Alessandro Baricco Könyvfesztiválos
látogatására készülve elterveztem, hogy elolvasom az összes eddig még kimaradt
kötetet az írótól. Az, hogy ezt miért épp a Barbárokkal kezdtem, teljesen a
véletlen műve, mert úgy éreztem, hogy az aktuális könyvem mellé szeretnék rövid
kis szösszeneteket olvasni, amihez ez a kötet tökéletesen megfelelt.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2006 Magyar megjelenés éve: 2019 Helikon Kiadó esszé három csillag |
A Barbárok című esszékötet
írásait Baricco először a La Repubblicában közölte. A különböző témák köré
csoportosított miniesszék gyorsan változó világunkat vizsgálják.
Minden korszak forradalmi
változásokat hozott, és az adott időszakban élő emberek nem mindig álltak
készen az újra. Kérdés, hogy az internet-korszak szülte újítások milyen
következményekkel járnak. A magaskultúra őrzői számára mindez a barbár hordák
inváziójának tűnhet, azonban a mutáció nem annyira az értékek
szembeállításáról, mintsem a tapasztalatszerzés új formáiról és ezek új
jelentésekkel való felruházásáról szól.
Nem voltak nagy
elvárásaim, hiszen már előzetesen már tudtam, hogy egy újságban megjelent
esszéit fűzte össze ebben a kötetben. Már az elején tisztázza, hogy nem
szerkesztette őket újra, hanem meghagyta az eredeti stílusukat, ami miatt
spontánabb és élőbb szöveget kapunk. Én viszont egy kicsit sajnáltam, mert
bizonyos részekre ráfért volna egy tömörítés. A kötet elejét jobban élveztem,
egy ponton túl viszont már eléggé elvesztettem a fonalat.
A könyv egy témára felfűzve
tartalmaz elmélkedéseket, amely új generációk különbözősége. Érdekes
gondolatokat vet fel, ami a keletkezéstől számított több mint tizenöt év
távlatából már sokkal mélyebben lehet értelmezni. Ami a 2000-es évek közepén
még inkább csak bevezetési stádiumban volt, az ma már a mindennapok része. A
tapasztalatlan emberek térnyerésének felismerése engem is megdöbbentett.