A következő címkéjű bejegyzések mutatása: finn irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: finn irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 19., szombat

Túlvilági káosz | Hannu Rajaniemi

Visszagondolva már nem is értem, hogy miért nem hagytam félbe Hannu Rajaniemitől az Öröknyárt, hiszen leginkább csak arra emlékszem belőle, hogy gyorsan olvastam. Azt tudom, hogy anno Zsófi keltette fel a figyelmemet a könyv iránt, illetve a fülszöveg is ígéretesnek tűnt, végül azonban nagyon nem feküdt.

 

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2019
GABO Kiadó
urban fantasy, alternatív történelem
két csillag

A Brit Birodalom felfedezte és sikeresen gyarmatosította a túlvilágot, így az 1930-as évek Európájában a halál már régóta nem a rettegett vég. A britek éteri fővárosa, Öröknyár minden elhunyt alattvalót szívesen lát, azonban másvilági egyeduralmukat komolyan fenyegeti a bezárkózó, egyre erősebb Szovjetunió, amely saját istent teremtett.

A fokozatosan elvaduló konfliktus árnyékában két nagyhatalom kémei vívják háborújukat az élők és a holtak között. Amikor a brit hírszerzés egyik ügynöke, Rachel White rájön, hogy valaki a szervezetből a szovjeteknek dolgozik, mindent kockára kell tennie, ha le akarja fülelni a kémet. Apró bökkenő, hogy a gyanúsítottat nem pusztán befolyásos emberek védik, hanem valószínűleg már régen nem is él…

 

Az eseményeket két szemszögön keresztül ismerjük meg, amelyek ugyan gyökeresen eltérnek egymástól, de szövegileg jobb lett volna egy arany középút. Rachel kémként dolgozik, ám lefokozzák, viszont ez sem gátolja meg őt a szervezkedésben. Az ő részei voltak a lendületesebbek, itt éreztem azt, hogy haladunk a történettel. Ám amennyire ez elsőre vonzó tulajdonság volt, egy ponton túl számomra üressé vált a gyorsvonatként való száguldás, hiszen nem jutott időnk elmélyülni benne.

 

2021. május 1., szombat

Űrnácik, avagy a Negyedik Birodalom a Holdon | Johanna Sinisalo

A Harmadik Birodalom Németországjáról eddig csak az ellenállók szemszögéből olvastam, amiben kevés volt a propaganda által elvakított szemszögkarakter. Johanna Sinisalo Iron Sky – Támad a Hold című regényének hősnője azonban a náci holdkolónián a hitleri ideológiának él, ami kezdetben nagyon tudott zavarni. Az idő előrehaladtával ennek mennyiség csökken, hiszen hölgyeményünk megismerkedik a földi gondolkodásmóddal, és így már nem akartam fejbevágni annyiszor egy péklapáttal.


Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2020
Metropolis Media
sci-fi, alternatív történelem
három csillag

A nácik bukása után létrejött a Negyedik Birodalom – a Holdon. Adolf Hitler holtteste (elvileg) nyomtalanul eltűnt, de a nemzetiszocialista ideológia virágkorát éli továbbra is, egy másik égitesten.

A könyv egy fiatal nőről szól, aki hisz a faji felsőbbrendűségben és mind­azokban a doktrínákban, amelyeket a Földről tanult. Ám amikor egy amerikai űrhajó érkezik a Holdra 2018-ban, minden megváltozik. Renate a Földre utazik, hogy beszélhessen az embereknek az erkölcsileg magasabb rendű náci életmód erényeiről, ám amit ott talál, cseppet sem olyan, mint a propagandában.

A világ abszurditását tükröző mű könyörtelen görbe­tükröt tart elénk, bemutatva civilizációnk vakságát és önpusztító hatásait. Politikai szatíra a hatalom szégyentelen kapzsiságáról, a tömegek manipulálásáról, az ideológiák hatásairól – és természetesen az emberiség végtelen ostobaságáról.

A regény az Iron Sky című film forgatókönyvén és Johanna Sinisalo kutatásain alapul, a könyv így annak ún. „írói változata”, megfűszerezve az űrnél is sötétebb humorral.

 

Nagyon nem akartam kézbe venni, halogatni akartam, mert egyszerűen nem fogott meg a borítója. Aztán megnéztem az eredeti film előzetesét, és az sem győzött meg. De a kíváncsiság (no meg a váróslistacsökkentés) nagyobb úr, mintsem hogy ellenállhassak nekik. Nem bántam meg, hogy elolvastam. Voltak benne érdekes gondolatok a földlakókkal kapcsolatban, csak az a náci felhang ne lengte volna át az egészet.

2021. február 19., péntek

Titkok végtelen labirintusa | Emmi Itäranta

Emmi Itäranta munkásságával A tiltott álmok városával kapcsolatban találkoztam, de végül úgy alakult, hogy nem ezt olvastam tőle először, hanem A teamesternő lányát. Ezt a döntésemet utólag is csak támogatni tudom, mert ugyan szépirodalmi stílusában hasonlít egymásra a két regény, történetében nagyon különbözik. Talán ez is volt a legfőbb oka annak, hogy nem tudtam zöld ágra vergődni vele.


Eredeti megjelenés éve: 2015
Magyar megjelenés éve: 2019
Metropolis Media
ifjúsági, fantasy, disztópia
három csillag

Eliana a Szövők nagynevű házában éli mindennapjait, és gyakorolja különleges mesterségét, miközben szörnyű titkot hordoz magában: birtokolja az álmodás képességét. A sziget vezetői olyannyira tartanak az álomlátóktól, hogy azokat, akik álmodnak, munkatáborokba zárják.

A látszólagos biztonság szövedéke, melyet Eliana a mindennapok rutinjából maga köré sző, felfeslik, amikor egy csupa vér, eszméletlen lányt találnak a Szövők háza előtt, akit támadói megfosztottak a beszéd képességétől. Az egyetlen kulcs a titokzatos lány kilétéhez egy láthatatlan tintával készített tetoválás a tenyerében: Eliana. Vajon mi köze van a szövőlányhoz? Miért éppen Eliana nevét viseli magán? Mi köti össze a két lányt?

A sziget múltját szörnyű titok övezi, amit a korrupt, elnyomó hatalom minden eszközzel rejteni próbál. Hamarosan Eliana élete is veszélybe kerül. Ha meg akarja menteni magát és mindazokat, akik fontosak számára, fel kell élesztenie önmagában azt az erőt, amit egész addigi életében szégyellt átoknak tartott: az álmait.

A teamesternő könyve díjnyertes szerzőjének második regénye is hozza mindazokat az értékeket, melyeket az első regényben is láttunk. Lírai elbeszélőmód, szépirodalmi igényességgel megírt világalkotás, összetett karakterek és egy különleges mitológia fonalai szövődnek össze Itäranta eme legújabb remekművében.

A kritikusok Ursula K. Le Guin és Sheri S. Tepper írásaihoz hasonlítják Emmi Itäranta stílusát.


Tetszett is meg nem is. Szeretem a szépen megírt regényeket, és az írónő ismét lenyűgözött a képi világgal. A sziget, a légi gondolák és a szövőnők munkájának leírása ismét egy csodálatos világot tárt elém, azonban ezekkel az elemekkel már nemigen tudott mit kezdeni. Csendesen fonta a regény fonalát, aztán jött a szerelmi szál, ami felborította a racionalitást.

2021. február 5., péntek

Egy csepp nem csepp | Emmi Itäranta

Mi jut eszünkbe először a finnekről? Először is nagyon messziről a nyelvrokonaink. Másodjára  viszont ha földrajzórán jobban odafigyeltünk, akkor tudjuk, hogy az erdők mellett az ezer tó országa. Ez utóbbival kapcsolatos Emmi Itäranta A teamesternő könyve, amely egy lassú folyású posztapokaliptikus cli-fi középpontjában a vízzel és annak hiányával.


Eredeti megjelenés éve: 2012
Magyar megjelenés éve: 2015
Metropolis Media
társadalmi sci-fi, disztópia, cli-fi
öt csillag

Noria Kaitio tizenéves lány, és a mai Finnország területén él… csak éppen néhány száz év múlva. Az éghajlatváltozás és a globalizáció következményeként új népvándorlás zajlott le, a természeti katasztrófák pedig végérvényesen átrajzolták a Föld térképét. A nyersanyagok elfogyta utáni új világban a fejlett technika eszközei jórészt már feledésbe merültek, és a legdrágább kincs az édesvíz. A rendkívül vegyes népességű Skandináv Uniót könyörtelen katonai diktatúra uralja, mely szigorúan védelmezi az ismert vízlelőhelyeket. Ugyanakkor a lakosság csupán sótlanított tengervízzel olthatja szomját.

Noriára édesapja két örökséget bíz: a kínai teamesterek – a víz őrzői – ősi tudományát, valamint egy senki más által nem ismert édesvízlelőhely titkát. E kettős felelősség nehéz döntések elé állítja a lányt: segítsen faluja szomjazó lakosságán, vagy őrizze tovább tiltott tudását? A helyzet megoldásában jó szolgálatot tehet egy, a múltból származó, rejtélyes tárgy… amennyiben sikerül a titkát megfejteni.

 

Csodálatos és szívfacsaró – ez a két szó jutott eszembe a könyv befejezése után. Erős történet volt a javából, de nem a cselekményessége miatt, mert sokkal inkább a fogalmazásmódjával ejtett rabul. Örömmel süllyedtem bele a szavak tengerébe, és csak hömpölyögtem az árral. Különleges olvasmány, amely élményt Zsófinak köszönhetek, hisz ő hívta fel anno a figyelmemet az írónőre.