Havi zárás – December 2017

Ha december, akkor advent, karácsonyi készülődés és egyetemi hajrá.

E hármas eszenciája hatotta át az én hónapomat is, mely az ünnepekhez közeledvén fokozatosan lassult. Szerencsére nem csak beestem a fa alá, hanem volt időm hangolódni és sütni. Készítettem idén is bejglit és mézeskalácsot, melyek közül mindegyik jobban sikerült, mint tavaly. Egy kis cukrot még elbírt volna a gesztenyetöltelék, de jövőre majd okosabb leszek.

A szorgalmi időszakból csak egy hét nyúlt bele decemberre, melyen szerencsére csak prezentálnom kellett, meg egy beadandót összeállítanom. A vizsgaidőszakra is csak kettő tárgyam maradt, elég jónak mondható ez az összeállítás. Ebből kifolyólag megfogadtam, hogy az óévben nem fogom elővenni a jegyzeteimet. Egy kicsit besokalltam, és kell a pihenés.

Újra nekiálltam dolgozni, és ezúttal a 'front office manager' munkakört töltöm be. Akik nem járatosak a vállalatok működésében, azoknak elmondanám, hogy ez nem mást takar, mint a Kasszás Rékát. Egész nap állhatok, emberek között vagyok, jártathatom a számat és gyakorolhatom a nyomás alatti teljesítést.

Karácsonykor az új egyesületemnél is rendeznek táncgálát, amin kicsi és nagy bemutatja a fél év alatt megtanult tudását. Az ideinek a Diótörő volt a témája. Annyira megszerettem magát a darabot, hogy jelenleg is a Csajkovskij mű megy a háttérben, míg ezt a bejegyzést írom. Nekem csak egy patkányszerep jutott, de ennek is nagyon örültem. A táncokban odatettem magamat, mert felspannolt az érés, hogy újra színpadon állhatok. Akik látták, azok is csak jókat mondtak az előadásról. Már csak vissza kéne néznem, hogy megnézzem, hogy tényleg igazuk van-e.

Decemberben olvastam: (2714 oldal)

- Suzanne Collins: A kiválasztott (Az éhezők viadala trilógia #3)

- Lissa Evans: Stuart Horten talányos trükkjei (Stuart Horten #2)

- J. K. Rowling: Bogar bárd meséi

- Charlie N. Holmberg: A papírmágus (A papírmágus trilógia #1)

- Amie Kaufman – Meagan Spooner: These BrokenStars – Lehullott csillagok

- J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

- Rick Yancey: Az utolsó csillag (Ötödik hullám#3)

- Böszörményi Gyula: Nász és téboly (Ambrózy báróesetei #4)
- Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse (Edenbrooke #0.5)

A hónap kedvence: Nász és téboly
A hónap csalódása: A papírmágus

Havi zárás – November 2017

Leesett az első hó. Gondolom ezt nem kell senkinek sem külön bejelenteni, mert elég ha kinézünk az ablakon. Szembetűnő egy jelenség, meg kell hagyni. Tökéletes idő, hogy bekucorodjak egy könyv mögé. Ezt is tenném, ha nem lenne ezer más dolgom. Már nem áll annyira szét a fejem, mint mondjuk két napja, de van egy hetem a szorgalmi időszakból, amit túl kéne élnem.

Hamar elszállt ez a hónap. Utólag visszatekintve mintha tegnap lett volna, hogy indulunk Interkollra, amire holnap szintén megyünk. Tevékenyen és tanulósan telt az idő, viszont nem sikerült az előre készülés. Elterveztem, hogy én most előre jól megcsinálok és megtanulok mindent, de túlságosan tevékeny vagyok. Annyi mindent csinálok egyszerre, hogy a tudatosság sínylette meg. 

Érzelmileg kevésbé labilis időszakomat éltem. Vagy nagyon jól éreztem magam, és szerencsémre ez volt a jellemzőbb, vagy nagyon kiakadtam. Csalódtam, reméltem, meglepődtem, vágytam és emellett kívülre kiegyensúlyozottságot sugároztam, amikor tudtam. De ez a sokminden biza meglátszódik az olvasási teljesítményemen. 

Havi zárás – Szeptember 2017

Egy kicsit ideges léptem be az októberbe, de most összeszedem magam és megpróbálom elmesélni, mi minden is történt velem az elmúlt hónapban.
Elkezdődött a kedvenc évszakom, és viszonylag hamar süllyedtek nagyot a hőmérséklet, amit egyáltalán nem bánok. Csak az utolsó héten sikerült megfáznom, de azt is az egyetemnek köszönhetem. Ha nem adnak fel egyik napról a másikra Statisztikából fogalmakat, akkor enélkül megúszom. De nem panaszkodom, mert nagyon jól sikerült a zh és már kifelé lábalok a betegségből. 
Az egyetem teljes gőzzel halad előre, kétszer is nyakamba zuhant az évkezdés. Több a heti rendszerességgel lévő órám, és az anyag mennyisége is több. A tavalyi évet, úgy látszik, ajándékba kaptam meg. Szakkollégiumi megbízott alelnök lettem, ami az első nagy felelősséggel járó tisztségem egyetemi tanulmányaim során. 
Tanulás mellett újra elkezdtem táncolni. Roppantul élvezem, és bár szoknom kell az új tanárom mozgáskultúráját, nagy lelkesedéssel megyek az edzésekre. Főleg azóta, hogy kontaktlencsém lett. Anélkül már nem élvezet a sportolás, avval viszont szemben lévő tükör zavaró. Majd megszokom.
A hagyományápolásban felvettem a stafétát. Voltunk már tanszéken, de a három közül az utolsó, a faiparos tetszett a legjobban. Más szórakozást nemigen iktatok be, elég furcsának látom így is a szociális életemet.
Aztán történtek velem váratlan dolgok, de ez már októberre tartozik...