szereplőivel. A levél formátum miatt nem tűnt ki, hogy annyiban mások lennének a karakterek, hiszen ez a keret teljesen mást enged meg. A levélváltás sűrűsége és a feladó-címzett párosok vezetik a cselekményt, nekem mégis a fontoskodó üzenetek tetszettek a leginkább. A hézagok miatt sokat kellett magamnak is összeraknom, de szerettem ezt a játékot.