A boldog befejezések sokkal kedvesebbek a számomra. Mindig
szurkolok egy karakternek vagy egy párosnak, és ha a tippem beigazolódik a
végén, elégedetten dőlök hátra a fotelban magamban mondogatva, hogy bizony ezt
mar előre láttam. Pedig az élet ennél sokkal nehezebb. Ne hullik minden az ölünkbe
és igenis történnek szörnyű dolgok. Mai könyvem, az Enyém a vár Dodie Smithtől
az 1930-as évek Angliájába kalauzol el minket, ahol nem minden fenékig tejfel.
 |
| Első kiadás éve: 2015 Ciceró Künyvstúdió lányregény, romantikus három csillag |
A tizenhét éves
Cassandra Mortmain naplóját tartja kezében az olvasó. Cassandra egy omladozó
kastélyban él nem mindennapi családjával: apja különc író ˗ aki első könyvével nagy sikert aratott, ám azóta egy sort sem képes leírni ˗, a nővére büszke szépség, a mostohaanyja festőmodell és naturista természetimádó, a
szolgálatukban álló, elképesztően jóképű Stephen pedig reménytelenül szerelmes
Cassandrába. A két nővér titokban szebb és jobb életre áhítozik, de anyagi
helyzetük miatt erre semmi esély nem látszik. Ekkor azonban váratlan vendégek
érkeznek…
Dodie Smith˗t méltán nevezik a 20. század Jane Austenjének: rendkívül életszerűen és sok humorral mutatja be a múlt század harmincas évei Angliájának vidéki és londoni életét.
A szórakoztató és
megindító történetet az angol olvasók a 2002˗ben
szervezett „A nagy könyv” szavazáson beválasztották a top 100 olvasmány közé.