Matula védőszentje | Szabó Magda

Sok helyről hallottam már jókat Szabó Magda Abigél című regényéről, de engem eddig még elkerült mind a könyv, mind a film. Meg aztán az írónővel sincs felhőtlen kapcsolatom, így nem is forszíroztam volna az olvasását, ha nem találom meg a könyvet tavaly nyáron a fonyódi piacon. Nem hagytam ott, és nem is bántam meg ezt egy percig sem. Sokkal többet adott, mint első ránézésre hittem. Szerettem, hogy komoly témát dolgoz fel az ártatlanság függönye mögül szemlélve.

Megjelenés éve: 1970
lányregény
öt csillag

Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

Kedves Abigél,
ki vígaszt nyújtassz a szomorkodóknak, bíztatást a csüggedőknek, kinek keze mindenhova elér, örülök, hogy megismerhettelek. Legendád évfolyamról évfolyamra terjedt, s remélem, hogy továbbra is ott leszel ezeknek az elveszett lelkeknek. Fontos vagy nekik, mint földnek a víz, mint növénynek a napfény, mint embernek a levegő. Köszönöm, hogy vagy nekik, s ha csak egy rövid ideig, de én is Matulás lehettem, s históriádat megismerhettem.Ölel,
Réka