Azt se tudtam, hova legyek örömömben, mikor szülinapomra
megkaptam barátomtól Jane Austen Lady Susan-jét. Ugyanis ez volt az utolsó
Austen regény, amelyet nem olvastam, viszont régóta fájt rá a fogam. Megérte
várni, és ugyan azóta már láttam az ez alapján készült filmet, az mégsem
tetszett annyira, mint ez a kisregény.
 |
| Általam olvasott példány megjelenési éve: 2007 Ulpius-ház Könyvkiadó levélregény, női sors, romantikus négy csillag |
Jane Austen e regényének hősnője, a fiatalon megözvegyült,
kacér és agyafúrt Lady Susan, látszólag kedvére játszik a férfiszívekkel. E
képességére nagy szükség van, mert nem csupán ő akar férjhez menni, de
elhanyagolt, félénk és szégyenlős lányát is mielőbb a házasság révébe szeretné
juttatni. Fondorlat követ tehát fondorlatot, s már-már úgy tűnik, sikerül
mindenkinek port hintenie a szemébe, amikor az egyik elbolondított férfi
féltékeny felesége megjelenik a színen…
Sokat nevettem az olvasás közben, és annyi humoros
megfogalmazás volt a műben, hogy alig bírtam őket kijegyzetelni. Lady Susan
órási forma, fricskát ad az akkori társadalomnak. Lehet az ő karakterét
szeretni, nem szeretni, de miatta alakulnak ki a nézeteltérések, és teszik
érdekesebbé vagy inkább szenvedéssé a környezetét.
Történetünket...
41 levélben beszélik el, ahol főleg Lady Susan
és sógornője, Mrs. Vernon leveleit olvashatjuk. No ők nem ám egymásnak írnak,
hanem inkább egymásról. Őladysége tőle eltiltott barátnőjének önti ki szíve
lelkét, míg a másik hölgy a családjának panaszolja el a hívatlan vendég
botrányos viselkedését. Ugyanazokat az eseményeket olvassuk más-más szemszögből
és így olyan vicces, hogy mindegyik másképp állítja be a történteket. Imádom a
pletykákat. Most akkor ki is ferdít?
