A kereskedelem székesegyháza | Émile Zola

Emlékszem, hogy angoltanulmányaim hajnalán találkoztam először a The Paradise című BBC sorozattal, amelyről csak később derült ki számomra, hogy Émile Zola a Hölgyek öröme című regényének adaptációja. Az általam látott egy rész alapján nagyon tetszett a hangulata, és a fejembe vettem, hogy nekem ezt mindenképp olvasnom kell, mielőtt belevetném magam ténylegesen a maratonozásba. Rengeteg idő telt el már azóta is, hogy a könyvet beszereztem – majdnem hét év, mialatt állandóan szem előtt volt, de klasszikus mivoltából adódóan eddig nem éreztem hozzá kellő bátorságot. Viszont most hatalmasat szólt.

 

Eredeti megjelenés éve: 1883
Magyar megjelenés éve: 1922
klasszikus
öt csillag

Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…

 

Imádtam ezt a vérbeli közgazdászregényt. Egy ponton elgondolkodtam azon is, hogy akár lehetne belőle egy egyetemi beadandót is gyártani, hiszen részletesen bemutatja az áruház működését. Mindezt élvezhető stílusban teszi, így amennyire lassan haladtam vele, annyira vártam minden egyes alkalmat, mikor kézbe vehettem.

 

Történetünk…

középpontjában a Hölgyek Öröme nevű párizsi áruház áll, amely a maga korában úttörőként szolgált. Hatalmas kínálatával környékbeli kis boltokat fokozatosan elsorvasztja, miközben eddig nem látott méretű keresletet generál, amelynek hátterében egy tehetős özvegyember, Mouret áll. A hely szomszédságába érkezik meg vidékről Denise két öccsével, hogy szerencsét próbáljanak nagybátyja üzletében. Az áruház hatása viszont egyre inkább érződik, és egy ponton ő is átigazol a szemközti fényűzésbe. Valójában azonban minden karakter csak a mesélés eszközeként szolgál, mert az igazi főszereplő maga a kereskedelem székesegyházaként szolgáló Hölgyek Öröme.

 

Tinédzserévek | Louisa May Alcott

Louisa May Alcott a tanmesék koronázatlan királynője, aki sokat merít a saját életéből, ami miatt nem egyszer éreztem azt, hogy személyesen ő szól ki nekünk a lapok közül. A Jo fiai a méltán híres Kiasszonyok sorozatának záróakkordja, amely a Fiatalurak kisebb mélyrepülése után képes volt enyhíteni az ejtett csorbát, és bár messze nem ér fel az első két részhez, mégis örültem, hogy ismét több időt tölthettem a számomra oly kedves szereplőkkel.

Eredeti megjelenés éve: 1886
Magyar megjelenés éve: 2006
Lazi Kiadó
klasszikus
három csillag

Hála az öreg Mr. Laurence örökségének, tíz évvel az alapítás után Plumfield főiskolává nőtte ki magát. A régi növendékek ifjakká, illetve bájos és törekvő fiatal hölgyekké serdültek, akik a maguk útját járják a nagyvilágban. Ám egy fiatalnak ugyanannyi a gondja-baja, mint egy gyereknek, és ilyenkor kiderül, hogy ők még mindig Jo „fiai”…

 

Előzetesen nem volt sok kedvem kézbe venni a kötetet, mert még élénken élt bennem a harmadik rész okozta megdöbbentő élmény. A motiváció hiánya miatt sokat tologattam, ami egyáltalán nem bizonyult hibás döntésnek, ugyanis további tíz év telt el az időben, és a megismert gyerekek immár a tinédzserkorukat tapossák. Ami viszont a leginkább jót tett a regénynek, hogy visszavette a gyerekektől a mesélés jogát, és többnyire Jo szemszögén keresztül látjuk az eseményeket. Ugyan a vége fele kezdett megint kicsúszni az elbeszélés a kezei közül, és kicsit összecsapottnak tűnt. Az elköszönés viszont igazán érzelmesre sikeredett.

 

A könyv leginkább találkozásokról és összeölelkezésekről szól, amelynek köszönhetően rengeteget beszélgetnek benne. Kalandok hiányában legtöbbször ezek a diskurzusok viszik előre a történet fonalát. Előkerül benne többek között a szerelem és az önmegvalósítás, de minden igazából arra hegyeződik ki, hogy mennyire is fontos a jó nevelés. Ugyan a cím Jo „fiaira” utal, de nem maradnak ki a női kérdések sem, mint a szavazati vagy épp a tanuláshoz való jog, de ugyanúgy előkerül az önállóság is.

 

Iskolaévek | Louisa May Alcott

Louisa May Alcott a Kisasszonyok történetét a szívembe zártam, melyet a Jó feleségekkel kiegészülve piedesztálra emeltem, emellett pedig 2019-es adaptációt is imádtam. Mindezen élményekkel a hátam mögött magas elvárásokkal vágtam neki a Fiataluraknak, amely ugyan kapcsolódik az előbb említett két regényhez, hiszen felbukkannak benne bizonyos szereplők, a fókusz mégsem rajtuk van. Ezt ugyan előre tudtam, de a mértékével nem voltam tisztában, és éppen emiatt csalódtam egy kicsit ebben a kötetben.

 

Eredeti megjelenés éve: 1871
Magyar megjelenés éve: 2006
Lazi Kiadó
klasszikus
három csillag

A March család kalandjai folytatódnak. Jo March nem is lehetne boldogabb: van két kisfia, ráadásul egy tucat tanítványa a plumfieldi rendhagyó iskolában, melyet férjével, Bhaer professzorral együtt vezet. Ám a fiúknak megvan az a tulajdonságuk, hogy örökké bajba keverednek, még akkor is, ha a jószívű, kedves Marchék viselnek gondot rájuk. Zűrzavar és kalandok kísérik a fiúk útját, amíg megtalálják helyüket Plumfield közösségében.

 

Ez sokkal inkább egy szabad történetfolyam, mintsem egy konkrét ívre felépített regény. Mindezt maga az írónő is beismeri egy ponton, de ettől még számomra összeszedetlennek hatott, és nehézkesen is olvastam. Mert ha előzetesen egy novellafüzérre számítok, akkor teljesen másképp állok hozzá.

 

Történetünk roppant egyszerűen bemutatható. Az egész Jo és férje koedukált iskolájában játszódik, ahova a saját és a rokongyerekek mellett szegény sorsú, de tehetséges ifjak is bekerülhetnek. Eme sereglet mindennapjait követjük végig, ahol a tanulás mellett természetesen a csintalanság sem maradhat el.

 

Ugyan ma már kevésbé aktuális a regény tanulsága, de akkori szemmel nagyon modern gondolatnak számított, hogy a fiúk és a lányok közösen tanulhattak. A felnőttek leginkább csak szóval nevelnek, és a verést mellőzik, ami szintén eléggé előrehaladott gondolat volt akkortájt. Az írónő emellett nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati oktatásra is, ugyanis a fiúk tarthatnak állatot és lehet saját veteményesük is, a lányok pedig egy kisméretű konyhában sajátíthatják el a főzés tudományát.

 

Tényleg minden révbe ér? | Louisa May Alcott

Vannak ilyen berögződéseim, hogy bizonyos könyveket bizonyos időszakokra tartogatok. Az egyik ilyen, hogy őszi és téli könyveket a kapcsolódó évszakokban vagyok hajlandó olvasni, ami azok mozgalmassága miatt lehet, hogy évekig csúsznak. A másik a hosszú könyvek helyzete, amelyeket szeretek nyugodt időszakomban olvasni, amikor nem csak napi 50-100 oldalt tudok olvasni. A harmadik viszont a teljesen indokolatlan, de mégis kötöm az ebet a karóhoz. Ez utóbbi kategóriába tartozik bele Louisa May Alcott Jó feleségek című regénye. A Kisasszonyokra 2021 nyarán kerítettem sort, az őszi Könyvhéten meg is vettem a folytatását, de kereken egy évet pihentettem a polcon, mert szintén a nyaralásunkra tartogattam. Megmagyarázható ez a viselkedés? Nem, hiszen nagyon szerettem az első részt, és logikusan bele kellett volna vetnem magam a folytatásba. De néha nem kell a logikát keresni.

 

Eredeti megjelenés éve: 1869
Magyar megjelenés éve: 1925
Lazi Könyvkiadó
klasszikus
öt csillag

Vidám sürgés-forgással kezdődik Louisa May Alcott lebilincselő meséje: esküvőre készül a család. Három év telt el a Kisasszonyok óta, felserdültek a March lányok, és nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe. Meg az új asszonyok gondtalan derűlátásával vág neki a házasságnak, de mikor rá kell jönnie, hogy a családi élet nem egy szakadatlan ünneplés, anyja szelíd, de határozott irányításával és kijózanító tapasztalatokkal felvértezve igyekszik elérni a családi és anyai boldogságot. Húga, Jo felölti a „tollnoki toalettet”, és ismét megostromolja az írói hivatás csúcsait, Amy, a kis „dáma”, a művészetnél is nagyobb értékekre bukkan rá külföldi utazásai közben. Csupán az alázatos kis Beth nem kívánkozik sehova a családi otthon falai közül, és bár az ő terhe a legnagyobb, végül ő is megtalálja a békét.

Ez a meglepetésekkel teli, megható és mulatságos könyv méltó betetőzése a kedves „kisasszonyok” történetének.

 

Nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy nem a filmet néztem meg először. Volt egy pont, ahol nem értettem az írónő döntését, így maradt bennem egy keserű érzés a könyvvel kapcsolatban. Utólag azonban kezdem átértékelni az eseményeket, hiszen végülis minden jól alakult, és talán tényleg nem illettek annyira össze, mint azt én képzeltem róluk.

 

Történetünk…

három év elteltével veszi fel a fonalat, mikoris épp Meg esküvőjére készülődik a March család. A családfővel kiegészült sürgés-forgás után azonban ismét lecsendesedik az élet, Jo továbbra is ír, Amy nagyon élvezi, hogy March néni kedvében járhat, Beth pedig gyengén ugyan, de tesz-vesz odahaza. Mindenki fejlődik, tanul önmagáról és másokról, hibázik, ami ugyanúgy az élet rendje, mint a siker. Kiszakadva a megszokott környezetből világot is látnak, hogy hazatérve érett döntéseket tudjanak hozni. Vajon mindenki megtalálja a neki rendelt békét és boldogságot?

 

Mivel rengeteg érzés kavarog bennem egyes fordulatokkal kapcsolatban, így előre szólnék, hogy most nem kíméllek meg benneteket ezektől. Éppen emiatt saját felelősségre olvassátok tovább, ha esetleg vakon szeretnétek belemenni a regénybe.

 

Szerelem vagy a gyermeki kötelesség? | Henry James

Még az Instragam oldal indulásának idejében ajánlották nekem Henry James Washington Square című regényét, amit ezúton is nagyon köszönök. Magamtól nem biztos, hogy kézbe vettem volna ezt a Lazi Könyvkiadó klasszikusai indulásakor megjelenő kötetet, mert elég nehezen beszerezhető. Ez esetben viszont egy jó olvasmányélménytől fosztottam volna meg magamat.

Eredeti megjelenés éve: 1880
Magyar megjelenés éve: 2003
Lazi Kiadó
klasszikus
négy csillag

A Washington Square magával ragadó dráma, egy apa és lánya elszánt küzdelme, mely tökéletes képet fest az 1850-es évek New York-i szalonjainak világáról Henry James egyik legnagyszerűbb művében. Dr. Sloper, a neves New York-i orvos családi élete nem mondható szerencsésnek: elveszti fiát, majd feleségét. Lányát, Catherine-t nem tudja igazán szeretni. A tapasztalatlan és könnyen elbűvölhető Catherine őszintén beleszeret egy jó fellépésű, csinos fiatalemberbe, Morris Townsendbe. A lány apja felismeri a hozományvadászt a férfiban, s ezért minden követ megmozgat, hogy megakadályozza a házasságot. Hiába azonban az apai tiltás, a lány nem enged. Nem így Morris, aki elunja a várást, és távozik…

 

Henry James leghíresebb alkotása A csavar fordul egyet című thriller, amelyből számos filmfeldolgozás készült, legutóbb A Bly-udvarház szelleme. Engem azonban sokkal inkább vonzott a Washington Square, amely a fülszövegéhez híven roppant olvasmányos. Minimális a cselekménye, mert egy szem bonyodalomra épít, mégis felüdülésként hatott, és roppant jót szórakoztam rajta, amit viszont egyáltalán nem vártam el tőle.

 

Történetünk…

Miss Catherine Sloperről szól, aki New Yorkban él orvos édesapjával. Már szinte vénkisasszonynak számít, amikor végre felbukkan egy kérő, akit azonban a papa nem néz jó szemmel. Számos akadályt gördít a fiatalok elé, míg a másik oldalon álló nagynéni folyamatosan támogatja a kapcsolatukat. Vajon erősebbnek bizonyul a szerelem a gyermeki kötelességnél?

 

Egy hosszúra nyúlt pletykadélután | Edith Wharton

A Lazi Könyvkiadó klasszikusai sorozat kistinédzser korom meghatározó eleme, és ma is nagy örömmel veszek kézbe az ottani válogatásból, mert egyfajta minőségbiztosítást jelentenek nekem. Sajnos azonban a legtöbb kötet már kifogyott, lévén, hogy a 2000-es években adták ki őket. Éppen ezért örültem meg annyira, hogy az Athenaeum Kiadó Érzelmes klasszikusok sorozatába bekerült egy Edith Wharton regény, de sajnos nem lett az én regényem Az ártatlanság kora.

 

Eredeti megjelenés éve: 1920
Magyar megjelenés éve: 2003
Athenaeum Kiadó
klasszikus
négy csillag

Történetünk…

a 19. század végi New York-ban játszódik, ahol családok a társadalmi előírások mentén élik az életüket. Főszereplőnk, Newland Archer készül megállapodni, de az esküvőt halasztani szeretné még a kiszemeltje és a családja. Fiatalemberünkben ez, valamint a hölgyemény unokatestvérének felbukkanása bizonytalanságot idéz elő, de aztán hamar rendeződik a helyzet. De vajon mindenki jól járt ezzel a kimenetellel?

 

Az Athenaeumos kiadásból ugyan hiányolom a fülszöveget, de bőségesen kárpótolt a kötet elején található bevezető. Ugyan a cselekmény szempontjából eléggé spoileres, de kontextust ad és sokat magyaráz. Emellett pedig párhuzamba állítja az eseményeket az írónő életével, így máris jobban érthető a lapokról sütő szenvelgés.

 

Leginkább az zavart az egész kötetben, hogy az írónő rengeteget körít és temérdek leíró résszel operál ahelyett, hogy mozgatná a szálakat. Többet tudunk meg az epizódszereplők csipp-csupp dolgairól, az aktuális divatról és az általános társadalmi folyamatokról, mint azt szerettem volna. Az elején még viccesnek hatottak a pletyiző nénik, mint valami Austen regényben, de aztán átesett a regény a ló túloldalára.

 

Meggyőző érvek újratöltve | Narinder Dhami & Jane Austen

Legnagyobb örömömre robog tovább a Menő Könyvek Oltári Austen sorozata, amelynek harmadik megjelent kötete a Meggyőző érveket dolgozza fel. Az eredeti regényhez különleges viszony fűz, mert első olvasásra egyszerűen imádtam, de 2021-ben újraolvasva teljesen más élményt nyújtott, ami előtt értetlenül álltam. Éppen ezért vártam ezt a regényt, hogy végre igazságot tudjak tenni: az elbeszélés módjával van bajom vagy magával a történettel? Bár az nagyon árulkodó, hogy a 2007-es adaptációt a mai napig nagyon szeretem, a 2022-esről pedig inkább nem beszélünk.

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2023
Manó Könyvek
gyerek, klasszikus
öt csillag

Tizenkilenc éves korában Anne Elliot apja kívánságára elutasította azt a férfit, akibe szerelmes volt, egy Frederick Wentworth nevű tengerésztisztet.

Évekkel később Wentworth kapitány hazatér a tengeren töltött szolgálatból, és Anne reménykedni kezd, hogy útjaik talán újra keresztezik egymást.

Csakhogy az igaz szerelemhez gyakran göröngyös út vezet – vajon Anne és Frederick megtalálják-e újra egymást?

Jane Austen híres regényének friss hangú, vidám rajzokkal kiegészített újramesélése.

 

Jól esett a lelkemnek az olvasása, és egyáltalán nem csalódtam ebben az átdolgozásban sem, amelyben teljes mértékben eltűntek az eredeti regény szememben felmerülő „hibái”. A többi Oltári Austen kötethez képes viszont érzésre kevesebb illusztrációt tartalmazott, és ezeken sem nevettem annyi, bár maga az alapmű sem a humort helyezi a középpontba. A költözködős kép viszont nagyon ötletes volt, illetve azt is jól ábrázolták, hogy mindenki IS Annetől kér tanácsot. pedig most állatka fronton egy kutyát kapunk a macska-egér páros mellett, ami jobban passzolt a hangulathoz.

 

Ugyan az eredetihez hasonlóan Anne itt sem beszél sokat, de a személyesebb hangvétel miatt mégis közelebb éreztem magam főszereplőnkhöz. Nagyon tetszettek benne az apróságok, azaz a felröppenő gondolatok, titkos pillantások, amelyek reményt ébresztenek az olvasóban. Az egyik kedvencem Annetől származik, aki bathi tartózkodásuk alkalmával megjegyzi, hogy Wentworth barátai akár az ő barátai is lehetnének, amelyben párhuzamot véltem felfedezni a Büszkeség és balítélet egyik jelenetével. Az viszont meglepett, hogy a borítóra Mr. Eliott helyett Benwick kapitány került fel – bár tény és való, hogy vele jobban összeillettek volna, mint a korábbi úriemberrel.

 

Emma újratöltve | Katy Birchall & Jane ​Austen

Jane Austen Emmája első olvasásra nem fogott meg magának, illetve az 1996-os film sem lett a kedvencem. Az idő azonban nagyon jót tett a történetnek, hiszen akkoriban még bőven gyerek voltam, és teljesen a Büszkeség és balítélet hatása alatt álltam. Már a 2020-as Netflixes adaptációt is nagyon élveztem, és ez nyitotta fel a szememet, hogy egy újraolvasás jót tenne a könyvnek. Mindezt az Oltári Austen sorozatban megjelent kötet segítségével tettem meg, amely nagyon jót tett a lelkemnek.

 

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2023
Manó Könyvek
gyerek, klasszikus
öt csillag

Emma Woodhouse csinos, okos és gazdag lány, aki úgy gondolja, sosem fog férjhez menni.

Viszont imádja összeboronálni a szomszédait, ismerőseit, hiába próbálja erről lebeszélni őt jó barátja, Mr. Knightley.

Legújabb sikere – nevelőnője esküvője – után biztos abban, hogy bárki számára meg tudja találni a megfelelő párt. Vajon folytatódik Emma szerencsés sorozata? Vagy a legjobb tervek is kudarcot vallanak, ahogy az ilyen ügyekben gyakran előfordul?

Jane Austen híres regényének friss hangú, vidám rajzokkal kiegészített újramesélése.

 

Két könyv után kijelenthetem, hogy a hatalmas rajongója vagyok az Oltári Austen sorozatnak. Már a Büszkeség és balítéletet is imádtam, de ott az alaptörténet is a szívem csücske. Az Emma viszont megmutatta, hogy nemcsak egy egykötetes fellángolásról volt szó, mert mind a szöveg, mind az illusztrációk hozták az elvárt színvonalat.

 

Ha a ma menőnek számító „trope”-okba kéne besorolni a történetet, akkor itt egy barátságból szerelem sztorit kapunk. Címszereplőnk, Emma előszeretettel lép fel kerítőnőként, hogy a környék fiatal hölgyeinek beköttesse a fejét. Idegesítően mindenlébenkanál, aki azonban sikerek helyett kudarcokat halmoz, pedig csak jót akar. Társadalmi pozíciója mellé egy hipohonder édesapa is társul, így önmagát háttérbe szorítja, míg egy nap fejbe kólintja a szerelem egy nem várt sarokból.

 

Büszkeség és balítélet újratöltve | Katherine Woodfine & Jane ​Austen

Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye sokban hozzájárul ahhoz, ahol jelenleg tartok. Nem árulok zsákbamacskát – illetve szerintem már ti is tudjátok –, hogy ez az egyik örök kedvencem, amelyet akárhányszor és akármilyen formában olvasok vagy nézek újra, mindig jobb kedvre derít és megmelengeti a szívemet. Ezért is örültem meg a Manó Kiadó Oltári Austen sorozatának, amely könnyített, az ifjúság által is egyszerűbben feldolgozható, és illusztrált változatban hozza el az írónő regényeit, és amelynek első darabja pont a Büszkeség és balítélet.

 

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2022
Manó Könyvek
gyerek, klasszikus
öt csillag

Jane Austen klasszikusának friss, újszerű és korhű újramesélése illusztrált kiadásban. Elizabeth Bennett az öt lánytestvér közül a második legidősebb, és bár édesanyjuk szeretné, ha előnyös házasságot kötnének, Elizabeth nem biztos benne, hogy valaha is férjhez akarna menni. Egy bálon találkozik Mr. Darcyval, aki talán nem is olyan kiállhatatlan…

 

Egyszerűen imádtam. Ez egyrészt az alaptörténet iránti szeretetből fakadt, de ez önmagában mit sem ért volna, ha az adaptáció minősége megkérdőjelezhető. Katherine Woodfine nagyon jó stílusban mesél, amelyet Vallasek Júlia fordítása csak még egy szinttel feljebb emel. Megőrizték Austen humorát, amibe már rengetegen belebuktak korábban. Az ikonikus párbeszédek és mondatok szintén megmaradtak, és ezek szövegkörnyezetbe való átdolgozás is tetszett. Nyelvezete és szóhasználata sem túl modern, hanem megmaradt benne a korra jellemző kimértség. Valamint a magyar változat alapja egyértelműen a Szenczi Miklós féle fordítás volt, ami csak még inkább emelte az értékét.

 

Mielőtt még bevezetne a történetbe, kontextust ad az olvasónak, hogy megértse, miben tér el az akkori kor a maitól. Buzdít a hátralapozásra, ha több információra vágynál, amit magam is megtettem. Mind az író, mind a rajzoló ezen Austen regénnyel fertőződtek meg, előbbinek pedig az 1995-ös BBC adaptáció a személyes kedvence. Örültem, hogy buzdít a rendes regény elolvasására, hiszen ez felfogható egy „rövidített” olvasmánynak is, mint amilyen a kötelezőkből szokott lenni, de itt az unalmas összefoglalás helyett egy élő történetet kapunk. Támogatnám, ha ilyen formában is léteznének a legnagyobb mumusnak számító regények, hiszen így közelebb hozhatók ezek a mai kor emberéhez, és attól még mindig lesz olyan, aki az eredetit fogja elolvasni.

 

Hippik egyik kultregénye | Hermann Hesse – Olvassunk „auf Deutsch”

Ugyan az középiskola után inkább a szórakoztató és az ifjúsági irodalom felé fordultam, de időközönként a klasszikusok is bekopogtatnak. Így esett meg az, hogy a Nevenincs Könyvklubunk hatására sorra kerítettem Herman Hesse Der Steppenwolf [A pusztai farkas] című regényét eredeti nyelven. Mielőtt elkezdtem volna, nem értettem, hogy német irodalom órán miért nem olvastunk vagy tanultunk róla, de közben rájöttem, hogy nem akartak minket ilyennel terhelni.

Eredeti megjelenés éve: 1927
Magyar megjelenés éve: 1992
mágikus realizmus, lélektani
két csillag

A pusztai farkas Hesse világszerte talán legismertebb és legvitatottabb könyve. Nyilván nem véletlen, hogy épp a beatnemzedék körében arathatott óriási sikert. Introvertált, önmaguk útját járó, önmagukat kereső hősei elsősorban a politikától megcsömörlött, meg nem értett, szubkultúrába menekült, lázadó ifjúsághoz szóltak – legalábbis az Egyesült Államokban, ahol ez a generáció azért ugyancsak a maga képére formálta-ferdítette a 20-as évek Németországának ötvenéves, outsider értelmiségi hősét. De említsünk meg egy másik példát, hogy lássuk, a kábítószer apostolának kikiáltott Hesse sokkal többet, pontosabban merőben mást is jelenthet a világ más tájain: az Új Ember 1978. november 19-i számában Pilinszky János ismertette a Der Steppenwolfot: Harry Hallerben a kóros bűntudattól szenvedő, depressziós, önmegvető embert látta, aki – nem dogmatikus értelemben – közel jár a megtéréshez és a kegyelemhez.

Ez egy elborult regény, amihez nagy adag kitartás kell, főleg ha az ember lánya németül áll neki. A végeláthatatlan barokkos körmondatok Fontane-i minőségűek voltak, ami jelentősen megnehezítette az olvasást. Főleg amiatt is, hogy mindezen mondatok csapongó gondolatokat mutattak be, amik ettől függetlenül is nehezen követhetők.

Az elme sakkjátéka | Stefan Zweig – Betekintő #32

A könyvklubok reneszánszukat élik az internetnek hála, ám ez mégsem pótolhatja a tényleges találkozásokat. A közös olvasás élményét már a BookTube Könyvklubnak hála át tudtam érezni, valamint saját projekteknek köszönhetően is. Ehhez viszont egy szekérnyi kitartás kell. A NNKK második kísérletezése sikeresebbnek bizonyult, mert sikerült kiválasztanunk egy közös olvasmányt, mégpedig Stefan Zweig Sakknovelláját. Ez a klasszikus vonal lehet, hogy nagyobb motiváló erő, hiszen közösen régóta magunk előtt tologatott műveket olvashatunk el, vagy épp számunkra kevésbé ismertek kerülnek a kezünkbe.

 

Eredeti megjelenés éve: 1941
Magyar megjelenés éve: 1996
klasszikus
négy csillag

Az osztrák Stefan Zweig (1881-1942) is azon nagy, humanista írók közé tartozik, akiknek a műveit a német nácik olyan veszélyesnek ítélték, hogy nemcsak betiltották, de rögtönzött máglyákon el is égették azokat. Mi sem bizonyítja jobban Zweig írásainak értékét, mint az, hogy könyveit „a német szellemet mérgező” termékekként vetették máglyára, többek között Heinrich Heine, Franz Werfel, Erich Maria Remarque, Heinrich Mann és Eric Kästner műveinek társaságában. Zweiget mélyen lesújtotta az ellene és eszmetársai ellen folytatott német gyűlöletkampány, és a fasizmus fenyegetése elől 1933-ban előbb Londonba, majd 1939-ben Brazíliába emigráló író a nácik kezdeti háborús sikerei miatti elkeseredésében 1942 februárjában öngyilkosságot követett el. A halála előtti évben, 1941-ben született meg az egyik legismertebb, már Brazíliában írt műve, a Sakknovella, amelynek főhőse – dr. B., egy letartóztatott ügyvéd – a Gestapo börtönében, egy, a vallatóitól elcsent könyvből tanulja meg a sakkjáték stratégiáját. A sors úgy hozza, hogy szabadulása után dr. B.-nek az akkori sakkvilágbajnokkal szemben kell bizonyítania tudását. Az ügyvéd és a világbajnok drámai feszültségű összecsapásának történetét Fónagy Iván klasszikus fordításában kínáljuk az olvasóknak.

 

A megnemértettség magasiskolája | F. Scott Fitzgerald – Betekintő #29

Mostanában nem járok könyvtárba, mert eléggé frusztrálnak az itthon porosodó olvasatlan kötetek. Az Egyetemi Könyvtárba viszont néha eljutok a beadandókhoz szükséges szakkönyvek miatt, és észrevettem, hogy van egy szépirodalmi szekció. Ott találtam rá F. Scott Fitzgerald Benjamin Button különös élete című kötetére, amelyből egy híres filmváltozat is készült, viszont én még azt nem láttam. A sztori fő csavarját ugyan ismertem, de A nagy Gatsby után szerettem volna mást is olvasni az írótól.

Eredeti megjelenés éve: 1922
Magyar megjelenés éve: 2011
Fapadoskonyv.hu
klasszikus
négy csillag

F. Scott Fitzgerald (1896–1940) 20. század egyik legjelesebb és legnagyobb hatású amerikai modernista regény- és novellaírója, aki az első világháború utáni évek generációjához, az úgy nevezett „Elveszett nemzedékhez” tartozott.

Az 1922-ben íródott elbeszélés Benjamin Button életét mutatja be, születésétől halála napjáig, aki 1860-ban látta meg a napvilágot egy különleges rendellenességgel: aggastyánként született és előreláthatóan újszülöttként fog majd távozni a világból. F. Scott Fitzgerald megrendítő és elgondolkoztató novellája a másság elfogadásáról, illetve el nem fogadásáról szól, s érzékletesen mutatja be, hogyan változnak meg az ember kapcsolatai, amikor már kevésbé van rá szükség.

A történet 2008-ban a három Oscar-díjjal jutalmazott azonos című film alapjául szolgált, melynek főszerepét Brad Pitt és Cate Blanchett alakították.

A kötetben nem csupán a magyar fordítás, hanem az eredeti angol nyelvű elbeszélés is olvasható.

 

Én egy kétnyelvű példányt fogtam ki, ami azért is volt jó, mert ez egy kisregény. A rövid oldalszám miatt csak e-könyves lehetőség állt volna fenn, mert az író rövid történeteinek gyűjteményeit már nem lehet kapni (khm… célzás arra, hogy jó lenne).

Négy lány Ámerikában, avagy tanmese a szorgosságról és a szeretetről | Louisa May Alcott

Louisa May Alcott nevével először könyvmolyságom hajnalán, a Lazi Kiadós könyvek elején található megjelent köteteknél találkoztam, de valószínűleg sosem veszem kezembe, ha nem jött volna ki belőle 2019-ben egy könyvadaptáció. Az írónő még L. M. Montgomerynél is kevesebb figyelmet kap, pedig a Kiasszonyok van olyan jó, mint az Anne otthonra talál. Sőt nekem még jobban is tetszett ez a testvéri szeretetről, a szorgosságról és a szűkös körülmények elfogadásáról szóló tanmese.

Eredeti megjelenés éve: 1868
Magyar megjelenés éve: 1923
klasszikus, családregény
öt csillag

Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy New-England-i kisvárosban élnek.

Meg, a legidősebb csinos, és igazi hölgy szeretne lenni; a tizenöt éves Jo, az esetlen lázadó, írói ambíciókat dédelget; az érzékeny, törékeny, tizenhárom éves Beth a muzsikát szereti; Amy tizenkét éves, szőke és gyönyörű.

Otthoni kalandjaik, igyekezetük, amellyel a család jövedelmét próbálják növelni, barátságuk a szomszéd Laurence családdal és későbbi szerelmeik ma is lebilincselik üdeségükkel, fordulatos és izgalmas történetükkel az olvasót.

 

Majd 100 évvel az első magyar megjelenés után vettem kezembe a Kisasszonyokat, amely 1923-ban még Négy leány címen jelent meg. Nagyon meglepődtem, hogy ennek ellenére kevésbé ismert ez a regény, amihez az amerikai polgárháborús helyszín közrejátszott. Viszont a Lazi 2004-ben felkarolta ezt a klasszikust, és azóta is érkeznek a kiadások belőle. Talán ezért is jutott el hozzám ilyen későn, hiszen a 19. századi regényekkel édesanyám ismertetett meg, aki azokat még fiatalkorában olvasta. A Kisasszonyok pedig teljes mértékben megbújt a Brontë és az Austen regények árnyékában.

Második esély | Jane Austen

Jane Austen Büszkeség és balítéletének olvasása után már alig vártam, hogy kézbe vegyem az írónőtől a másik kedvenc kötetemet, a Meggyőző érveket. Elég régen olvastam először, de tudom, hogy nagyon megszólított. Az ebből készült 2007-es BBC adaptációt azóta már többször láttam, és szintén nagyon szeretem. A regény ezen újraolvasása során azonban messze alulteljesített, amit magam sem értek. Ennyit változhattam?

Eredeti megjelenés éve: 1818
Magyar megjelenés éve: 1980
klasszikus, női sors
Első olvasás: öt csillag
Második olvasás: három csillag

A Meggyőző érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb, és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény.

A történet főleg egy szerelmi szál körül forog. Sir Walter Elliot somersetshire-i kastélyában él három lányával. Ő maga özvegyember, a lányok közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez egy környékbeli nemesúrhoz, a legidősebb, Elisabeth, gőgjében hiába várt rangos házasságra, Anne-t pedig (a regény érzékeny, eszes és jószívű hősnőjét) lebeszélték arról, hogy hozzámenjen szerelméhez, egy fiatal, vagyontalan, bizonytalan jövőjű tengerésztiszthez. Anne lassan bele is törődik, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják, ám nyolc év után a kikosarazott udvarló előkerül, mint sikeres, vagyonos tengerészkapitány, aki végleg le akar telepedni és családot alapítani. Leendő feleségével szemben pedig mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet, csak Anne Elliot nem.

Kaphat-e a sorstól újabb esélyt Anne, s ha valóban révbe érhet, vajon az egyszer már elutasított Wentworth kapitány oldalán találja meg a boldogságot és harmóniát, vagy annak az elragadó idegennek a párjaként, akivel a legváratlanabb helyzetekben találkozik újra meg újra?

Austen írói erényei töretlenek, a jellemzés, az elemző lélekrajz, az irónia, a remek helyszínleírások és a feszes szerkesztés teszik a regényt maradandó élménnyé.

 

Olvasás közben nem értettem magamat. Az élményhez talán az is közrejátszott, hogy friss volt a Büszkeség és balítélet, ami az abszolút kedvencem. Azt viszont nem tudom, hogy miért tetszhetett anno ennyire? A mai napig reménytelenül romantikus vagyok, de akkoriban elég magányos lehettem. Reményt kaptam, hogy végül mindenkinek jár a boldog befejezés. Most azonban leginkább a mellékszereplők zavartak és a kommunikáció hiánya.

Általánosan elismert igazság | Jane Austen

Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye már a kezdetek óta időről-időre felemlegetésre kerül a blogon, és mindig meséltem nektek, hogy én mennyire is szeretem ezt a történetet mind olvasni, mind nézni, de bővebben sosem került rá sor. Ugyan 2018-ban hosszú idő után újraolvastam, legnagyobb bánatomra mégsem készítettem róla bejegyzést. Ezért is kaptam az alkalmon, mikor Andi Austen olvasásra buzdította követőit, amelynek első terméseiről már olvashattatok vagy meg is hallgathattátok. A klastrom titka után másodiknak ez került terítékre, és nem lehettem volna boldogabb az olvasást várva és közben is. Számomra ez egy elég meghatározó könyv, egy hatalmas kedvenc, ami meg is látszódik a bejegyzésen.

Eredeti megjelenés éve: 1813
Magyar megjelenés éve: 1958
klasszikus
öt csillag

Jane Austen (1775-1817) is vidéki papleány volt, mint a Bronte nővérek. A hampshire-i Steventonban született; Winchesterben halt meg, ott is temették el. Hat teljes regény maradt utána, és néhány töredék. Ennek a viszonylag kicsiny életműnek legismertebb és sok kritikus szerint legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet (1796; megjelent 1813-ban). Mint Austen többi regényét, ezt is emberismeret, fegyelmezett, klasszikus stílus, érett realizmus jellemzi. Nem emlegeti tételesen a történelem nagy mérföldköveit, de a maga korának és körének életéről telibe találó jellemrajzot – nem egy esetben gúnyrajzot – kapunk a fiatal írónő tollából. Regényei – nem úgy, mint a kortársak, a közvetlen elődök művei – viszonylag rövidek, kerülik a kitérőket, célratörően ábrázolják többnyire két-két jellem párhuzamos fejlődését. A Büszkeség és balítélet-ben ez a két jellem: Elizabeth és Darcy, ők a címben jelzett tulajdonságok hordozói, és büszkeségüktől, balítéletüktől csak nagy sokára szabadulnak. Körülöttük sok-sok maradandó figura él a regény lapjain: a partivadász lányos anya, Mrs. Bennet, a szelíd Jane, a kétes jellemű Wickham, a ledér Lydia, a gőgös Lady Catherine, a jámbor Bingley, a problémái elől könyvtárába menekülő Mr. Bennet, és nem utolsósorban a világirodalom egyik legélesebben karikírozott figurája, az üresfejű, szolgalelkű Collins tiszteletes.

….Jane Austenről való ismereteink forrása mindössze némi pletyka, néhány levél, és a könyvei. Ami a pletykát illeti, a maga idejét túlélő pletyka sohasem megvetendő; egy kis átfogalmazással kitűnően megfelel a célunknak. Például: Jane „egyáltalán nem csinos, és nagyon mesterkélt, nem olyan, mit egy tizenkét éves lány… Jane szeszélyes és affektált”, mondja unokahúgáról Philadelphia Austen. Aztán Mitfordné, az Austen lányok jó ismerőse, kijelenti, hogy „soha életében nem látott olyan csinos, csacska, affektált, férjvadász pillangót”, mint amilyen Jane. Mitfordné ismeretlen barátnője pedig, aki most nála vendégeskedik, azt mondja, hogy ilyen merev, peckes, pedáns, szófukar „aggszűz” még nem élt a világon, s amíg a Büszkeség és balítélet el nem árulta, hogy milyen értékes drágakövet rejt ezt a rideg foglalat, a társaságban annyit se törődtek vele, mint egy piszkavassal vagy egy kandallóellenzővel… Most már egészen más a helyzet – folytatja a derék hölgy –, piszkavasnak ugyan még mindig piszkavas, de olyan piszkavas, amelytől mindenki fél… Nem csoda, hogy rettegnek az olyantól, aki szellemes, aki jellemeket ábrázol, de sohasem beszél!"

 

Ha van egy könyv, ami generációkat köt össze, az a Büszkeség és balítélet. Nem is tudom, hogy honnan indulhatott ez a szintű rajongás, de az biztos, hogy édesanyám és általa jómagam is a tábort erősítjük. Az 1995-ös BBC feldolgozást láttam előbb, de utána azonnal kézbevettem a regényt, ami szintén elvarázsolt. A korral értem én is, és több régét is felfedeztem már, viszont épp úgy szeretem ezt a kortalan klasszikust, amely a mai nőknek is ugyanúgy szolgálhat iránymutatásként, mint ahogy szolgált a maga korában.

Ez a jazzkorszak, Öregfiú | F. Scott Fitzgerald – Betekintő #23

Mr. Gatsby történetével a 2013-as Leonardo DiCaprio főszereplésével készült film kapcsán ismerkedtem meg. Már első alkalommal is lenyűgözött a jazzkorszak csillogása, amely élmény az évek alatt sem kopott meg, ahányszor újra megnéztem. Tudtam, hogy ez egy F. Scott Fitzgerald klasszikus regényén alapszik, így mindenképp sort akart keríteni A nagy Gatsbyre, aminek most jött el az ideje. Engem teljesen elvarázsolt a könyv a drámai szerelmi történetével és a kor ábrázolásával, úgy is, hogy pontosan tudtam, hova fog kifutni. Fontos helyet fog elfoglalni a szívemben.

Eredeti megjelenés éve: 1925
Magyar megjelenés éve: 1971
klasszikus
öt csillag

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története sosem volt még ennyire aktuális. A 20. század egyik kiemelkedő világirodalmi alkotása művészi tökéllyel jeleníti meg az amerikai álom olyan örök témáit, mint a pénz és a hatalom bűvölete, az ambíció, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége, miközben érzékletes képet fest a húszas évek túlhabzó dzsesszkorszakáról is. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe, de a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ám dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással, az eszközökben sem válogatva vagyont szerez, hogy "méltó" legyen Daisyhez, és hogy a világítótorony reményt adó zöld fényét követve újrateremthesse a múltat és visszahódíthassa a fiatal asszonyt. A gazdasági összeomlás előszobájában zajló szerelmi háromszög, a fényűző partik, a politikusok és filmsztárok, a luxusautók és hidroplánok ma is ismerős színfalai mögött azonban végül a boldogtalan házasságok és beteljesületlen szerelmek, a szegénység és az elnyomás, a reménytelenség, a kiábrándultság és a magány világát találjuk.

 

Sokáig hangoskönyvként akartam elolvasni, hisz a kimaradt klasszikusokat könnyebb így pótolnom, mert jobban csúsznak. Itt azonban kivételt tettem, mert megtaláltam karácsonykor a könyvesboltban mint egyetlen Helikonos példány. Ezt jelnek vettem, és mivel már olyan hosszan görgettem magam előtt, hazajött velem.

Rémesen jó paródia | Jane Austen

2021 Jane Austen éve lesz, bár ez mindegyikről elmondható, mert az utóbbi időben nincs olyan év, hogy ne olvasnék újra legalább egy regényét vagy olvasnék el egy általa inspriált művet. A mai bejegyzésben egy korai, ámde posztumusz kiadott könyvéről, A klastrom titkáról lesz szó, amelyet Andi kihívása miatt olvastam el. Emellett már egy ideje magam is szerettem volna még egy esélyt adni a regénynek, mert nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy kedvenc írónőm történetei közül ez tetszik a legkevésbé.

Eredeti megjelenés éve: 1818
Magyar megjelenés éve: 1983 (?)
klasszikus, női sors
négy csillag

A Klastrom titkában új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.

Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, ám nagy csodálója a kor „gótikus” rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó kapcsolat csupán.

Látogatása a Northanger Klastromban megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt is elmaradnak. Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

 

Későn ismerkedtem meg ezzel a regénnyel, mert nem volt meg idehaza, és emiatt hatalmas elvárásokkal ugrottam neki, amelyet nem sikerült megugrania. Ezt leginkább a rövidségének és a kiforratlanságának köszönheti, amely más korai műveit tartalmazó kötetekre (Catherine ill. Szerelem és barátság) is jellemző. Ettől függetlenül fontos része az Austen életműnek, főleg a gótikus irodalom kifigurázása miatt.

Karibi őrület | Jean Rhys

Véletlenül találtam rá Jean Rhys Széles Sargasso-tengerére. Éppen Jane Stubbs Thornfield Hall lángokban című regényét fejeztem be, mikor rátaláltam erre a Jane Eyre előzményre. Az író neve valahonnan ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan, aztán amint hazaértem, minden összeállt. Ott ült édesanyám polcán a regény, elvegyülve a többi Femina kiadás között. Áthoztam magamhoz, és nagyon hamar neki is kezdtem. Azt hittem, hogy ez is tetszeni fog, de nem. Sokkal inkább nyomasztott a fülledt karibi levegő.

Magyar megjelenés éve: 1971
Európa Kiadó
klasszikus
két csillag

A dominikai származású angol írónő, Jean Rhys (1894–1979) pályája ígéretesen indult a 20-as évek elején-első kötetét Ford Madox Ford, a XX. századi angol regényírás egyik nagyja méltatta-, mégis több mint két évtizeden át elszigetelten s az irodalomtól is visszavonultan élt, mígnem a Széles Sargasso-tenger megjelenése (1966) után „felfedezték” az angol kritikusok, s utolérte a megérdemelt világhír.

Regényei-összesen ötöt írt, közülük A sötétség utasa és a Jó reggelt, éjfél is megjelent magyarul-mind egy-egy asszonyi sorsot, sőt ugyanazt a sorsot ábrázolják. Alapképletük romantikus: Jean Rhys. legalábbis a felszínen, férfi és nő örök szembenállását jeleníti meg, ugyanakkor azonban leszámol a romantikus illúziókkal, a „boldog befejezés” szirupos sablonja egy pillanatig sem kísért írásaiban.

A Széles Sargasso-tenger, amely Charlotte Bronte Jane Eyre című klasszikus regényének „feldolgozása”, Antoinette Cosway és Edward Rochester kapcsolatának – az írónő gyermekkorának színhelyén, a költői érővel ábrázolt karib-szigeteki világban játszódó-érzelmes történetéből bontja ki az elárult szerelem és a végletes-végzetes szenvedélyek tragikumát. Jóllehet a cselekmény időpontja a múlt század, a mű nagyon is modern: a magány és a kiszolgáltatottság élményét szólaltatja meg nagy erővel, kíméletlen éleslátással és magával ragadó írásművészettel.

Modern klasszikusról van szó, és talán a modernsége az, ami nem tetszett benne. Meg a pszichés betegség vonulata is túlságosan leterhelte a lelki világomat. Sokszor csapongott, pont mint a jövendőbeli Mrs. Rochester, és ugyan egy idő után Mr. Rochester is elbeszélővé válik, neki sem tetszett a stílusa.

Időszökkenő szerkezetek alfája | H. G. Wells – Olvassunk „auf Deutsch”

Mindennek van egy kezdete. Ami után már semmi sem ugyanaz. H. G. Wells Die Zeitmaschiene (Az időgép) című klasszikus regénye is ilyen. Ugyan már a megjelenése előtt is írtak időutazásról szóló vagy épp azt megemlítő műveket, de először itt használnak egy szerkezetet a végrehajtásához. Nem véletlenül tartják a regényt műfaj egyik meghatározó darabjának. Ezért is szerettem volna oly nagyon elolvasni. No meg azért, mert Félix J. Palma Az idő térképe című könyve sokat inspirálódott belőle, és az egyik főszereplője maga az író.

Eredeti megjelenés éve: 1895
sci-fi, időutazás, utópia
négy csillag

Ungläubig staunen die Gäste des genialen Tüftlers über das, was er ihnen berichtet: Mit einer Zeitmaschine sei er achthunderttausend Jahre in die Zukunft gereist. Und dann erzählt er vom Leben zweier Gattungen dort, den kindlichen Eloi und den garstigen Morlocks, die unter der Erde hausen, unterdrückt vom Herrenvolk oben im Grünen. Oder ist es gar nicht so, sondern ganz anders? Fieberhaft lauscht der Besuch, während der Zeitreisende die ganze Wahrheit enthüllt. Mit H. G. Wells’ 'Zeitmaschine' reist der Leser in eine fantastische Utopie von der Zukunft der Menschheit. 

Kétnyelvű példányom lévén gondoltam, hogy majd a nehezebbik nyelven állok neki, de nem akartam szenvedni vele, hanem élvezni akartam minden sorát. De egyszer biztosan nekiállok a másikon is, hisz ott van mellette tükörfordításban.

Történetünk szerint...

az Időutazó (másmilyen nevet nem találtam rá) kisebb társaságot hív össze, hogy bemutassa nekik nagyszerű találmányát, az időgépet, amit előttük működésbe is hoz. A társaság tagjai szkeptikusan állnak a teóriához, ám a szemük előtt válik köddé hősünk a masinával együtt, majd nem sokkal később visszatérve mesél a messzi jövőben átélt kalandjáról 800 701-ből.