Számomra a Legendás latték
nyitotta meg az utat a cozy fantasy komfortjába, amely terület első ránézésre
nem állhatna messzebb a sötétebb hangulatú kötetekről ismert T. Kingfishertől.
A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez azonban számára egy szerelemprojektként
indult még jóval az ismertsége előtt, és számos átdolgozás után nyerte el
helyenként nyers, de összességében roppant humoros, szívderítő és kalandos
változatát.
![]() |
| Eredeti megjelenés éve: 2020 Magyar megjelenés éve: 2024 Kossuth Kiadó cozy fantasy négy csillag |
A tizennégy éves Mona más,
mint a város védelmével megbízott mágusok: nem tudja uralni a villámlást, nem
tud beszélni a vízhez. Familiárisa egy kovászkeltető, mágiája pedig kizárólag
kenyéren működik. Kényelmes életet él a nénikéje pékségében, ahol mézeskalács
embereket bír táncra.
Élete azonban fenekestül
felfordul, amikor egy holttestet talál a pékségben. Egy orgyilkos járja a város
utcáit, varázsnépekre vadászik, és úgy tűnik, Mona a következő célpontja.
Ráadásul a hirtelen mágusok nélkül maradt, káoszba zuhant városban talán még az
orgyilkos lesz Mona legkisebb problémája…
Egyszerűen zseni a regény borító-
és a címválasztása. Ugyan a magyar változatban más lett a mézeskalács képe, de
a lényeg – a morcos és harci kedvtől duzzadó arckifejezés – megmaradt. A
hátulján lévő mosolygós változattal kiegészítve nekem A Lego kaland kétarcú
rendőre jutott az eszembe. A cím pedig egyedül a vállán hordozza a kötet
marketingjét, és igazából már fülszöveg nélkül felkelti az emberek figyelmét.
Emellett pedig tökéletesen tükrözi a regény bolondosságát és abszurditását.






