Ugyan a Lore Olympus
tipikusan egy bingelős Webtoon, én viszont a végeláthatatlansága miatt inkább a
megjelenő kötetek ütemében haladok. Az évi kettő, azaz a tavaszi és az őszi
időzítés pedig pont kellemes ütemet ad számomra az olvasásnak. De azért titkon reménykedek abban, hogy Rachel Smythe egyszer valóban pontot fog tenni a végére, és nem húzza az örökkévalóságig.
Mi a közös Sarah Andersenben és Rachel Smytheban? Először az interneten osztották meg a rajzaikat, amit az olvasóik annyira felkaptak és szerettek, hogy végül fizikai könyv formátumban is megjelentették őket. Előbbi esetébe a negyedik comic strip gyűjtemény már nemigen jött be, utóbbinál viszont a Lore Olympus története egyre inkább beszippant.
Mindig igyekszem az olvasott graphic noveleket tematikusan csokorba rendezni, így nem feltétlen olvasási sorrendben mutatom be őket. Ezen bejegyzés mindhárom története szerelmeket mutat be – beteljesültet, plátóit vagy épp mérgezőt.
Már az ebook olvasómmal is hatalmas előrelépést tettem a hagyományos könyveken túli nyitás érdekében, viszont az előnyére mondható könyvszerű olvasás a színes megjelenítést már nem pártolja. A képek így monokrómban jelennek meg, illetve az alkalmazásokban megjelenő graphic noveleket sem tudom áttranszportálni. Pedig a Tapas és a Webtoon igazi kincseket rejtenek. Előbbiről a Fangs, utóbbiról a Heartstopper került eddig terítékre, de keresgéltem, és további gyöngyszemekre bukkantam.
A FantasyFebruárBingó kitöltéséhez keresgettem sorozatzáró köteteket, mert miért is ne, a bebizostított egy sor mellé minden ponthoz szerettem volna választani egy könyvet. Kis gondolkodás után eszembe jutott Katie O’Neill The Tea Dragon trilógiája, amely amellett hogy rövid, számos pontot is kipipál. Sajnos magyarul nem jelent meg, de nagyon aranyos történet, amelyet meleg szívvel ajánlok nyelvtanulás céljábol is.