Az első könyvbéli élményem
Japánról Alessandro Baricco Selyem című regénye, amely gimnazistaként nagy
hatást gyakorolt rám. Ezen kívül azonban vajmi kevés kötődési pontom van az
országhoz, ugyanis engem szinte teljes mértékben elkerültek az animék és a
mangák, ennek következtében a felnőtteknek szóló irodalomban sem kerestem
ezeket a köteteket. Az Egy gésa emlékiratai sokkal inkább a kollektív tudatban
elfoglalt helye miatt érdekelt, és még a filmet sem volt szerencsém előzetesen
látni. Végül egy kedves barátosnémtól kapott kölcsönpéldány adta meg a
szükséges löketet, aki maga is nagyon szereti a könyvet.
![]() |
Eredeti megjelenés éve: 1997 Magyar megjelenés éve: 1997 Trivium Kiadó történelmi fikció két csillag |
Elbűvölő, lélegzetelállító
történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy
japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból
elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű
önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a
gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a
legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával
elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely
egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak
kétségbeesést és vívódást.
Rengeteg bajom volt ezzel
a regénnyel, amit a lassú olvasás mentett meg a félbehagyástól. A fáradtság
egybeesett az idegességi küszöbömmel, így mindig tudtam rá aludni, és újult
lendülettel belevetni magamat. Kellett is hozzá, mert a címben megjelenő
emlékirat hosszadalmas és száraz leírásokban jelenik meg. A párbeszédek
alkalmával ugyan jobban haladtam, ott viszont a szereplők viselkedésétől
másztam a falnak. Kíváncsiságomban még olvasás közben a film előzetését is,
hiszen leginkább az tette széleskörben ismertté, és az sokkal drámaibb hatású
volt, mint a könyv valaha.