Ugyan az középiskola után inkább a szórakoztató és az ifjúsági irodalom felé fordultam, de időközönként a klasszikusok is bekopogtatnak. Így esett meg az, hogy a Nevenincs Könyvklubunk hatására sorra kerítettem Herman Hesse Der Steppenwolf [A pusztai farkas] című regényét eredeti nyelven. Mielőtt elkezdtem volna, nem értettem, hogy német irodalom órán miért nem olvastunk vagy tanultunk róla, de közben rájöttem, hogy nem akartak minket ilyennel terhelni.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1927 Magyar megjelenés éve: 1992 mágikus realizmus, lélektani két csillag |
A pusztai farkas Hesse világszerte talán legismertebb és legvitatottabb könyve. Nyilván nem véletlen, hogy épp a beatnemzedék körében arathatott óriási sikert. Introvertált, önmaguk útját járó, önmagukat kereső hősei elsősorban a politikától megcsömörlött, meg nem értett, szubkultúrába menekült, lázadó ifjúsághoz szóltak – legalábbis az Egyesült Államokban, ahol ez a generáció azért ugyancsak a maga képére formálta-ferdítette a 20-as évek Németországának ötvenéves, outsider értelmiségi hősét. De említsünk meg egy másik példát, hogy lássuk, a kábítószer apostolának kikiáltott Hesse sokkal többet, pontosabban merőben mást is jelenthet a világ más tájain: az Új Ember 1978. november 19-i számában Pilinszky János ismertette a Der Steppenwolfot: Harry Hallerben a kóros bűntudattól szenvedő, depressziós, önmegvető embert látta, aki – nem dogmatikus értelemben – közel jár a megtéréshez és a kegyelemhez.
Ez egy elborult regény,
amihez nagy adag kitartás kell, főleg ha az ember lánya németül áll
neki. A végeláthatatlan barokkos körmondatok Fontane-i minőségűek voltak, ami jelentősen
megnehezítette az olvasást. Főleg amiatt is, hogy mindezen mondatok csapongó gondolatokat
mutattak be, amik ettől függetlenül is nehezen követhetők.