Ha Afganisztán, akkor háború, legalábbis nekem ez
jut elsőre az eszembe, mivel gyerekkorom óta csak ezzel kapcsolatban kerülnek
be a híradásba. A Persepolis után viszont el kezdett furdalni a kíváncsiság,
hogy további közel-keleti országokat ismerjek meg első kézből, hiszen az ott
élő emberek másképp élik meg a helyzeteket, mint azt mi kívülről látjuk. Ugyan
az Khaled Hosseini Egyezer tündöklő nap című
regénye már régebb óta a polcomon van, mégis a Papírsárkányoknak álltam neki
korábban, ami az író méltán híres első könyve. Egy fiú sorsán keresztül
ismerhettem meg a kultúrát és az életmódot, minden boldog és szomorú
pillanattal együtt.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2003 Magyar megjelenés éve: 2005 Libri Kiadó lélektani, családregény négy csillag |
Felejthetetlen és megható történet egy nem
mindennapi barátságról, amely egy tehetős család gyermeke és a szolgálójuk fia
közt szövődik a pusztulásra ítélt Afganisztán végnapjaiban. A közös élmények és
kedves időtöltésük, a sárkányfutás már-már elszakíthatatlanul fűzi őket
egymáshoz. Azonban egy szörnyű esemény örökre megváltoztatja az életüket. Amir cserben-hagyja
a barátját, Haszant, és ezzel véget ér számukra a gondtalan gyermekkor. Amir a
hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, de nem tud
szabadulni a bűntudattól. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. Az
ország romjain végre jóváteheti mindazt, amit elrontott, és megszabadulhat
lelkiismerete terhétől.
Nehezen veszem rá magam ezen bejegyzés megírására,
mert annyi mindent szeretnék mesélni a könyvről, de nagyon nehezen tudom
szavakba önteni. Ez egy jó regény, témája miatt viszont nehezebben olvasható.
Tökéletesen megfelel az idegen kultúra megismerése célnak, de emellett férfiak
sorsával foglalkozik, akik életük során barátok, gyerekek, férjek és apák.
Történetünk…
a békés Afganisztánban indul, ahol Amir és
édesapja olyannyira tehetősek, hogy szolgákat is tartanak. Az egyikkel és annak
fiával nagyon jó barátságot ápolnak, a kisfiúk szinte testvérként nőttek fel
egymás mellett. Az egyik évente megrendezett sárkányeregető verseny éket ver
közéjük, így nagyon hamar külön válnak útjaik. Emellett a háború is beköszön az
országba, ahonnan Amir édesapjával menekülni kényszerül. Az USA-ban kötnek ki,
ahol új életet kezdenek. Évek múltán apja régi barátja levelet ír Amirnak, és
visszahívja a tálibok által uralt Afganisztánba, ahol számos titokra fény derül.
Érdekes volt bepillantást nyerni Afganisztánba, ebbe a tőlünk oly messze lévő, titokzatos országba, amely akkoriban egy Iránhoz képest elmaradott volt. Nem is sejtettem, hogy ekkora ellentét van az ott élő többség, a pastuk és az ország egyik legnagyobb kisebbsége, a hazarák közt. Nem csak abban különböznek, hogy a muzulmán vallás más ágát követik – a pastuk a szunnitát, a hazarák a siítát –, hanem kinézetben is eltérnek egymástól. A hazarák szerepe alárendelt, Haszan és édesapja nem véletlenül szolgálók. Az iszlám egy országra kényszerített vallás, nem véletlen, hogy Amir édesapja ferde szemmel néz a hit oktatóira. Szerinte csak egy bűn létezik: a lopás.