Ha másképp döntöttem volna… | Matt Haig

Könyv Kempingen folyamatosan tologattam Matt Haig az Éjfél Könyvtár című regényének olvasását, pont mint ennek a bejegyzésnek a bejegyzésnek a megírását. Elöljáróban már hallottam jót és rosszat is erről a Goodreads Choice Award nyertes könyvről, így teljesen tanácstalan voltam. Végül jól döntöttem, hogy nem nyomás alatt kezdek bele, mert jobb a saját tempójában megemészteni.

 

Eredeti megjelenés éve: 2020
Magyar megjelenés éve: 2021
GABO Kiadó
fantasy, mágikus realizmus
négy csillag

Nora Seed eddigi élete rossz döntések és megbánások sorozata. Úgy érzi, mindenkinek csalódást okozott, önmagát is beleértve. Amikor azonban az Éjfél Könyvtárban találja magát, esélyt kap arra, hogy rendbe hozzon mindent.

Az Éjfél Könyvtárban lévő könyveket kinyitva megtapasztalja, hogyan alakult volna az élete, ha más döntéseket hoz, így egy régi barátja segítségével nekiáll megkeresni a számára tökéletes életet. A dolgok azonban nem mindig úgy alakulnak, ahogy arra számít, és a választásai hamarosan életveszélybe sodorják.

Mielőtt kifut az időből, választ kell találnia a legfontosabb kérdésre: hogyan tudná a lehető legjobban élni az életét?

 

Rövid fejezetek miatt olyan érzésem volt, hogy gyorsan haladok vele, ám témája miatt helyenként meg kellett állnom, hogy elgondolkodjak rajta. Az elején a hangulatomat is sikeresen megbélyegezte, ami egyáltalán nem rossz dolog, csak ez egy depresszióval foglalkozó könyvél hátráltató tényező lehet.

 

Történetünk…

a megkeseredett Noraról szól, aki véget akar vetni az életének. Ez sikerül is neki, ám a végső nyugalom helyett egy titokzatos helyen ébred fel, amelyet Éjfél Könyvtárnak hívnak. Az itt található könyvekben az ő lehetséges életeit tárolják, ha egy-egy helyzetben másképp dönt. A könyvtáros segítségével elkezdi magát belehelyezni egy-egy életbe, ám egy idő után rá kell jönnie, hogy az emberek túlidealizálják a „mi lett volna ha” eseteket. És egy titokzatos utazó is feltűnik, aki hasonló cipőben jár, mint hősnőnk. Vajon sikerül döntésre jutnia, mielőtt elmúlik az éjfél?

Nora egy elég pesszimista hősnő, akin még a gyógyszeres kezelés mellett is érződik a depresszió. Rengeteg döntését megbánja utólag, amelynek mennyisége az életének előre haladtával egyre csak nőtt. Nem érzi azt, hogy fontos lenne valakinek is, mert még a munkahelyéről is azért bocsátják el, mert jót akarnak neki. Ez milyen indok már? Mindennek a rossz oldalát látja meg, ami kihat a könyv alaphangulatára. Emiatt meghiszem, hogy valaki miatta nem szerette olvasni. Nekem azonban egy visszatekintés volt arra az időre, mikor én sem voltam ennyire pozitív.

 

Maga az Éjfél Könyvtár egy elég érdekes koncepció, hiszen sokan gondolkodtunk már el azon, hogy milyen jó lett volna egy adott helyzetben másképp dönteni. Ezek módosítására eddig csak az időutazás állt fenn, mint lehetőség, vagy épp a varázsgombák, de mindegyik rossz véget ért. Az sem biztos, hogy jobb életünk lett volna, ha másképp döntünk, ám utólag mindig jobb színben tüntetjük fel. Nora viszont kvázi büntetlenül helyezheti bele magát más-más élethelyzetbe, attól még az eredeti élete nem változik meg. Ha akarta volna, akkor lehetett volna híres zenész, vagy olimpikon úszó vagy épp gleccserkutató, de férjhez is mehetett volna, vagy csak egyszerűen Ausztráliába költözik a barátnőjével, mikor az hívja. De mindig meghátrált, mert nem hitte el magáról, hogy képes rá. A választási lehetőség mellett a kimeneteleken azonban nem változtathat. Sok életet bejár, ahol az elején mindig azt hiszi, hogy itt jobban járt, de aztán jön egy olyan pont, ami az eredeti életében másképp alakult, és a csalódás miatt visszakerül a könyvtárba. Hiszen a siker nem mindig mérhető, materializálható.

Forrás: Pinterest

A regény által sikerült ismét valamit tanulnom. A Dunbar-szám az a mennyiség, ahány darab emberi kapcsolatra vagyunk beprogramozva, ami pedig 150. Ennyi kapcsolatot tudunk egyszerre fenntartani úgy, hogy ismerjük többieket és a közöttük levő viszonyokat. Ez a vadászó-gyűjtögető közösségekre vezethető vissza, és vizsgálata érdekes a közösségi média világában. Valószívűleg nem véltelen nem látod az összes követőd tartalmát, hanem az algoritmus kiválasztja a hozzád legközelebb állókét, és azokat mutatja meg neked.

 

A feléhez érve egyszer csak fordult a történet, amire egyáltalán nem számítottam. Elkezdte megérteni a könyvtár működését, és sorra élte az érdekesebbnél-érdekesebb életeket, amelyek közül már nem mindegyikbe kapunk betekintést. Felfedezi a multiverzum bugyrait, ami a tudományt szerető énem nagyon élvezett még úgy is, hogy a fizikától feláll a hátamon a szőr. Aztán a végén még azt hiheti az ember, hogy „leül” a történet, de aztán csavar még egyet rajta az író.

 

Összességében

Ez a remény könyve. Indulhat bármilyen pesszimista felütéssel, középpontjában a depresszióból való kilábalás áll. A tiszta lappal való újrakezdés lehetséges, csak akarni kell és tenni kell érte. Biztosan fogok még az írótól olvasni.

„– Nagy volt a nyomás!

– A nyomás erősít. A grafit nyomás hatására lesz gyémánt.”

~~~

„Az univerzum is káosz és entrópia felé hajlik. A termodinamika alaptörvénye ez. Lehet, hogy az életé is?”

~~~

„– Ne aggódj! A zsebkendő olyan, mint az élet. Van még.”

~~~

„Bambán meredt a Megbánások könyvére, és azon tűnődött vajon a szülei szerették-e egymást, vagy csupán azért házasodtak össze, mert abban az életkorban illő volt házasságra lépni a hozzád legközelebb álló, facér személlyel.”

~~~

„– (…) A bánkódásainknak sokszor nincs is valóságalapja. A bánkódás néha… (…) baromság.”

 ~~~

„– A könyvtárosok hatalmas tudás birtokában vannak. Odavezetik az embert a megfelelő könyvekhez. A megfelelő világokba. Ismerik a jobb helyeket. Mint a lélekkel rendelkező keresőmotorok.”

~~~

„– És… valójában… igazából… amit a legsikeresebb életútnak hiszünk, gyakran nem az. Mert sikerfelfogásunk sokszor ostoba külsőségeken, csak kívülről látható eredményeken alapul. Olimpiai érem, ideális férj, magas fizetés. Ilyen státusszimbólumaink vannak. Holott a valódi siker nem mérhető, az élet pedig nem megnyerhető verseny. Ez mind… badarság!”

Forrás: Pinterest

„Létezik egyáltalán másik élet, vagy csak a díszlet változik?”

~~~

„Ha túl sokáig maradunk egy helyen, elfelejtjük, mekkora is valójában a világ. Nem érzékeljük a szélességi és hosszúsági körök jelentőségét. Ahogyan szinte felfoghatatlan az ember belső világának nagysága is.

~~~

„A Megbánások könyve egyre vékonyodik. Egyre több benne az üres oldal. Úgy tűnik, életed nagy részében olyasmiket mondtál, amiket nem is gondoltál komolyan. Ez az egyik komoly gátló tényeződ.”

~~~

„Ezek szerint ilyen a rocksztárélet, eszmélt rá. Egyetlen hatalmas lóverseny. Most már csak az a kérdés, ő a zsoké-e vagy a ló ebben az analógiában.”

~~~

„Lehetséges, hogy nincsenek könnyű életutak, csak különböző ösvények.”

~~~

„Rájött, hogy nem azért próbált véget vetni az életének, mert annyira szomorú volt, hanem, mert meg volt győződve arról, hogy ebből nincs kiút.

Úgy vélte, ez lehet a depresszió alapja – és a félelem és kétségbeesés közti különbség. Félelem, ha a pincébe lesétálva aggódunk, hogy esetleg becsukódik mögöttünk az ajtó. Kétségbeesés, amikor becsukódott, és be is zárult.

~~~

„– Én egyszerűen nem értem az életet (…).

– Nem kell értened. Csupán élned kell.”

~~~

„Nora megértette, hogy lehet akármilyen őszinte az életben, az emberek csak akkor látják az igazságot, ha az kellően közel van az ő valóságukhoz. Ahogy Thoreau is írta: „Nem az számít, amit nézel, hanem az, amit látsz.””

~~~

„Fontos felismerés, hogy ahová menekülni akartunk, ugyanaz a hely, mint ahonnan menekülni próbáltunk; hogy nem a hely volt a börtön, hanem a nézőpont.”