„Drága Nővérem...” | Emma Tennant – Betekintő #26

Gyerekként egy fehér írólapra vezettem a kívánságlistás köteteimet, amelynek elmaradhatatlan darabjai voltak Jane Austen regényeinek folytatásai. Élénken él az emlékezetemben a kép, hogy Jane Gillespie és Emma Tennant eléggé bebetonozták magukat rajta, hiszen az általuk írt köteteket már akkor sem lehetett kapni. Ám a sors kegyes volt hozzám, mert tizenévek múlva mindkét könyvet a gyűjteményemben tudhatom. A Hívatlan vendégek után nem voltak nagy elvárásaim az Elinor és Marianne-nel kapcsolatban, és épp ezért esett kellemesebben, bár a levélregényformátumtól kissé tartottam.

Eredeti megjelenés éve: 1996
Magyar megjelenés éve: 2005
Palatinus Kiadó
levélregény, történelmi fikció
három csillag

…és boldogan éltek, míg meg nem haltak – gondolhatná a Nyájas Olvasó, miután elolvasta Jane Austen: Értelem és érzelem című regényét. Igen, így van ez a regényekben, sőt néha még az életben is. Csakhogy kortársunk, Emma Tennant angol írónő a múltat fürkésző szemével belelát Jane Austen gondolataiba, és tovább szövi a Dashwood kisasszonyok – illetve immár Mrs. Elinor Ferrars és húga, Mrs. Marianne Brandon – történetét. Bizony egyiküknek sem jutott olyan békés, nyugodt, csendes vidéki élet, amilyenről leánykorukban ábrándoztak, s amilyet meg is érdemeltek volna sok hányattatásuk után. Ahogyan Jane Austen első ízben formába öntötte a Dashwood-nővérek kalandjait – Elinor és Marianne címen, levelek alakjában –, ugyanúgy folytatja Emma Tennant: a szereplők leveleiben az 1812-es esztendő alig több mint két hónapja során sorsok írnak le száznyolcvan fokos fordulatot, kalandok kelnek és halnak el, tragédiák árnyalják, tragikomikus epizódok teszik mozgalmassá, románcok színesítik a testvérek és a körülöttük kavargó szereplők – a derék Brandon ezredes, a jámbor Edward, a csalárd Willoughby, a bohókás Sir John Middleton, s a galád Ferrars család – mindennapjait, köréjük pedig holdudvarként új szereplőket idéz a színre az írónő. Jane Austen alighanem elégedett bólintással nyugtázná kései utóda erőfeszítéseit, és maga is gyengéd, ámbár kissé gunyoros mosollyal szemlélné, hogyan alakul az általa megálmodott szereplők további sorsa.

 

Nem egy világmegváltó kötet, nem is mondanám a legjobb folytatásnak sem, mégis örültem, hogy olvashattam. Jó volt újra időt tölteni az Értelem és érzelem szereplőivel. A levél formátum miatt nem tűnt ki, hogy annyiban mások lennének a karakterek, hiszen ez a keret teljesen mást enged meg. A levélváltás sűrűsége és a feladó-címzett párosok vezetik a cselekményt, nekem mégis a fontoskodó üzenetek tetszettek a leginkább. A hézagok miatt sokat kellett magamnak is összeraknom, de szerettem ezt a játékot.

A klastrom kápolnája | Jane Gillespie

Jane Austen A klastrom titka című regénye kevesebb rajongást vált ki az emberekben, ezért sincs annyi folytatása. Magyar nyelven is csak egy jelent meg Jane Gillespie tollából. A Hívatlan vendégek folytatja a mellékszereplők történetét, de gyakorlatilag ennyi a közös pontja az eredeti regénnyel, hisz a stílust nem tudta visszaadni. Nekem nem is tetszett annyira, mert sokkal többet is ki lehetett volna belőle hozni.

Eredeti megjelenés éve: 1994
Magyar megjelenés éve: 2005
Palatinus Kiadó
történelmi fikció
két csillag

A klastrom újabb titka – a népszerű Austen-regény folytatása.

Jane Austen révén régi ismerőseink Tilneyék, akiknek titokzatos birtokán, a Klastromban borzongató, sorsfordító élmények részesévé lesz Catherine Morland, noha amúgy nem született hősnőnek. A híres eset után jó húsz évvel különös társaság verődik össze a megszentelt falak között, éppenséggel azért, mert valahai délceg szívtipróból tohonya ezredessé vénült örököse nem kér az apai jussból, s rábízza ivócimborájára, egy minden lében kanál pimasz kalandorra. Ennek megvan a maga keresztje férjvadász özvegy húga személyében, aki úgy véli, balsorsa élősködésre jogosítja fel bárkin, s két legyet üthet egy csapásra azzal, ha jóravaló, szerény Roland fiát is odarángatja. A jószívű, megnyerő Roland magával viszi védencét, a beteges, ám eleven eszű Charlest, aki szerfelett élvezi a tanulmányi kirándulást. De vannak, akiket aggaszt az általános felbuzdulás, mindenekelőtt a hűséges személyzet reszket a kontár pusztításától és a ház urának haragjától. A botrány nem is marad el, de az élet szeszélye szerencsére nagy rendező, groteszk jelenetekben nincs hiány: az olvasó páholyból kacaghatja végig a bonyodalmakat.

 

Nem vártam sokat a regénytől, de legalább szerettem volna, ha Catherine életét folytatja. Ehelyett azonban a számomra kifejezetten idegesítő Thorpe testvérpár áll a középpontban, illetve a Klastrom, amelyhez jogtalan kéz nyúl hozzá. Az egész olyan semmilyen, és jobb meg nem történtnek tekinteni. De mindenképp szerettem volna írni róla, mert nehezen beszerezhető, és nem biztos, hogy ismeritek.