Már több szerző tollából olvastam comic strip gyűjteményeket, amelyek közül Sarah Andersenéi kevésbé, Catana Chetwynd munkái viszont nagy kedvenceimmé váltak. Debbie Tung stílusa inkább utóbbihoz hasonlított, ezért is esett jól annyira. Remélem, hogy egyszer a magyar olvasókhoz is eljut, így nagy pislogó szemekkel nézek a kiadók irányába, hátha felkarolják a köteteket.
Mi a közös Sarah Andersenben és Rachel Smytheban? Először az interneten osztották meg a rajzaikat, amit az olvasóik annyira felkaptak és szerettek, hogy végül fizikai könyv formátumban is megjelentették őket. Előbbi esetébe a negyedik comic strip gyűjtemény már nemigen jött be, utóbbinál viszont a Lore Olympus története egyre inkább beszippant.
Catana Chetwynd képregényei a szívemhez szólnak, egyszerűen olyan helyzeteket jelenít meg, amelyek bárkivel megtörténhetnek. A stílusa is aranyos, kevésbé agresszív mint a Sarah’s Scribble-é. A Szerelmes pillanatok után nem volt kérdéses, hogy a többi kötetét is kézbe veszem majd.
A képregények lényege, hogy egy történetet mesélnek el képes és szöveges formában. Ám mi van akkor, ha a kötetek csak képeket tartalmaznak vagy épp nem egy konkrét történetet mesélnek el. Ma három különleges kötetről lesz szó, amelyek ugyan formailag nem tartoznának bele a graphic novel műfajba, ám szerettem volna őket megemlíteni ebben a sorozatban, hogy ti is megismerhessétek őket.
Sarah Andersen munkáit nemigazán lehet graphic novelnek nevezni, mert max 4 kockából álló oldalakon mesél el egy-egy szituációt. De ha már a Szerelmes pillanatok is megfért itt, akkor a következő négy kötet is nyugodtan beállhat ebbe a sorba.
Nem minden graphic novel koncentrál a történetmesélésre. Kezdeti ismerkedési fázisomban kettő olyannal is találkoztam, amelyek inkább az ajándékkönyvek kategóriába esnek bele, annak viszont messze a legjobb választások. Ugyanis rengeteg csak úgy odaadós könyv létezik, ezek viszont nem csak porfogók, hanem mosolyt csalnak az ember arcára illetve elgondolkodtatnak.