Időutazás. Egy csoda, mely már nem egy ember fantáziáját
megmozgatta. Hogyan is működik? Mindenkinek más teóriája van rá. De egy biztos:
igazán veszélyes fegyver, mely rossz kezekbe kerülve világkatasztrófát idézhet
elő. De ne szaladjunk ennyire előre. Mai regényemhez, Az idő térképéhez úgy
kezdtem neki, hogy kéne valami komolyabb időutazós történetet olvasnom az
Időtlen szerelem trilógia mellett, hiszen nekem is van egy csöppnyi
tündérmesével meghintett történetem.
 |
Európa Könyvkiadó, 2011
kaland, sci-fi
három csillag |
Londonban vagyunk, 1896-ban: szinte naponta áll elő a
tudomány valami újabb csodálatos felfedezéssel, és H. G. Wells népszerű
regénye, „Az időgép” hatására már az is elképzelhető, hogy az ember utazzon az
időben. Sőt a Murray Időutazások nevű cég már éppen szervezi az első ilyen
utakat; bár egyelőre még csak a 2000. évbe lehet elutazni, amikor az emberek és
az addigra értelmes lénnyé fejlődött gépek vívnak élethalálharcot egymással.
Andrew Harrington, a dekadens aranyifjú azonban a múltba szeretne utazni, hogy
megakadályozza élete szerelmének, egy whitechapeli prostituáltnak a halálát,
akit Hasfelmetsző Jack gyilkolt meg bestiális kegyetlenséggel…
A regény, amely olyannyira bővelkedik fordulatokban, hogy az
olvasónak legalább úgy kell kapaszkodnia, mint a zötyögő idővillamos utasainak,
hol a jövőbe száguld velünk, hol egy párhuzamos univerzumba. S e fergeteges
kalandok főhőse végül maga H. G. Wells, a sci-fi atyja lesz – s mellette
felbukkan az Elefántember, Bram Stoker (a Drakula írója) és Henry James is…
S hisszük vagy sem, hogy az időutazás lehetséges, és hogy
Wells egy párhuzamos világból küld üzenetet nekünk, annyi bizonyos, hogy Félix
J. Palma elvisz minket a saját időutazására: a viktoriánus Anglia izgalmas
világába.