Mára sikerült egy kicsit leengednem, de rám is fért. Az utóbbi időben ha nem testileg, akkor szellemileg fáradtam el. A közelgő vizsgaidőszak mellett egy szőlőültetés is beköszönt, és a munkahelyem sem hagytak sokat nyugodni. Ha meg igen, akkor az egyetemmel foglalkoztam. Éppen ezért várom már annyira a nyarat, bár a vele járó meleget már kevésbé.
Női sorsokkal eddig kortárs vonatkozásban keveset foglalkoztam, mert jobban szeretek a történelem folyamában elmerülni. Azonban ha már más kontinensen vagy csak más országban járunk, akkor már jobban felcsigázza a fantáziámat. Mai két könyvem a Noran Libro Kiadó Európa női szemmel kiadói sorozatának két kötete lesz, amelyek közül az egyikre biztos egy molyos értékelés alapján találtam meg, a másiknak viszont biztosan a borítója fogott meg. Mert aki még nem tudná, oda vagyok a matrjoska babákért, és tavaly óta már én is büszkélkedek eggyel.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2018 Noran Libro Kiadó női sors négy csillag |
Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben
A kertben csak menta, kamilla, snidling és kapor
termett. A fű szurkálta a meztelen talpunkat, de puha füvet el se tudtam volna
képzelni. Már nem. Kiskoromban biztosan futkároztam puha füvön, legalább
egyszer, mert évekkel később kaptam a nagynénémtől egy fotót, amin az anyámmal
állunk egy parkban. Rövid, fehér, hímzett virágos ruha van rajtam, a gallérja
kézzel beszegve. Az anyám fogta a kezemet, a kamerába mosolygott, és nem bírt
egy helyben maradni a fotó kedvéért, a karja életlen lett, akárcsak az arca.
Mezítláb álltunk a füvön, bizonytalannak látszottam, a szemem tágra nyílt, a
számat eltátottam.
Az elején kuszának tűnt, amit a párbeszédek hiánya
csak még inkább erősített. Ugyan beszélnek a kisregényben, de ez egy csendesen
csordogáló történetfolyam. Nem érződik rajta, hogy annyira osztrák lenne, bár a
helyszínek feltehetően az Alpokban helyezkednek el. Sokkal inkább volt szláv, amire
a borítón feltűnő matrjoska baba is utalt.
Hősnőnk, Maja a nagynénjénél nevelkedik, mert szülei korán meghaltak. Végig az identitását keresi, sokat mereng a „mi lett volna ha” kérdéskörön, és sehol sem találja a helyét. A férfi példakép hiánya is meglátszik rajta, bár a szomszéd lengyel bácsival, Marekkel egész jól megvan. Ő volt a kedvenc karakterem a maga visszahúzódó nyugalmával. Megjárta a munkatábort és favágóként dolgozott, de vénségére teljesen egyedül maradt. Szereti a kis Maját, és állandóan málnaszörpöt ad neki, amivel azt akarja elérni, hogy azzal azonosítsa, és ha később már nem lesz az élők sorában, akkor is emlékezzen rá.
A magyar BookTube fantasyt olvasó szeglete 2020-ban
N. K. Jemisin Az ötödik évszak című regényétől volt hangos. Volt, aki már
olvasta, de volt olyan is, akinek teljesen új élményt jelentett a könyv. Már
egy ideje szeretnék az írónőtől olvasni, de végül a lányok adták meg a
kezdőlöketet, ám a hatásukra el is fogytak az utolsó példányok a kiadónál. Nagy
nehezen azonban sikerült idén beszereznem, és minél hamarabb el akartam
olvasni, amelynek kedvezett Zsófi #fantasyfebruár kezdeményezése.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2016 Agave Könyvek Kiadó posztapokaliptikus, dark dantasy négy csillag |
Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanza ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.
Nehezen indult a kapcsolatom a regénnyel, mert sokáig úgy voltam vele, hogy a három szemszögkarakter közül egyikük sorsa érdekelt igazán. Az írásmódja is furcsa volt, egyáltalán nem az általam megszokott módon tárja elénk a cselekményt, hanem sokkal nyersebben. Folyamatosan raktam össze az eseményeket, aztán jött az írónő és azt mondta, hogy csak hiszed, hogy érted, mi zajlik a lapokon.
Erre a Book Tagre még @Emese_Simó hívott ki március elején, amelyet ezúton is köszönök. Nagyon szeretem a Simset, ahol én főleg a második, a harmadik és a negyedik részekkel játszottam. Talán ez az egyetlen számítógépes játék, amelyhez örömmel térek vissza időről-időre, de mostanában az egyetem elég sokat kivesz belőlem, így jelenleg nem építek házakat (mert ez a rész volt a kedvencem belőle).
Teljesen véletlenül találkoztam egy molyos kószálásom alkalmával Sütő Fanni Csudapest világvége című kötetével. Már a címével felkeltette az érdeklődésemet, és mivel nem olvasok annyi novellát és verset, így mindenképp szerettem volna sort keríteni rá. Ez egy ingyen letölthető ekönyv, így nem váratott sokat magára. A kötet olvasás közben az írónőre is rákerestem, és akkor döbbentem rá, hogy én már láttam egy általa készített interjút, csak nem sikerült akkor névvel párosítani az arcot. Nagyon kicsi a világ.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2020 Magánkiadás novella, fantasy, posztapokaliptikus négy csillag |
„Novellák és versek a város másik oldaláról. Színes szösszenetek, világok közötti várakozás, verses világvége, alliteráló apokalipszis. Ha nyomaszt a valóság, vessz el kicsit Csudapesten!”
Sütő Fanni tehetségéhez
kétség sem fér, ráadásul sokoldalúan csillogtatja meg a tudását. Versek,
dalszövegek, novellák, vicces-őszinte blogbejegyzések, mind-mind az ő
hatáskörébe tartoznak. Ráadásul két nyelven alkot, angolt tanít, és minden
érdekes lehetőséget megragad, hogy tovább szélesítse a tudását, és minél
izgalmasabb dolgokat alkosson.
A Csudapest világvége egy
különleges különleges kötet, ugyanis feltárja nekünk Budapest eddig nem ismert
oldalát. A metróvonalon utazva új, eddig nem látott helyeket fedezhetünk fel.
Ha felpattanunk a villamosra és a vonatra szintén olyan helyszínekre lelhetünk,
amire nem is gondoltunk volna. Vége az unalmas utazásnak, Csudapesten egy
pillanatra sem fogunk unatkozni. Fanni ezekkel a novellákkal és versekkel
egyedülállót alkotott, ugyanis Magyarországon nincs erősen meghonosodva az
urban fantasy zsánere.
Elkapott a hangulata, a fantasys részek nagyon erősek voltak, a posztapokaliptikusok viszont már kevésbé vittek magukkal. Ettől függetlenül kár lett volna kihagyni, mert a novelláskötetekben vegyes vannak az alkotások. Mindenki megtalálja a maga kedvencét, amelynek segítségével elmenekülhet a mindennapokból ebbe a varázslatos világba.
Egy időben elég sokat
hallgattam a Karib tenger kalózai filmek zenéit, mert annyira ráfüggtem a
filmekre. Azóta is szorgosan keresem a kalózos történeteket, melyekkel hol
nagyon befürdök, hol viszont emelem a kalapom a nagyszerűsége előtt. Natalie C. Parker Seafire – Lángoló tenger című regénye az utóbbi kategóriába tartozik, és
ennek nagyon örültem. Az erős kezdés után nem lanyhadt el a történet, és végig
kellő mennyiségű izgalommal szolgált ez a kalóznőkről szóló könyv.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2019 Maxim Könyvkiadó ifjúsági, fantasy, disztópia öt csillag |
Caledonia Styxtől még fiatal lányként elvette a szüleit és az öccsét egy könyörtelen hadúr. Az ifjú kapitány most a bajtársnőivel hajózik a halálos Kartács-tengeren, készen arra, hogy visszavágjanak a rettegett zsarnoknak. .
Mióta a hírhedt Aric
Athair vérszomjas katonái, a kartácsok, végeztek a családjával, az elárvult
Caledoniát csakis a bosszúvágy vezérli a veszélyes vizeken. Hajója, a Mors
Navis legénységét csupa olyan lány és nő teszi ki, akik hozzá hasonlóan
elveszítették a családjukat és az otthonukat Aric meg az emberei miatt. A
küldetésük nem más, mint életben maradni, és legyőzni a kartácsok hadihajóinak
gyilkos flottáját.
De miután Caledonia
legjobb barátnőjének és elsőtisztjének életét megmenti egy dezertálni vágyó
kartács, a kapitány kénytelen fontolóra venni, vajon hagyja-e a fiúnak, hogy a
hajójukon maradjon. A jóképű idegen rögtön megdobogtatja Caledonia szívét. De
tényleg épp egy kartács lenne a kulcsa, hogy egyszer és mindenkorra
leszámoljanak Aric Athairrel – vagy a fiú végül veszélybe sodorja mindazt,
amiért a Mors Navis legénysége annyit küzdött?
A friss megjelenések között bukkantam rá anno erre a regényre, és azóta sem hallottam róla sokat, így nem is igazán tudtam, hogy mit várjak tőle. Viszont akkor is kérdés nélkül vettem meg ezt a könyvet, most is így álltam neki, és milyen jól tettem. Nagyon elkapott a hangulata és a cselekmény sodra, igazi kemény hősnőkkel operál, akiknek ugyanúgy megvannak a gyenge pontjai, mint az erősségei. És nincs benne felesleges szerelmi szál, aminek külön örültem.
A FantasyFebruárBingó kitöltéséhez keresgettem sorozatzáró köteteket, mert miért is ne, a bebizostított egy sor mellé minden ponthoz szerettem volna választani egy könyvet. Kis gondolkodás után eszembe jutott Katie O’Neill The Tea Dragon trilógiája, amely amellett hogy rövid, számos pontot is kipipál. Sajnos magyarul nem jelent meg, de nagyon aranyos történet, amelyet meleg szívvel ajánlok nyelvtanulás céljábol is.
Kortárs szépirodalmat
olvasni nehéz, mert rengeteg témában jelennek meg regények, és fogalmad sincs,
hogy mit válassz. Leginkább ajánlásokra hallgat az ember, bizonyos helyzetekben
azonban jelen van a kíváncsiság is. Nekem például nincsen olyan ismerősöm, aki
szláv vagy balkáni irodalmat olvas, így kénytelen vagyok magam tapogatózni. Egy
ilyen alkalommal jött velem szembe Lana Bastašić Kapd el a nyulat! című regénye,
ahol az írónő horvát, a helyszín pedig Bosznia. Bár külön-külön kíváncsivá
tettek, sajnos csalódnom kellett benne. Az igényes borító nem takart számomra
különlegességet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2020 Metropolis Media kortárs fikció, női sors két csillag |
Tizenkét évvel azután,
hogy utoljára látták egymást, az Írországban élő Sara telefonhívást kap
gyermekkori barátnőjétől, Lejlától, aki azóta is Boszniában él, hogy segítsen
neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy
megtalálják Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Az utazás során felelevenednek
a régi emlékek. A kamaszkori szerelmek és a háborús megpróbáltatások új fényben
tűnnek fel, s a balkáni az utazás szimbolikus jelentőségűvé válik.
Varázslatos történet a
gyermekkori barátságáról, a fehér nyúl szembogarában meglátható titkokról, és
arról, hogy soha nem tudható biztosan, a tükör melyik oldalán állunk.
Nehezen haladtam vele
annak ellenére, hogy milyen rövidke, mert sosem volt kedvem elővenni. Emellett
az sem segített a helyzeten, hogy evvel párhuzamosan egy másik csalódást keltő
könyvet olvastam, így belekerültem egy spirálba, amiből nagynehezen tudtam csak
kikászálódni. Ezt a regényt nem nekem írták, és bár a témája érdekes, de a
szereplők, és főleg a barátnő jelenbeli viselkedése annyira kivágta nálam a
biztosítékot, hogy örültem, ha nosztalgiáznak.
Történetünk…
két barátnő kapcsolatáról szól. Sara Írországban él, amikoris telefonon felhívja gyerekkori barátnője, Lejla, hogy vigye el őt Bécsbe, mert ott van a bátyja, akivel találkozni szeretne. Sara visszamegy és egy Opel Astrával neki is vágnak az útnak. De ezalatt nem a fizikailag megtett kilométerek számítanak, hanem a lelkiek is, hisz a Sara rengeteget nosztalgiázik a gyerekkorukról, a fiatalságukról, a felnövésükről. Ezt az idillt párhuzamba állítja a jelennel, és önmagára is reflektál.
 |
| Forrás: moly.hu |
Befejeződött a második Könyv Kemping, amely a magyar booktuberek által szervezett olvasási maraton. Idén nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat, de a hét második felében elkapott egy szorongási hullám, amelyet nagyrészt az épp aktuálisan olvasott könyvemnek is köszönhettem. Emiatt egy kicsit vissza is húzódtam az aktív részvételtől, de aztán sikerült megemberelnem magamat, és vasárnapra ismét csatlakoztam egy közös read-inre a többiekhez.
Amerika a nemzetek gyűjtőtégelye, hisz nagyon kevés a tényleges őslakos. Ennek ellenére erősen jelen van a rasszizmus, és az ezzel kapcsolatos egyéni elfogadás kérdése. A következő két képregény második generációs fiatalokról szól, akik ugyan különböző nemzetiségű szülőkkel rendelkeznek, mégis közös a sorsuk.
Nagyban zajlik a tavaszi Könyv Kemping, én mégis szakítottam időt olvasás közepette arra, hogy meséljek egy kicsit a márciusomról.