A történelmi ismeretbővítés szerintem egyik hatékony módja a regények mellett a képregények olvasása, hiszen tömörebb és vizuálisabb formátumban tanulhatunk egy-egy fontos eseményről. A múlt iránti fokozott érdeklődésem miatt előszeretettel csapok leg NetGalley-n is az ilyen típusú kötetekre, bár sajnos nem mindig járok velük sikerrel.
Teljesen véletlenül bukkantam rá Fruzsi
által Taťána Rubášová és Jindřich Janíček képregényeire, mert a kötetek magyar kiadója, a Csirimojó gyerekkiadványokkal foglalkozik. Éppen emiatt szerintem teljesen félre vannak
marketingelve, mert ugyan úgy néznek ki kívülről, mint a mesekönyvek, de
elolvasva bizton állíthatom, hogy sokkal több réteggel rendelkezik. Szerintem inkább
a felnőtt közönségnek szól mind a nyelvezetét, mind a feldolgozott témákat
tekintve, azoknak jó elmélkedős időtöltést jelenthet, aki fogékony az
ilyesmire. Aztán egyszer majd biztosan ki fogom próbálni a leendő gyermekemnél
is.
Nem tudom, hogy mit
gondoljak Pavla Horáková A valószerűtlenség elmélete című regényéről. Ülök a
bejegyzés előtt és nézem a könyvből kiírt idézeteket, amelyek metsző pontossággal
harmonizálnak a mai korral. Mindegyik gondolkozásra sarkall, és alapját képezné
diskurzusoknak, olvasás közben mégis olyan sűrű volt az egész, hogy elveszett
benne a cselekmény, ami viszont elengedhetetlen az élvezethez.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2021 Metropolis Media krimi, mágikus realizmus három csillag |
A regény elbeszélője, Ada
az Interdiszciplináris Antropológiai Intézet fiatal kutatója, modern értelmiségi
nő, aki igyekszik megtalálni az egyensúlyt karrier és magánélet között. Mindkét
területen szerzett tapasztalatai érthetővé teszik szarkazmusát és egyéni
humorát. Ada érdeklődését felkelti egy kolléganője eltűnt fiának ügye, melynek
véletlenszerű morzsáiban összefüggéseket és törvényszerűségeket vél felfedezni.
Rájön, hogy a világ egyes dolgaihoz hiába közelítünk pusztán értelemmel, annál
bonyolultabb logika rejlik a mélyebb rétegekben. Korábbi élete kereteiből
kilépve elindul a titokzatos fiú nyomában, időnként a valóság szintjén is
felülkerekedve…
Pavla Horáková könyve
eredeti, üde és vicces olvasmány, mely a végére fantasztikumba hajló fordulatot
vesz. A regény elnyerte a Magnesia Litera díjat, és Csehországban hamar
bestseller lett.
Nagyon furcsa egy könyv. Szépirodalmi, de mégis fantasztikus. Regény, de sokkal inkább tanulmánykötet, ami a főszereplőnk kutatói állásával is magyarázható. Keveset beszélnek benne, sokkal többet elmélkedik hősnőnk, és még az álmait is megosztja velünk. Mindenhez van hozzáfűznivalója, mégsem érzem azt, hogy ismerném. Mindig mással foglalkozik, mint saját magával.
Női sorsokkal eddig kortárs vonatkozásban keveset foglalkoztam, mert jobban szeretek a történelem folyamában elmerülni. Azonban ha már más kontinensen vagy csak más országban járunk, akkor már jobban felcsigázza a fantáziámat. Mai két könyvem a Noran Libro Kiadó Európa női szemmel kiadói sorozatának két kötete lesz, amelyek közül az egyikre biztos egy molyos értékelés alapján találtam meg, a másiknak viszont biztosan a borítója fogott meg. Mert aki még nem tudná, oda vagyok a matrjoska babákért, és tavaly óta már én is büszkélkedek eggyel.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2018 Noran Libro Kiadó női sors négy csillag |
Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben
A kertben csak menta, kamilla, snidling és kapor
termett. A fű szurkálta a meztelen talpunkat, de puha füvet el se tudtam volna
képzelni. Már nem. Kiskoromban biztosan futkároztam puha füvön, legalább
egyszer, mert évekkel később kaptam a nagynénémtől egy fotót, amin az anyámmal
állunk egy parkban. Rövid, fehér, hímzett virágos ruha van rajtam, a gallérja
kézzel beszegve. Az anyám fogta a kezemet, a kamerába mosolygott, és nem bírt
egy helyben maradni a fotó kedvéért, a karja életlen lett, akárcsak az arca.
Mezítláb álltunk a füvön, bizonytalannak látszottam, a szemem tágra nyílt, a
számat eltátottam.
Az elején kuszának tűnt, amit a párbeszédek hiánya
csak még inkább erősített. Ugyan beszélnek a kisregényben, de ez egy csendesen
csordogáló történetfolyam. Nem érződik rajta, hogy annyira osztrák lenne, bár a
helyszínek feltehetően az Alpokban helyezkednek el. Sokkal inkább volt szláv, amire
a borítón feltűnő matrjoska baba is utalt.
Hősnőnk, Maja a nagynénjénél nevelkedik, mert szülei korán meghaltak. Végig az identitását keresi, sokat mereng a „mi lett volna ha” kérdéskörön, és sehol sem találja a helyét. A férfi példakép hiánya is meglátszik rajta, bár a szomszéd lengyel bácsival, Marekkel egész jól megvan. Ő volt a kedvenc karakterem a maga visszahúzódó nyugalmával. Megjárta a munkatábort és favágóként dolgozott, de vénségére teljesen egyedül maradt. Szereti a kis Maját, és állandóan málnaszörpöt ad neki, amivel azt akarja elérni, hogy azzal azonosítsa, és ha később már nem lesz az élők sorában, akkor is emlékezzen rá.