Alessandro Baricco Könyvfesztiválos
látogatására készülve elterveztem, hogy elolvasom az összes eddig még kimaradt
kötetet az írótól. Másodikként Az ifjú Arát kerítettem sorra, amelyről
előzetesen csak a címkékből tájékozódtam, és ott eléggé szemet szúrt az
erotikus címke. Ugyan már nem egy művében találkoztam testiséggel, de itt
teljes mértékben a középpontba állítja, mint azt a borító is sugallja.
![]() |
Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2015 Helikon Kiadó családregény, felnőtt három csillag |
Az ifjú Ara tipikus
Baricco-mű: tömör és titokzatos, sejtelmes és meghökkentő. E történet
fókuszában egy látszólag egyszerű szituáció áll: a családi ebédre betoppan az
Ara, és keresi a vőlegényét, a Fiút. Akiről nem sok mindent tud. És mi sem. És
ők sem, pedig ők a regény szereplői: az Anya, az Apa, a Lány és a Bácsi. A
kérdést feltehetnénk az ő szemszögükből is: Ki az Ara? A számtalan párhuzamos
történetből aztán felsejlik valami egészen különleges viszonyrendszer, ami
egyszerre bizarr és bizonyosan egyedi. Sokkoló és váratlan. Vagy ilyen, amikor
a családi idill mögé pillantunk? Baricco tollszikével boncol megint, mi pedig
lenyűgözve merülünk el két család múltjának titkaiban.
Kettősség jellemzi a
regényhez fűződő érzelmeimet. Egyrészt szerettem a hangulatát és érdekeltek a
sorsok, de az írásmód miatt nehézkesen csúszott. Hiányzott a párbeszéd
jelölése, ami miatt helyenként teljesen belekavarodtam abba, hogy most ki is az
elbeszélő, illetve hogy most mesélünk vagy épp beszélünk. Leginkább egy
kísérletezéshez hasonlított, amit a szövegben megjelenő író személye is
alátámasztott. Engem nagyon kilöktek ezek a részek, és utólag sem érzem
feltétlenül odavalónak őket, mert nem tettek hozzá az élményhez.