Vajon hány lépés a világ? | Paola Peretti

A láthatatlan fény után nagyon szerettem volna ismételten a látás és annak elvesztése témakörében olvasni, így emeltem le a polcról Paola Peretti Én és a cseresznyefa című regényét. Ez egy merőben más könyv, hiszen kortárs ifjúsági, és azon belül is a kisiskolás korosztályt célozza meg. Viszont ez is egy nagyon kedves történet, amely az elfogadásról és a barátságról szól.

 

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2020
Maxim Könyvkiadó
gyerek, fogyatékosság
öt csillag

Mafalda kilenc éves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino művét, A fára mászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul. Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó szóba állni. A családja és a barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a dolgokat, amelyek fontosak neki, és amelyeket továbbra is tud csinálni.

Ez a kis Mafalda története, de egyúttal Paola Perettié is, a magával ragadó erővel bíró írónőé, aki meg akarta írni az első regényét, amikor megtudta, hogy súlyos szembetegsége van. Ez a könyv megtanít látni azt, ami még nincs, és harcolni az álmainkért.

 

Ugyan általános iskolásoknak íródott a kötet, felnőttként is ugyanúgy élveztem kihámozni a rejtett utalásokból a történet mélyebb rétegeit. Az egyértelmű események mellett, amelyeket a gyerekek is könnyen értelmeznek a szereplők cselekedetein is el lehet gondolkodni. Egy bizonyos ponton főszereplőnk látásgyengesége miatt sem veszi észre a változást, de olvasóként már tudjuk, hogy mi miatt is következhetett be. És a végén pont emiatt üt akkorát az epilógus.

 

A rádió hullámainak tengerén | Anthony Doerr

Vannak olyan könyvek, amelyekről előzetesen tudod, hogy tetszeni fognak, mégis a végtelenségig halogatod az elolvasásukat. Anthony Doerr A láthatatlan fény című regénye is erre a sorsra jutott volna a hossza miatt, ám a könyvklubunk pont ezt választotta az augusztusi fordulóra, így nem volt menekvésem. De nem is értem, hogy miért is menekültem eddig, hiszen mintha nekem írták volna.

 

Eredeti megjelenés éve: 2014
Magyar megjelenés éve: 2015
Alexandra Kiadó
történelmi fikció, 2. világháború
öt csillag

Marie-Laure LeBlanc, a Természettudományi Múzeumban dolgozó zseniális lakatosmester lánya hatéves korában megvakul. Az apja elkészíti számára Párizs tökéletes makettjét, hogy a lány tájékozódni tudjon a fények városában. Ám mire elkészül a miniatűr várossal, a nácik lerohanják Franciaországot és megszállják Párizst…

Werner Pfennig egy német árvaházban él és különös képességgel bír: mindenféle rádiót képes megjavítani és megszólaltatni. Tehetségére hamar felfigyelnek, s Werner egy náci katonai iskolában találja magát, ahol kénytelen szembesülni a rendszer embertelenségével…

A náci invázió elől Marie-Laure apjával egy távoli, tengerparti kisvárosba menekül, nagyapja egykori házába, nem utolsósorban azzal a megbízatással, hogy elrejtsék a Lángok Tengerének hívott és sötét legendákkal övezett gyémántot, amelyet a megszállók égre-földre keresnek. A háború azonban hamarosan utoléri őket, és Marie-Laure retteg a hírhedt gyémánt átkától…

Anthony Doerr lírai szépségű regénye két kamasz gyermek egymásba fonódó sorsán keresztül mutatja be a II. világháború embertelen poklát, a látható sötétséget, amelyből a szilánkokra tört, halványan pislogó humánum mutatja az egyedüli kiutat: a láthatatlan fényt.

 

Annyi mindent szeretnék írni, mégis nehezen találom a szavakat, ami nem is meglepő, hiszen egy kifejezetten okos könyvről van szó. Az író aprólékossággal, precizitással és tudással felszerelkezve építette fel a regényét, nem spórolva ki belőle az érzelmi síkot sem. Teljesen megértem, hogy miért kapott Pulitzer díjat. Ugyan a 2. világháború, mint téma eleve egy Jolly Joker, de mégsem érzem elcsépeltnek, ami a stílusnak és a szereplőknek köszönhető.

 

Integráció és elfogadás, avagy a fogyatékosság miatt nem vagy kevesebb | Séverine Vidal & Manu Causse

A többségi társadalomról, mint kifejezésről nem hallasz addig, míg nem találkozol a kisebbséggel, azaz azokkal az emberekkel, akik szellemi vagy testi módon eltérnek az átlagostól. De miért ne lehetne őket teljesen normálisnak kezelni? Hiszen ők is emberek, és nekik is ugyanolyan céljaik vannak. Az ehhez szükséges érzékenyítést már gyerekkorban el kell kezdeni, amelyet Séverine Vidal és Manu Causse kétkezes regénye, a Bicebóca szívek is hangsúlyoz. Ez egy nagyon szép regény az elfogadásról és az álmok korlátok nélküli megvalósításáról, amely előkelő helyet foglal el a szívemben.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2018
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági
öt csillag

Vlad új srác a suliban. Ha ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét, elbűvölő mosolyát.

De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát.

Lou, a szép szőke Lou is ott van közöttük, csakhogy vele kapcsolatban Vlad többre vágyik, mint egyszerű barátságra…

Egy friss hangú, szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.

 

Első meglepődésem a kötettel kapcsolatban, hogy milyen rövid, és ezen belül is több szemszögből tárja elénk az eseményeket. Ezzel azonban egyáltalán nem aprózta el az eseményeket, hanem inkább segített abban, hogy egy-egy problémán elmerengjünk. A formátum emellett elősegíti az iskolai óra keretein belüli feldolgozást, amire szerintem teljes mértékben alkalmas a regény. Egységenként jól körbejár egy-egy problémát, amit utána ki lehet vesézni. Szóval kedves osztályfőnökök és magyartanárok: érdemes ezzel a könyvvel foglalkozni.

 

Történetünk…

egy francia középiskolában játszódik, ahol az új tanévvel megjelenik az integrált oktatás. Létrehoznak egy külön osztályt a fogyatékosok számára, akik viszont mind egyedi kihívást jelentenek. Főszereplőnk, a remegő lábú Vlad bottal jár suliba, és elég határozott véleménnyel bír. Már a tanévnyitón bajba kerül, de katalizátorként is működik a személye. Egy tanévet követünk végig, amelyet Lou, a kiszemelt lány karaktere és a filmfesztiválra forgatott film sző át, de közben a többi szereplő is elfogadást tanul önmaga és a környezete iránt.