Éjszaka udvarának titokzatos világa | Sarah J. Maas

Szeretem Sarah J. Maas Üvegtrón sorozatát, de a Tüskék és rózsák udvara négy éve nem kötött le. Erős hősnőt vártam, erre kaptam egy „Szépség és a szörnyeteg”-újramondást, aminek alaptörténetével is bajaim voltak, hát még a regény szereplőivel. Feyre nem ért fel Celaenához, és Rhysand sem nyűgözött le. A folytatásról viszont mindig csak jókat hallottam. Furdalt a kíváncsiság, így most végre sort kerítettem a A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvarára, ami tényleg hozta az előzetes elmondásokat. Viszont engem még mindig nem hoz lázba.

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző Kiadó
new adult, romantikus, fantasy
három csillag

A szerelemért még a halált is kicselezte.

A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.

Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.

Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.

Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.

 

Homályos emlékekkel rendelkeztem, amelyek csak lassan élesedtek ki. Bizonyos mozzanatok megvoltak, ám mások teljesen kiestek, ezért is lepődtem meg annyira a regény nyitányán. Aztán ahogy belerázódtam, egyre inkább vitt magával az írónő stílusa, amit híresen gyorsan olvasok, illetve az újonnan feltűnő szereplők is sokat segítettek, akik közül néhányukkal szimpatizáltam. Innentől viszont eléggé elszóló jellegű lesz a bejegyzés az első részre nézve, bár a szerelmi szál vége egyáltalán nem számít nagy spoilernek, maximum az alakulása.

Történetünk…

a frissen tündérré vált Feyre-t követi, ahogy készülődik Tamlinnel kötődő házasságára. Az előkészületek során azonban egyre inkább azt érzi, hogy inkább halasztani kellene a dolgot. Nem tetszik neki, hogy a főúr őrizetben tartja, nem közlekedhet szabadon, nem vehet részt a tárgyalásokon, hanem egy feladata van: az ágy melegítése. Szerencsére a sötét Rhysand ott terem, hogy behajtsa az egyezségüket, így Feyre havonta egy hétre lélegzethez jut. Tamlin azonban nem tágít, de a lányzót nem lehet a végtelenségig bezárva tartani. A háború pedig egyre csak közeleg.

 

Feyret nem szerettem az elején, hozta ugyanazt a szintet, mint az első részben, ám a regény folyamán rájöttem, hogy a Tavasz udvara hozza ki ezt belőle. Mert amint elszabadult onnan, sokkal normálisabb lett. Nem lett egy erős hősnő a szememben, de még inkább elviseltem, mint a korábbi szenvelgését. Bár itt is volt egy pont, amikor megráztam volna. Épp a menyasszonyi ruháját próbálja, amit utál, pont mint az előkészületeket, de akkor mi a manónak működik együtt. Értem én, hogy hálás Tamlinnek, de ez nem házassági indok. Látványosan szenvedett a jólétben, ami miatt nem tudtam sajnálni. Aztán utána rendeződött a viszonyunk, és már kíváncsian várom a regény befejezése után, hogy merre fog haladni a karaktere.

 

Forrás: Pinterest

 

Tamlint viszont megutáltam, pedig mekkora reményeket fűztem hozzá. Idegesített az állandó titkolózása, az agyam már egyszerre összeesküvéselméleteket kezdett gyártani. Nem foglalkozott Feyre erejével, inkább csak bábnak kellett neki a lány. Nem mondott el neki semmit, csak jól megdöngette és ment a dolgára. Ezzel szemben Rhsy teljes szabadságot adott neki, írni-olvasni tanította, és nem kényszerített rá semmit sem. Ugyan ő is elhallgat bizonyos információkat Feyre elől, de ezzel csak lassítja az adagolást. Megismerjük az Rhys indítékait és igazi énjét, ami merőben más a korábbi rosszfiú szerepnél, ezáltal szimpatikusabb lett.

 

A kedvenceim viszont a Rhsy belső körének tagjai voltak, akik ebben a részben tűnnek fel először. Mor a kedvencem, akivel már az első találkozás alkalmával szimpatizáltam. Szép, de emellett okos és határozott is. Aztán ott van Amren, aki egy titokzatos hölgy (igen, ő egy lány, bár én elsőre a név alapján fiúnak gondoltam). Sokat nem tudtunk meg róla, csak azt, hogy hatalmas erővel rendelkezik, no meg hogy nagyon idős. Harmadikként jöjjön Cassian, a humorzsák. A hatalmas termet egy szeretgetnivaló plüssmackót takar, aki nem mellesleg bármikor oda tud csapni. Mellette Azriel sokkal kevesebbnek mutatkozik, sokkal sötétebbnek, ám az információszerzésben verhetetlen. Egy közös vacsora alkalmával az írónő össze is ereszti őket, ami fenomenálisra sikerült.

 

Megismerjük Velarist, az Éjszaka udvarának rejtett városát. Ide nem ért el Amarantha keze, így jólét és fejlődés uralkodik. Rhys itt lehet csak igazán önmaga, mert a Rémálmok udvarában a kegyetlen főúr álcáját viseli. Igazán különleges egy hely, amit magam is szívesen meglátogatnék.

 

Sokkal kellemesebb volt, mint az első rész. A küldetésre és a háborúra koncentrálunk főképp, szexjelenetek is csak az elején és végén vannak. A közepén egy kicsit ugyan leült a történet, és egyáltalán nem értettem, hogy miért rajonganak annyira ezért a kötetért az emberek. Talán Rhys miatt… Egyértelműen a szereplőkre koncentrált a könyv, de a mellékszereplőkből (különösen a belső körből) jöhetett volna több is a levesbe.

 

Forrás: Pinterest

 

A regény végén pedig csak fogtam a fejemet. Túlságosan optimista volt a csipet-csapat, mert én már terv fázisban tudtam, hogy nem úgy fog végződni, mint ahogy ők azt előre eltervezték. Aztán végül Feyre és Rhys engem is meglepett.

 

Összességében

Tudott javulni a sorozat, de engem még mindig nem nyűgözött le. Talán azért, mert a megjavult rosszfiúk nem az eseteim? A belső kör viszont sokat segített az elejének élvezhetőségén, aztán meg már a történet is vitt magával.

„– Mindenki csak beszélni, beszélni, beszélni akar – mondta Mor, és figyelmeztető pillantást vetett Cassianre, aki valóban szólásra nyitotta az ajkát. – Nem lehetne inkább hami, hami, hami, és csak utána beszélgetnénk?”

~~~

„– Nekem elég, hogy a szívemnek kedves emberek tudják az igazságot, és nem foglalkozok a többiekkel.”

~~~

„– Sajnálom, ha eleinte, amikor megérkeztem az Éjszaka udvarába, nem voltam olyan barátságos hozzád, mint amennyire te hozzám. Igazából… most tanulom a beilleszkedést.

Szánalmasan, összefüggéstelenül próbáltam megmagyarázni, mennyire beleroppantam a sok megpróbáltatásba.

De Mor leugrott az ágyról, kinyitotta az ajtót és így szólt:

– Nekem is vannak jó és rossz napjaim, még manapság is. Ne hagyd, hogy maguk alá gyűrjenek a rosszak.”

~~~

„– Nem az a kérdés, hogy szeret-e, hanem az, hogy mennyire. Az eltúlzott szerelem méreg is lehet.”

~~~

„– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek.”

~~~

„– És az én történetemmel mi van? – fortyantam fel. – Az én jutalmammal? Azzal, hogy én mit akarok?

– Miért, mit akarsz?

Nem tudtam mit felelni, már nem.

– Mit akarsz, Feyre?

Hallgattam.

Keserű, de gyengéd nevetésre fakadt.

– Sejtettem, hogy így van. Talán egyik nap szánhatnál rá némi időt, hogy rájöjj.

– Lehet, hogy nem tudom, mit akarok, de legalább nem rejtem álarc mögé a valódi énemet – fortyogtam. – Legalább megmutatom, ki vagyok, mennyire össze vagyok törve, és minden mást is. Értem, hogy azért csinálod, megmentsd a néped, de mi van a többi álarcoddal, Rhys? A barátaidnak megmutatod az igazi arcod? Bár lehet, hogy könnyebb nem megmutatni. Mert mi van akkor, ha valakit beengedsz a világodba? Ha mindent lát, mégis otthagy? Ki hibáztathatja őt, ki akarna a benned lakó zűrzavarral bajlódni?”

A sorozat további részei:

Tüskék és rózsák udvara (#1)

Szárnyak és pusztulás udvara (#3)

Fagy és csillagfény udvara (#3.1)

Ezüst lángok udvara (#4)