A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Narinder Dhami. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Narinder Dhami. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. november 3., péntek

Meggyőző érvek újratöltve | Narinder Dhami & Jane Austen

Legnagyobb örömömre robog tovább a Menő Könyvek Oltári Austen sorozata, amelynek harmadik megjelent kötete a Meggyőző érveket dolgozza fel. Az eredeti regényhez különleges viszony fűz, mert első olvasásra egyszerűen imádtam, de 2021-ben újraolvasva teljesen más élményt nyújtott, ami előtt értetlenül álltam. Éppen ezért vártam ezt a regényt, hogy végre igazságot tudjak tenni: az elbeszélés módjával van bajom vagy magával a történettel? Bár az nagyon árulkodó, hogy a 2007-es adaptációt a mai napig nagyon szeretem, a 2022-esről pedig inkább nem beszélünk.


Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2023
Manó Könyvek
gyerek, klasszikus
öt csillag

Tizenkilenc éves korában Anne Elliot apja kívánságára elutasította azt a férfit, akibe szerelmes volt, egy Frederick Wentworth nevű tengerésztisztet.

Évekkel később Wentworth kapitány hazatér a tengeren töltött szolgálatból, és Anne reménykedni kezd, hogy útjaik talán újra keresztezik egymást.

Csakhogy az igaz szerelemhez gyakran göröngyös út vezet – vajon Anne és Frederick megtalálják-e újra egymást?

Jane Austen híres regényének friss hangú, vidám rajzokkal kiegészített újramesélése.

 

Jól esett a lelkemnek az olvasása, és egyáltalán nem csalódtam ebben az átdolgozásban sem, amelyben teljes mértékben eltűntek az eredeti regény szememben felmerülő „hibái”. A többi Oltári Austen kötethez képes viszont érzésre kevesebb illusztrációt tartalmazott, és ezeken sem nevettem annyi, bár maga az alapmű sem a humort helyezi a középpontba. A költözködős kép viszont nagyon ötletes volt, illetve azt is jól ábrázolták, hogy mindenki IS Annetől kér tanácsot. pedig most állatka fronton egy kutyát kapunk a macska-egér páros mellett, ami jobban passzolt a hangulathoz.

 

Ugyan az eredetihez hasonlóan Anne itt sem beszél sokat, de a személyesebb hangvétel miatt mégis közelebb éreztem magam főszereplőnkhöz. Nagyon tetszettek benne az apróságok, azaz a felröppenő gondolatok, titkos pillantások, amelyek reményt ébresztenek az olvasóban. Az egyik kedvencem Annetől származik, aki bathi tartózkodásuk alkalmával megjegyzi, hogy Wentworth barátai akár az ő barátai is lehetnének, amelyben párhuzamot véltem felfedezni a Büszkeség és balítélet egyik jelenetével. Az viszont meglepett, hogy a borítóra Mr. Eliott helyett Benwick kapitány került fel – bár tény és való, hogy vele jobban összeillettek volna, mint a korábbi úriemberrel.