Kusza időkalandok | Ryan Graudin

Ígéretes fülszöveg, nem mindennapi borító, ez jellemzi Ryan Graudin Invictus – Az idő gyermeke című regényét. Csak az önmagam támasztotta elvárásokkal futottam neki, nem olvastam előzetes véleményeket még a megvételkor sem. Annyira szerettem volna szeretni, de nem jött össze ennek az önálló regénynek, amin még a folytatások sem segítettek volna.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2018
Maxim Könyvkiadó
ifjúsági, sci-fi
három csillag

Lélegzetelállító ​kaland, mely dacol térrel és idővel.

Farway Gaius McCarthy az időn kívül született egy XXIV. századi időutazó anyától és egy ókori gladiátor apától, így egész léte dacol a természet törvényeivel. Álma, hogy ő is időutazó lehessen, de megbukik a záróvizsgán, így be kell érnie a kapitánysággal egy kalózhajón, amellyel a feketepiacra szánt kincseket rabolja össze a múltból. Vele tart legjobb barátja, a zseni és kocka mérnök, Gram, a színes hajú történész, Imogen – akik titkon szerelmesek egymásba –, és az orvos Priya, akitől pedig Farway lélegzete akad el minden pillanatban. Egyik bevetésükön, a süllyedő Titanicon találkoznak egy Eliot nevű titokzatos lánnyal, aki mintha mindig előttük járna egy lépéssel, és drámai titkokat őriz, amelyek az első perctől meghatározzák Far életét. Eliot, aki pontosan tudja azt, hogy a történelem nem olyan megváltoztathatatlan, mint amilyennek látszik, őrült vágtába kezd Farwayjel és legénységével az időn át, hogy helyrehozzanak bizonyos dolgokat, amíg még van rá lehetőség.

Nem kapott el a hangulata, pedig nem is együltő helyemben olvastam el. Szántam rá időt, hogy érjenek a karakterek, az események, de evvel csak azt értem el, hogy állandóan halogattam a kézbevételét. Pedig a filmszerűen sikerült dupla nyitánya még tetszett, de utána egyszerűen csak pörgettem a lapokat, érzelmek nélkül.

Történetünk…

egy időn kívül született srác, Farway kalandjaiba csöppent minket, aki egy csempészhajó kapitánya. Háromfős legénységével az időt járják, hogy megbízásra különböző tárgyakat szedjenek össze, amit a jelenben majd a feketepiacon értékesítenek. Egy ilyen alkalommal futnak össze a Titanicon egy különös lánnyal, aki csak nem akar mellőlük tágítani, így felveszik a legénységbe. Ám Eliot csak a bajt hozza magával, és elég érdekes dolgok derülnek ki róla útközben.

Forrás: Pinterest

A könyv viszonylag kevés és kis helyeken játszódik, így akarva-akaratlanul a szereplőkre terelődik a figyelem, akik közül egyik sem került úgy igazán közel hozzám. Ott van Far, aki azon kívül, hogy tárgyakat emel el, semmi különösebb dolgot nem csinál. Jó, az indiai származású barátnőjével aranyosak, de a csaj jobban kidolgozott, mint főhősünk. Nagyon egysíkú lett szegényem. Aztán az orvosunk, Priya egy fokkal érdekesebb volt, ezért is lettem volna kíváncsi a családjára vagy a múltjára. Őt is befejezetlennek éreztem, pont mint Gramet, aki egész nap Tetriszezik, meg fél szerelmet vallani Far unokatesójának, Imogennek, aki színes hajával visz életet az egész történetbe. Ez egy kalózhajó, nem egy tengerjáró tele nyugdíjassal. Valami életet, ha kérhetném. Szedett-vedett társaságunk legátgondoltabb és ezzel együtt a legtitokzatosabb karaktere Eliot, akiről ha többet mondanék el a nevén kívül, az ártana az olvasmányélménynek. Szóval itt van egy kupac szereplő, de nemigazán tud velük se mit kezdeni.

Az egész cselekmény mögött lévő társadalmi és politikai berendezkedést csak futólag érintjük. Az tetszett, hogy a jövőben Róma lett a Föld fővárosa, evvel visszaadva régi dicsőségét. Nem egy megszokott helyszín, viszont örültem volna, ha nagyobb szerepet kap a város.

Az időutazásnak voltak érdekes elemei. Ott volt például a Rács, amin keresztül érik el a különböző korokat az időjáró masinával rendelkező egyedek. Aztán ott vannak a képesítések, mint Műszerész vagy Történész, amivel teljes mértékben felkészítik őket a várható kalandra. Vannak, akik megfigyeléseket végeznek, és vannak másfajta időutazók, akik tetteikkel megbolygatják az idő fonalát, ami persze a nagy és ijesztő Elenyészeté lesz. Mindenki fél tőle, csak azt nem tudni, hogy ez az idő öngyógyító kereke vagy ezt valaki rájuk szabadította. Misztikusnak misztikus, de hiányzott belőle számomra a megalapozottság.

Forrás: Pinterest

Összességében

Nem tudott megfogni sem a szereplőivel, sem a történetével, sem a helyszínével. Mert az időutazás, mint elem nem elég a történetnek, kell hozzá egyfajta körítés is. Apró, értékelhető nüanszai sem voltak elegek arra, hogy megkedveltessék velem a könyvet. Nagyon sajnálom, hogy ez így alakult, pedig annyira megörültem, hogy végre olvashatok egy önálló regényt.

„Az iskola olyan könnyen ment neki, hogy kétszer is elvégezte, először Mérnök lett, utána Rögzítő. Miért rekedne meg a tudás az első szinten? Miért zárnánk be magunkat egy apró dobozba?”

~~~

„AMIKOR KÉTSÉGEID VANNAK, FŐZZ TEÁT!”

~~~

„– Megmentenéd ezeket az embereket, ha tehetnéd? – kérdezte a lány.

Far elkomorodott. – Nem gondolod, hogy a képzelt hőstettektől csak rosszabb lesz a tehetetlenség?

– Jobb, mint keselyűnek érezni magam.

– De hát keselyűk vagyunk, P.

Tetszik vagy sem, ez volt az igazság. – Nekem jobban tetszik a régiségáthelyező.”

~~~

„A világnak a méz miatt hiányoznak a méhek, nem a fullánkjuk miatt.”