Kettéválaszt, de el nem szakít | Nina Willner

Ha bárki ezek után megkérdezné, hogy milyen könyvet ajánlanék a kettéosztott Németország témájában, egyértelműen Nina Willner 40 ősze lesz a válaszom. Amit anno Anne C. Voorhoeve-nak nem sikerült megcselekednie a Lilly átmegy a falon című regényében, azt ez a könyv maradéktalanul bepótolta. Dokumentarista, de mégis érdekes és könnyen olvasható. Megismerjük a rendszert, a politikai helyzetet, de emellett egy család sorsát is követjük.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2017
Maxim Könyvkiadó
történelmi, memoár
öt csillag

Ez a memoárkötet egy keletnémet család megindító története: a világháborútól kezdve a vasfüggöny (és a berlini fal) leomlásáig kísérhetjük végig a sokgyerekes pedagóguscsalád viszontagságos sorsát. A mesélő nem akárki: egyrészt a család Nyugatra szökött gyermekének Amerikában született lánya, másrészt az első amerikai nő, akiből hírszerző tiszt lett Berlinben, aki átjárhatott a várost – meg a szovjet és az amerikai zónát – végzetesen megosztó határvonalon, ahol sok kétségbeesett menekülő lelte halálát.

A szerző német precizitással feldolgozott dokumentumokra és személyes beszámolókra építi fel a két szálon futó történetet. Az egyik szálon a népes keletnémet família hányattatásait és megalkuvásait, sikereit és kudarcait, nehéz hétköznapjait követhetjük nyomon, a másikon olyan mélységben ismerhetjük meg az egyre inkább bezáruló és börtönként funkcionáló Német Demokratikus Köztársaság működését a besúgói terrorhálózat kiépítésétől a hétvégi telkek éhínséget megelőző kiosztásán át a komédiába fulladó végjátékig, amilyen mélységbe a szocializmus idején nem volt módunk betekinteni nekünk, magyaroknak. Ezen felül még a hidegháború globális kihatású eseményei is beleszövődnek ebbe az érdekfeszítő, informatívan olvasmányos, fotókkal gazdagon illusztrált visszaemlékezésbe.

Kegyetlenség, terror, nélkülözés, unalmas szürkeség, gerinctelen megalkuvás és rengeteg küzdelem a mérleg egyik serpenyőjében – míg a másikban ott a szeretet, „Oma” családfenntartó optimizmusa, a régi világból átmentett tisztessége és az egyes családtagok többé-kevésbé becsületes túlélő taktikái, sőt: nyílt lázadása a lelkeket nyomorító rendszer ellen. Sokáig nem fogjuk elfelejteni ezt a csodálatos családtörténetet…

 

Vajon tényleg bűnös-e a bűnös? | Hannah Kent

Izlandról mindig a gejzírek és a hosszú éjszakák jutnak az eszembe. Ezen hideg országban azonban mégis nagyon boldog emberek élnek, ami a természetnek is köszönhető. Hannah Kent Rekviem egy gyilkos asszonyért című regényének zord időjárása azonban a 19. század nehézségeit és elszigeteltségét mutatja be egy gyilkosságon keresztül.

 

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
történelmi, krimi, lélektani
négy csillag

Izland rideg északi partvidékén járunk, 1829-ben.

Agnes Magnúsdóttir megöli a szeretőjét, ezért halálra ítélik és a kivégzésig egy család gondjaira bízzák. Lelkészt is rendelnek mellé, hogy feloldozza bűnei alól.

Az elítélt lassan megnyílik a tisztelendőnek, elmeséli neki az életét és a gyilkosság előzményeit. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy semmi sem az, aminek látszik, de az idő vészesen fogy – közeleg a tél, és vele a kivégzés napja.

Egyedül Agnes tudhatja a teljes igazságot. Ez az ő története.

 

A könyv hátulja nem árul el sokmindent, csak az alaphelyzetet, és ez így is van rendjén. Érdemes szinte vakon belemenni a kötetbe, hiszen a szemünk előtt nyílnak ki a karakterek és magyarázódnak meg az események. Krimihez híven senki sem szeretné előre tudni a csattanót, így én is igyekszem a legminimálisabb tartalmi említés mellett sokkal inkább az érzelmekre fókuszálni.

 

Történetünk…

a 19. századi Izlandon játszódik, ahol kettős gyilkosság, gyújtogatás és lopás vádjával három embert halálra ítélnek. Érdekesség, hogy ketten az egyik áldozat szolgái voltak. A kivégzésre várva Agnest egy családhoz szállásolják el, és egy pap is jár hozzá a bűnbocsánat gyakorlásáért. Nekik mesélik el az életét, és hogy hogyan is került abba a helyzetbe, hogy a munkaadója életére törjön. De tényleg ő az igazi gyilkos?

Igaz történetek alapján – Olvassunk graphic novelt #8

A valóság is lehet olyan érdekes, mint a fantázia szüleménye. A mai két graphic novelem közül az egyik igaz történet alapján íródott, a másik pedig egy memoár. Bár témájukban eléggé különböznek, egyik sem nyert meg magának maradéktalanul.

Slussz az Anschlussal, avagy az apró mozzanatok történelemformáló ereje | Éric Vuillard

Eddig leginkább a második világháború hátországaiban játszódó és holokauszttal kapcsolatos könyveket olvastam, a tényleges frontvonal és az hozzá vezető hatalmi csatározás elkerült. Éric Viullard Napirend című regénye apró, elsőre jelentéktelen mozzanatokat mutat be német történelemből, amelyek hozzájárultak a Harmadik Birodalom térhódításához. Rövid és információdús, mégis regényes alkotás.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2021
21. Század Kiadó
történelmi
négy csillag

A Napirend című Goncourt-díjas regény igazi fekete komédia, amely a második világháborúhoz vezető sorsdöntő tárgyalásokat beszéli el. Diplomáciai kudarcok, megszakadó emberi kapcsolatok, katasztrofális irányt vevő események előzték meg a fegyveres konfliktus kirobbanását.

A német ipar óriásai – akik számára a náci uralom alatt virágzik az üzlet – egybegyűlnek, hogy Adolf Hitlert támogatásukról biztosítsák. Az osztrák kancellár túl későn eszmél, hogy csapdába sétált, amikor Hitler ultimátumot ad neki, ezzel előkészítve Ausztria annektálását. Winston Churchill is megjelenik a rendezvényen, ahol Neville Chamberlain búcsúztatja Joachim von Ribbentropot, Németország addigi londoni nagykövetét, akit hamarosan a náci kormány külügyminiszterévé neveznek ki, hogy aztán később a nürnbergi per vádlottai között lássuk viszont.

Vuillard regényének minden sorát drámai feszültség hatja át – feledhetetlen története bemutatja a tragédiát, amelynek során maroknyi nagyhatalmú férfiú a háború küszöbére sodorta az egész világot.

 

Már az eleje teljesen megvett magának, a gazdaság és történelem iránt érdeklődő emberként szerettem a nyitójelenetet és annak jelentőségét. A további jelenetek is pörögtek, de aztán lelassultunk Ausztriánál, ami miatt egy kisebb mélypontot éltem meg. Teljesen azt hittem, hogy követni fogjuk a korábban felvázolt dinamikát. Ezzel egy idő után megbékéltem, és újra nagy lendülettel vetettem bele magamat. A vége pedig szívszorító, főleg a keretes szerkezet része.

Elveszve Indiában | Saroo Brierley

Mindig meglepődök a kulturális különbségeket olvasva, mivel még nem volt lehetőségem ezt szemtől szemben átélni. Ezért tűnik számomra inkább mesevilágnak, mint valóságnak, de folyton folyvást emlékeztetnem kell magam arra, hogy ezek tényleg léteznek. 
Saroo Brierly Oroszlán című regénye egy utazás volt Indiába, ahonnan az író származik. Memoárként még inkább új volt számomra, mert a helyszín mellett a formával is ismerkedtem.

Magyar megjelenés éve: 2016
Athenaeum Kiadó
memoár, igaz történet
három csillag

Mi történik akkor, ha egyszer csak egy zakatoló vonaton találjuk magunkat, és azt sem tudjuk, merre robogunk? Ha nem emlékszünk a kisváros nevére, ahonnan elindultunk? Mi lesz velünk, ha Kalkuttába keveredünk, és a múltunkról semmiféle információnk nincs? Szárú, az ötéves indiai kisfiú egy szerencsétlen véletlen folytán India egyik legveszélyesebb városába kerül. Volt otthona, most nincs semmije. Mit várhat az emberektől, az érzéketlen tömegtől? Vajon túl lehet élni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek elé az élet állítja őt? Hogy juthat el egy kisfiú Indiából Ausztráliába? Képes lesz új életet kezdeni? Találkozhat még valaha az édesanyjával? Megtudhatja egyáltalán, hol élte le élete első öt évét? Vajon ki lehet az igazi oroszlán?

Egy valós történet a kitartásról, az önfeláldozásról és a hitről.

A könyv az Oscar jelölés miatt került a magyar piacra. Ez természetesen kérdéseket vetett fel bennem, amikre azonnal válaszokat akartam kapni. 
Egy fiúcska sorsát meséli el, aki egy pályaudvaron elveszve próbálja túlélni a mindennapokat. Még szerencse, hogy viszonylag hamar megtalálja egy gyermekvédő szervezet, és nekik köszönhetően került Ausztráliába. Új családban felnőve teljesen más ember lett, mint akivé otthon vált volna. Az idő előrehaladtával a múltja azonban egyre jobban foglalkoztatja. Szeretné megtalálni a családját, de az ötéveskori ismerethiány miatt ez igen csak lassan megy. Végül azonban összekerül a család, mert minden jó, ha a vége jó. Meg különben akkor nem lett volna belőle sikersztori.

"Néha harcba szálltam egy-egy darabka lepényért is. Mindenki egyforma igyekezettel próbálta megkaparintani őket, így gyakorta félrelöktek, sőt meg is ütöttek. Mintha kóbor kutyák lettünk volna, akik egy csonton marakodnak."

Nyugati szemmel elrettentő volt az indiai nyomornegyed zsúfoltsága, az utcán élés és a szegénység. Ez azonban hozzátartozik az élethez egy olyan országban, ahol még nálunk is kevesebbet keresnek az emberek.

Sarooval útja során meglepően sok minden történt. Bár lehet, hogy ez a regény felnagyító sajátossága, de a legdurvább az, hogy tényleg így volt. Vagy legalábbis így emlékezett vissza rá. A rémült kisfiú, aki meg szeretne bízni a felnőttekben, akinél természetes, hogy pár napig nincsen otthon. Mindez egy hatalmas országban. Egyszerű környékről származva, és iskolázottság hiányában még megértetni is nehezen tudta magát másokkal. Naivsága miatt nagy a veszély arra, hogy kihasználják, mert mindenhol vannak gonosz emberek.

Evvel ellentétben a modern Ausztráliába megérkezve felvette az ottani élet ritmusát. Megtanult mindent, és boldog ember lett belőle. Az ottani családja mindenben támogatja, igazi fiúkként nevelik fel. 

"Fiatal felnőttként mindnyájan eljutunk arra a pontra, amikor feltesszük a kérdést, hogy mihez kezdjünk az életünkkel – de legalábbis milyen irányban induljunk tovább. A létfenntartáson túl arra is gondolnunk kell, mi a legfontosabb a számunkra. Nem meglepő módon arra jutottam, hogy nekem ez a család."

Elgondolkodtatott a befogadó szüleinek motivációja. Sue, a nevelőanyja azért döntött amellett, hogy Indiából fogad be gyerekeket ahelyett, hogy sajátot szülne, mert a Föld népessége egyre csak nő. Indiában viszont rengeteg gyerek árvul el, akiken csak a jó szádék segít. Felelősséget vállalva nem csak Saroot, hanem még egy gyereket is magukhoz vesznek. Bár ez csepp a tengerben, de mindenképpen értékelendő hozzáállás.

A végére pedig tartogattam egy érdekes tényt Sue származásáról, ugyanis az édesanyja egy magyar emigráns volt. Milyen kicsi a világ… Mindenhol ott vagyunk.

Hogy kinek ajánlom?

Aki szeretné megismerni a film mögött húzódó történetet az elveszett fiú tollából is.

Ha érdekelnek az igaz történetek.

Vagy egy röpke utazás erejéig kíváncsi vagy Indiára és egy onnan származó fiúcska életére.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!

Iráni rémálom | Betty Mahmudi

"Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő" - állítja István királyunk. Igaza van az öregnek, ha az akkori viszonyokat nézzük. De mi van akkor, ha a felek teljesen különböznek egymástól nemhogy nyelvben, hanem kultúrában is? És mi van olyankor, ha nem fogadják el egymást, hanem az egyik a másikat át akarja téríteni az Igaz hitre? A Lányom nélkül soha című regény segítségével lehetőségem nyílt arra, hogy egy igaz történeten keresztül jobban megismerjem a muzulmánok egy szeletének életét. Mindez a 80-as évek Iránjában játszódik, de vajon ma hogyan viszonyulnak hozzánk?

Első megjelenés éve: 1987
Legújabb: Ulpius-ház Könyvkiadó
igaz történet

Betty Mahmudi és férje, az Amerikában dolgozó, iráni származású orvos, Dr. Szejjed Bozorg Mahmudi 1984-ben Iránba utazott, hogy meglátogassák Mudi családját. Velük volt négyéves kislányuk, Mahtab is.

Bettyt megdöbbenve tapasztalta a nyomorúságos és mocskos életkörülményeket, és az, hogy ebben az országban a nőket akarattalan tárgyakként kezelik, a nyugati embereket pedig gyűlölik. Betty hamarosan vágyott vissza Amerikába. De Mudi és rokonsága másként döntött. Anya és lánya egy idegen világ foglyai lettek, túszai az egyre zsarnokibb és erőszakosabb férfinak.

Végül Betty találkozott egy idegennel, aki megszervezte kockázatos menekülésüket Iránból, egy olyan úton, amelyet kevés nő és gyerek csinált valaha is végig. Lidércnyomásos erőfeszítéseket tesznek azért, hogy hazatérhessenek otthonukba. A menekülés egy rettenetes hóviharban kezdődik.