A lezárás szépsége | Mary E. Pearson

Imádtam minden egyes sorát. Nagyon hamar beszippantott a történet, pedig féltem. Féltem, hogy nem fognak eszembe jutni az előző kötetek eseményei. Féltem, hogy ha eszembe fognak, akkor negatívan fogják befolyásolni az élményt. De nem. Pont kellő ismerettel vágtam bele, és szerintem kellett is ez a távolság, hiszen így minden sérelmemet hátrahagyva tudom szeretni Mary E. Pearson A Fennmaradottak krónikái sorozat harmadik részét, Az árulás szépségét.

Magyar megjelenés éve: 2017
GABO Kiadó
ifjúsági, high fantasy
öt csillag

Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.

A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.

A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.

A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.

Hirtelen nem is tudom, hol is kezdjem, mert annyi minden kavarog a fejemben. Határozottan ez a sorozat legjobb része, elfeledteti velem a herceg és az orgyilkos kilétének elemzése miatti idegességet és a komizár kegyetlen játszmái miatt érzett undort is. Felhasználja az előző részek jó tulajdonságait, és összegyúrja őket mindenki legnagyobb örömére. A bejegyzés innentől viszont erősen tartalmaz olyan részeket, amelyek az előző kötetek cselekményeire elszóló jellegűek lehetnek. Meg a mostanira is. Szóval én szóltam.

Történetünk…

Lia, Rafe és csipet csapatuk szökésével veszi fel a fonalat. Sikeresen megszöktek a komizár börtönéből, de menekülniük kell a haragja elől. Hazafelé veszik az irányt, de nem mindegy, hogy kinek az otthona felé. Rafe Dalbreckben tud csak Lia számára teljes biztonságot nyújtani, hiszen Morrighanben árulónak számít. A lánynak azonban fontosabb feladatot szántak az égiek. Mindenkivel dacolva szembeszáll saját embereivel és ellenségeivel egyaránt, hogy megmentse a világot a pusztulástól.

Forrás: Pinterest

Végig szurkoltam, hogy minden jól alakuljon, mert a szívemhez nőttek a szereplők. Nem akartam, hogy maradandó sérülést szerezzenek, de nem egyszer össze kellett őket fércelni az útjuk során. A testi sebeket könnyebb volt, a lelkieket már ezért nehezebb. Főleg, ha nem voltak hajlandóak megosztani a problémáikat egymással.

Szerettem a történet dinamikáját. Nem ült le egyszer sem a kényszerűségnél hosszabb időre. Hiszen a csapatokat elő kell készíteni, és a készleteket fel kell tölteni. A vándorlás időszaka is kellő hosszú volt, előkészítette az összecsapásokat. Két királyság szerepel a legtöbbet, melyek közül Dalbreck volt a számomra még ismeretlen. Ez egy alapjáraton férfi hierarchiára épülő társadalom, mert a kényelmük megengedi, hogy a nőknek ne kelljen harcolniuk. Sokkal kitartóbbak és precízebbek, mint a morrighaniek, és a ruházatuk is több cicomát kíván meg.

Imádtam a főszereplő triót. 
Lia stílusa magával ragadott, megérett az uralkodásra. Gondolkodás nélkül a népe védelmét tartja önmagánál is előbbre. Képes tanulni a tapasztaltaktól, emellett viszont kiáll az igazáért. Nem könnyű egy előre megírt sorssal a vállán, de hisz abban, hogy tényleg képes rá. Még az sem rettenti vissza, hogy otthon közellenség. Túljár az árulók eszén, és egy puccsal leleplezi a hűtleneket, majd átveszi az uralmat.

Forrás: Pinterest

Rafe túllendült az önmarcangoláson, és mivel Kaden kikerül a képből, tisztázódik a Lia iránt érzett vonzalma, mely sokkal több, mint puszta megállapodás. Beleszeretett, és ezért képes még az országát is kockára tenni. Szülei halála után ő lett Dalbreck hivatalos királya, ám mivel sokáig volt távol, kezd megbomolni a rend. Felelősségteljes uralkodó, aki képes félretenni az önzést, és az országa érdekeit tartja szem előtt. Nem egyszer bőgtem emiatt. Mert tudtam, hogy teljesen logikus, amit csinálnak Liával, de ők többet érdemelnek, mintsem királyi szolgasorban éljék le a hátralévő életüket. De képes elengedni a lányt, nem korlátozza be csak azért, hogy megtartsa.

Kaden meghunyászkodik, inkább tűnik egy pátyolgatásra szoruló kisfiúnak, mintsem egy veszedelmes bérgyilkosnak. Az elején ugyan még keveri a szart, mint akinek életcélja, hogy megkeserítse Rafe életét, és ezáltal megkapja Liát. Ám hamar belátja, hogy csak katonaként képes őt szolgálni, hiszen nem ér fel Liához. Megismerhettük múltjának egy szeletét, ami miatt még emberibb lett a szememben. És ahogy Pauline gyerekéhez viszonyul… Olyan kis cuki volt.

Mellettük még az elit csapat vitte a prímet. Sven tipikus apafigura, aki Rafe nevelőjeként jobbkeze is. Tapasztalatával tereli a megfelelő irányba a fiút, aki felnéz rá. Tavish kicsit hűvös, de ez csak a racionalitásának tudható be. Nagyon jó stratéga, mellette senkinek se kell félnie. A piperkőc Jeb szolgáltatta a humort, Orrin meg az ellátást.

Forrás: Pinterest

És végjáték…

Direkt egyben akartam elolvasni, mert tudtam, hogy ütni fog, és ütött is. A komizár egy utolsó szemét, aki képes gyerekeket az élvonalba küldeni. Halo? Ez nem tűnik betegnek? Szerencsére Lia pont erre számított, no meg a robbanó állatokra, így fel tudtak készülni a völgybéli csatára. Civicában esélyük se lett volna, és ezt ők is nagyon jól tudták.

De az igazi vége…

Bőgtem rajat. Először szomorúságomban, aztán meg örömömben. Annyira szép volt, és annyira valódi. És ezért is imádom.

A kötet tartalmazza még a Morrighan című kisregényt is, mely bemutatja a nagy pusztítás utáni időszakot. Akkor még nem voltak királyságok, és még az idősek emlékeztek arra, milyen is volt azelőtt. Ekkor már azonban farkastörvények uralkodtak. Ez azonban csak egy szelete annak a kornak. A királyságok névadóit így már legalább ismerem, de a régi korokra még mindig kíváncsi vagyok.

A hiánypótló térkép (forrás: Pinterest)

És végül jöjjön pár idézet, mert nem tudok betelni velük:

„Sehová sem vezet, ha túl sok időt töltünk a múlt boncolgatásával.”

~~~

„Lia, ha egy csatát elveszítünk, át kell csoportosítanunk a haderőt és újra előretörnünk. Ha kell, egy másik útvonalon. De ha túl sokat rágódunk minden egyes tettünkön, az megbénít, és a végén egyáltalán nem teszünk semmit.”

 ~~~

„Akármilyen gazdag valaki tehetségben vagy adottságban, egy helyzet minden lehetséges kimenetelét előre látni lehetetlen.”

 ~~~

„– Most pedig, miután megkötöztek, esküdj meg nekem, hogy nem próbálsz szökni, és arra is, hogy ha Kaden próbálkozna, leütöd.

– Hogy tehetném, ha a kezem össze lesz kötve?

– Nem érdekel. Ess rá. Az majd megállítja.”

 ~~~

„Nem számít, ki vagyok, vagy mit akar a kormányzat. Te számítasz, Lia. Ha ezzel mostanra nem vagy tisztában, kigondolok még száz módot, hogy bebizonyítsam. Jobban szeretlek, mint egy kikötőt, mint egy szövetséget, jobban, mint a saját életemet. A te érdekeid az én érdekeim. Hagyjuk, hogy a királyságok konspirációi és csalásai közénk álljanak?”

 ~~~

„Ha elkezdünk félni, és nem állunk ki, az önkény győzött.”

 ~~~

„Ritka pillanat volt az egyedüllét. A gyűlések minden este vacsoraidőbe nyúltak. Nem is királynak érzetem magam, hanem egy hajszolt földművesnek, aki igyekszik beterelni egy kondára való izgatott disznót az ólba.”

 ~~~

„Tudós vagyok, Jezelia. Nem égetek könyveket, akármi van is bennük.”

 ~~~

„A szerelem nem ér egy csapásra véget, akármennyire is jó volna, vagy akármennyire nincs helye az ember életében. Nem is lehet megparancsolni, hogy érjen véget, ugyanúgy, ahogy az eljegyzési papírok sem teremtik meg. Talán cseppenként kell elszivárognia, mint a vérnek, míg a szív hideggé, érzéketlenné, jó részt holttá válik.” 

A sorozat korábbi részei:

Az árulás csókja (#1)

Az árulás szíve (#2)