Nagyok értelmetlen játéka | Vic James

Vic James Gilded Cage – Aranykalitka című könyve a fülszövegével fogott meg, és nem sokkal megjelenés után meg is rendeltem, amely ismeretlen regényeknél ritkaság számban megy nálam. Igyekszem vélemények alapján tájékozódni, és itt is jobban tettem volna, ha várok egy keveset, mert egyáltalán nem jött be a számításom. Inkább disztópia mint fantasy, megfogó karakterek híján csak sántikált a történet, és a cselekmény sem volt a helyzet magaslatán.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2018
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, disztópia
két csillag

A ​világunk az Egyenlőké, a mágikus képességekkel megáldott arisztokráciáé, és mindenkinek tíz évig szolgálnia kell őket.

Csakhogy Anglia egyik legpompásabb birtokának kapuja mögött olyan erő rejlik, ami az egész világot felforgathatja.

Egy szeretetre és tudásra éhező lány.

Abi Anglia legbefolyásosabb családját szolgálja, ám a lelke szabad. Így hát amikor beleszeret a család egyik nemes ifjába, borzalmas döntés elé kerül. A család titkainak feltárása a szabadságát jelentheti, de vajon az árat a szíve fizeti meg?

Egy lázadásról álmodó fiú.

Abi testvére, Luke egy kegyetlen gyárban tölti rabszolgaéveit. Messze a családjától, borzalmas elnyomásban barátokra lel, csakhogy a barátok elképzelései nyomán mindenét elveszítheti. Luke rádöbben, hogy van valami, ami még a mágiánál is hatalmasabb: a forradalom ereje.

Mindeközben egy arisztokrata sötét képességeivel újraformálhatja a világot.

Csupán egy árnyék az Egyenlők csillogó világában, ám rejtélyes képességeit senki sem érti. A kérdés csak az, felszabadítani vagy pusztítani fog.

Több sebből vérzett, mint egy ételfestékes vízbe mártott szivacs. Nem az én esetem, ezért nem is tudok róla pozitívan nyilatkozni. Fura egyveleget alkot a regény, mintha az írónő nemigen tudta volna eldönteni, hogy mit is akar. Fantasyt? Disztópiát? Alternatív történelmet? És emiatt egyik vonalát sem dolgozta ki eléggé.

Történetünk…

a Hadley család szolgaságba vonulásával kezdődik, akik azonban nem maradhatnak együtt. A család nagy része egy nemesi birtokra kerül, ám az egyszem fiút, Luke-ot egy szolgavárosba helyezik. Ott egy lázadó csapathoz szegődik, így nem olvad be a masszába. A birtokon is rengeteg a furcsaság, illetve az Egyenlők sem egységesek, hisz a mágia birtoklása sem egységes. Többet azonban nehéz kihámozni a regényből, hisz eléggé kusza.

„Nem a kormányzatunk határoz meg bennünket, kormányzó úr! Nem is a hatalom. És még csak nem is a vagyon. A Tehetség a fontos. És a szolgasors miatt erről elfelejtkeztünk.”

A könyv egyetlen pozitívuma a prológusa. Izgalmas volt, és csak később nyert értelmet, de kellően felkelti az ember érdeklődését. Nagy kár viszont, hogy utána csak tocsogunk a lábvízben, amely egyre állottabb lesz.

A világgal kapcsolatban keveset magyaráz. Ugyan az egyetlen és utolsó brit király körüli merényletet taglalja, de lényegi dolgokra nem fektet hangsúlyt. Fogalmam sem volt, hogy miért épp 10 évre mennek az emberek kényszermunkára. Miért nem ellenkeznek? Illetve az sem volt világos, hogy mi alapján döntik el az emberek, hogy mikor vonulnak szolgálatba. A visszatértek miért nem mesélnek? Aztán a munkatábor értelmét sem láttam. Ők tartják fenn az ország gazdasági termelését, vagy csak szimplán értelmetlenül robotoltatják őket?

Forrás: Pinterest

Nem tetszett a regény elbeszélésmódja sem. Két fő szemszöget kapunk, Luke-ot és a nővérét, Abi-t, akik közül a fiú történetszála volt az érdekesebb. A birtokon konkrétan nem történik semmi, csak néha Abi képzeli be random, hogy szerelmes, holott semmi jelét nem látni előtte. Ez a szerelmi szál erőltetett és teljes mértékben értelmetlen volt. Az események viszonylag hosszú időt ölelnek fel, ezért vannak olyan részei, ahol heteket rendez le mondatokban. Kevés az igazán kidolgozott jelenet, ami kötődést építene fel a szereplőkkel. Úgy éreztem, hogy rohantunk a végkifejletig, de halványlila segédfogalmam sem volt arról, hogy mire akar kilyukadni.

„Millmoor mindenkit megváltoztat, Luke Hadley! Csak a legtöbben nem jönnek rá, hogy a döntés az ő kezükben van, ollyanná válnak, amilyenek lenni akarnak.”

Rajtuk kívül még a Jardin testvérek is szemszöget kapnak, hogy a „nagyok” játszmáját is figyelemmel kísérhessük. Túlságosan fiatalok a cselekményhez, legalább egy öt évet mindenkinél öregítettem volna. Egyikük sem volt szimpatikus, mert Gabi hataloméhes, Sanyi figyeleméhes, Jani meg egyszerűen megvezethető. És még mielőtt azt hiszitek, hogy így hívják őket, meg kell nyugtassalak titeket, hogy angolosan csengő nevük van, ám azok annyira nem hagytak nyomot bennem, hogy így emlegettem őket magamban.

Nagyon meglepődtem azon, hogy szerepelnek szülők a történetben, de ez az örömöm hamar tovaröppent, mert csak szobadísz funkciót töltenek be. Ésszerűbb lett volna a Hadley házaspár kihagyása, de hát valakinek bele kellett ezeket a gyerekeket rángatni a kalamajkába. Miért épp most gondolták úgy, hogy elvonulnak 10 évre, lehetett volna később. És tudom, hogy az is rossz, ha idős vagy, de az se jó, ha fiatal.

„– Ne a tömeget nézd, hanem az egyes embereket! – tanácsolta Jackson korábban. – Az arcot, ne a csődületet! Nézz körbe, ne süsd le a szemed! Minden egyes apróság, amit észreveszel, győzelem.

Összességében

Nagyot csalódtam benne, mert sem a cselekmény, sem a világ és legfőképpen a karakterek sem érdekeltek, ezért alig vártam, hogy végezhessek vele. Fantasynak harmatgyenge és disztópiának is gyerekcipőben jár. Ennél sokkal jobb regények is vannak mindkét témában a piacon.