A természet egyensúlya | Maja Lunde

Maja Lunde és Lisa Aisato nagyon jól egymásra találtak az Évszakok tetralógiában, ugyanis a mély mondanivaló mellé csodaszép képi megvalósítás is társul, ami csak még több emberhez eljuttatja. Sorban másodikként A Nap őrzője a tavasszal játszódik, és a természet egyensúlyteremtő erejéről ad az olvasójának egy tanmesét, kiegészülve klímakatasztrófával és veszteséggel.

 

Eredeti megjelenés éve: 2020
Magyar megjelenés éve: 2022
Cser Kiadó
meseregény, cli-fi
öt csillag

Lilja a gyermekkor és a kamaszkor határán nagy változásokon megy keresztül, de körülötte a természet olyan eseménytelen, mint mindig. A lány csak halványan emlékszik a ragyogó Napra, az általa ismert világ esőtől nehéz és sötét. A vizes földben semmi sem nő, az örök félhomályban egyetlen növény sem érzi jól magát.

Lilja árva, a nagyapjával él, aki zöldségekkel látja el a falut. A nagypapa egy nap otthon felejti az uzsonnáját, és amikor Lilja utánaszalad az üvegházhoz, észrevesz valamit, ami mindent megváltoztat.

Titkos ösvényt pillant meg, amely az erdőbe vezet, ahová gyerekek nem mehetnek. A kíváncsi Lilja azonban a többi gyerekkel ellentétben elfojtja a félelmét, és egyedül elindul az ösvényen. Odabent, a sötét fatörzsek között egy másik, virágzó világot fedez fel, ahol hatalmas kaland vár rá. Szembe kell néznie legnagyobb félelmével, ugyanakkor szeretetet és boldogságot is talál ott – és nem utolsósorban a tavasz reményét.

A norvég Maja Lunde–Lisa Aisato szerzőpáros magyarul is nagy sikert aratott Hónővér c. könyve után az A Nap őrzője is csodálatos mese gyerekeknek és felnőtteknek.

 

Ez egy nagyon szomorúan és borúsan induló kötet, ami teljesen elüt a borítója által predesztináltaktól. Mindez a folyamatos esőzéseknek és sötétségnek köszönhető, amely időjárási körülmények a növények fejlődésének sem kedveznek, így éhínség sújtja a környéket. Ugyan vágynak az emberek a fény után, de jelenleg beletörődnek az egyhangúságba. Egy ponton azonban drasztikus változás üt be a színvilágban, ahol már az illusztrátor is be tudta mutatni igazi tehetségét.

 

Egy csepp nem csepp | Emmi Itäranta

Mi jut eszünkbe először a finnekről? Először is nagyon messziről a nyelvrokonaink. Másodjára  viszont ha földrajzórán jobban odafigyeltünk, akkor tudjuk, hogy az erdők mellett az ezer tó országa. Ez utóbbival kapcsolatos Emmi Itäranta A teamesternő könyve, amely egy lassú folyású posztapokaliptikus cli-fi középpontjában a vízzel és annak hiányával.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Magyar megjelenés éve: 2015
Metropolis Media
társadalmi sci-fi, disztópia, cli-fi
öt csillag

Noria Kaitio tizenéves lány, és a mai Finnország területén él… csak éppen néhány száz év múlva. Az éghajlatváltozás és a globalizáció következményeként új népvándorlás zajlott le, a természeti katasztrófák pedig végérvényesen átrajzolták a Föld térképét. A nyersanyagok elfogyta utáni új világban a fejlett technika eszközei jórészt már feledésbe merültek, és a legdrágább kincs az édesvíz. A rendkívül vegyes népességű Skandináv Uniót könyörtelen katonai diktatúra uralja, mely szigorúan védelmezi az ismert vízlelőhelyeket. Ugyanakkor a lakosság csupán sótlanított tengervízzel olthatja szomját.

Noriára édesapja két örökséget bíz: a kínai teamesterek – a víz őrzői – ősi tudományát, valamint egy senki más által nem ismert édesvízlelőhely titkát. E kettős felelősség nehéz döntések elé állítja a lányt: segítsen faluja szomjazó lakosságán, vagy őrizze tovább tiltott tudását? A helyzet megoldásában jó szolgálatot tehet egy, a múltból származó, rejtélyes tárgy… amennyiben sikerül a titkát megfejteni.

 

Csodálatos és szívfacsaró – ez a két szó jutott eszembe a könyv befejezése után. Erős történet volt a javából, de nem a cselekményessége miatt, mert sokkal inkább a fogalmazásmódjával ejtett rabul. Örömmel süllyedtem bele a szavak tengerébe, és csak hömpölyögtem az árral. Különleges olvasmány, amely élményt Zsófinak köszönhetek, hisz ő hívta fel anno a figyelmemet az írónőre.