Kleinheincz Csilla a
magyar fantasztikus irodalom egyik meghatározó alakja, aki a szerkesztői és
fordítói munkája mellett – nem lehetünk elég hálásak a szövegeinek minősége
miatt – önmaga is íróként tevékenykedik. Éppen emiatt már kerülgetem egy ideje
– és nem csak a lila üstökét a könyves események alkalmával –, és végül az Alvilági
szövedéket kerítettem először sorra, pedig az Ólomerdő már régebb óta a
polcomon van. Témája miatt az utóbbi sokkal jobban is érdekelt, viszont egy
személyes ajánlásnak és kölcsönadott példánynak nehezen tudok ellenállni.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2023 GABO Kiadó fantasy három csillag |
Cseregő, a hagyományokat büszkén őrző hegyi falu és Kísértó, az iparosodásának köszönhetően egyre messzebbre terjeszkedő város között évszázadokra nyúlik vissza a szembenállás. Nemcsak szokásaik választják el őket egymástól, hanem Mikosz, a rettegve csodált isten is, aki hívei testében él, és akitől a falusiak mindenáron távol akarják tartani magukat. A közösségek békés távolságtartással élnek egymás mellett, ezt azonban egyre több feszültség fenyegeti.
Gerlére cseregői
közösségében fényes jövő vár: az érzékeny, de robbanékony kertészlány hamarosan
megörökli édesapjától a kertvezetői munkát és egybekel gyerekkori szerelmével.
Miután azonban egy nap valami rettenetes történik vele a közeli erdőben, nem
csak az ő élete fordul fel gyökerestül: olyan folyamat veszi kezdetét, amelynek
során földalatti és emberfeletti erők lépnek működésbe, a tét pedig nem kisebb,
mint a jelenleg ismert világ fennmaradása.
Kleinheincz Csilla, az
Ólomerdő-trilógia szerzőjének régóta várt új regénye nagyszabású fantasy, amelyben
az ember csak egy a természet élőlényei között, a merev gondolkodásmód
visszafordíthatatlan károkat okoz, az együttélésért pedig korábban
elképzelhetetlen árat kell fizetni.
Látom, hogy miért szeretik
annyian, de én olvasás közben inkább mérges voltam. A feloldása ugyan tetszett,
viszont be kellett látnom, hogy ez nem az én könyvem. Talán az sem segített
rajta, hogy nem sokkal előtte kerítettem sort a Mítoszok korára, ahol jobban
szerettem a világ fejlettségbéli különbségeinek ábrázolását. A megszállt
testtől pedig instant Horgonyhely vibe-om volt, amely szintén nem segített
neki, hiszen azt a könyv nagyon megviselt. Azt viszont ki kell emelnem, hogy
Csilla írásmódja a kötet lassúsága ellenére tetszett.