Már nem az első Balaton és
Balatonfüred témájú regényt olvasom, sőt a századforduló sem jelent már
újdonságot. Ezt a kettőt ötvözi Tóth Gábor Ákos Balatoni futár című könyve,
amelyről jó véleményeket olvastam a megjelenése környékén, így a fülszöveg
által kínált kaland mellett emiatt is el szerettem volna olvasni. Sajnos
azonban hatalmasat kellett csalódnom benne, mert alig volt története, amelyet
léhűtő főhősünk sem tett elviselhetőbbé. Pedig az alapelgondolás sok
lehetőséget rejtett, csak az a baj, hogy ezek rejtve is maradtak.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2021 21. Század Kiadó történelmi fikció két csillag |
Három évvel vagyunk az
utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a
császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a
rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…
Az országos történésektől
mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek
is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis
kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi
társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci”
fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és
nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…
Mindez akár idilli
végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem
botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai
folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…
Az Édesvízi mediterrán
sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az
Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat,
mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Még nem olvastam az írótól az eddig megjelent regényeit, de már találkoztam velük korábban. Nagyrészt a kíváncsiság vezérelt, pedig a borító is kellemes hangulatot áraszt. Elkezdve azonban hamar rádöbbentem, hogy nem leszek jóban a hősünkkel, hacsaknem a fejlődés útjára lép. A helyszín tetszett, ám egy idő után a semmittevés már kevésbé volt érdekes, és mindezt 380 oldalon keresztül kellett elviselnem.
Történetünkben…
sokáig névtelen
főszereplőnket a székesfővárosi munkáltatója száműzi Balatonfüredre, amelynek
társasági életéről, de leginkább pletyáiról és érdekességéről kell beszámolnia.
Férfiúnk azonnal beleveti magát a közepébe, de se perc alatt pórul jár, és
egyedül a helyi építész fogadja be magához, aki munkát is szerez a már új
tulajdonossal rendelkező Jókai-villában. Viszont nagyrészt csak-teng leng, a
nőket sem nyűgözi le, a kaland sem találja meg, így saját útjának keresésére
Érdekes technikával
dolgozik az író. Sokáig nem árulja el hősünk nevét, ezáltal nehezebb kötődni
hozzá. Ez azonban nem tűnik fel egyszerre, csak amikor már népes
szereplőgárdával dolgozik, és gondolkodik az egyes karakterekről, de az
elbeszélő nem ugrik be. Először a vezetéknevét árulja el, ami Csengődi, és
valamikor később a keresztneve is előkerül, de az már egyáltalán nem maradt meg
bennem, mert annyira lényegtelen.
 |
| Forrás: Google keresés |
Társadalom és korrajzként
is szolgál, mert elég részletesen bemutatja az akkori életet, illetve a
technikai vívmányokat, mint például a távbeszélőt. A füredi légkör teljesen
egyedi a jachtkikötő jelenlététől. Sokkal elitebb mint Budapest, de mégis
megmarad a fürdővárosi miliője. Bár azért hangsúlyozza, hogy a Balatonon nem
csak nyaralók hanem lakók is vannak, amit észben kellene tartani. A
településhez szorosan kapcsolódik Jókai személye. A kötetben központi helyszínné
válik az író villája és az ismeretlen oldala. Hogy az ottani pletykáknak mennyi
valóságalapja lehet, nem tudnám eldönteni, de inkább negatív alaknak állítja be.
Az irodalom mellett előkerül a bor is főként a filoxéra kapcsán. Valamint
megemlítésre kerül Helka legendája, amelyet már Nyulász Péter regényéből oly
jól ismerek.
A rövid fejezetek alatt
nemigazán történik semmi. A 100. oldalon felcsillant egy reménysugár, hogy
hátha lesz a könyvből valami, mert már hősünk főnöke, Tsa is rászólt, hogy
illene már valamit kezdenie valamit magával, nem csak tengni-lengni. Annyira
egyetértettem vele, de hát csóringer lelkem nemigazán teszi azt, amivel
megbízták. Füred elhagyása teljes mértékben felüdülést jelentett, ám hamar
visszatértünk erről a rövid inetrmezzoról a szokásos langyos lábvízbe.
Csengődi egy elég esetlen
újságíró, aki már az elején sem volt szimpatikus. Eddig tálcán kínálták fel
neki a sztorikat, de amint önmagának kéne elmenni a hírért, fogalma sincsen,
hogy mit kéne tenni. Helyette inkább iszik, amiatt állandóan másnapos, és még
az alibi leltárkészítő munkáját is csak nehezen tudja végezni. Állítása szerint
nagy nőcsábász, de nem tudom, hogy melyik nőnek jön be a tesze-toszasága. Nem
jut egyről a kettőre, leginkább csak mások pénzén lébecol, és akkor meg hogy
lesz belőle a címben szereplő futár. Végül kiderül, hogy nem őt hívják így, és
épp emiatt volt ez akkora csalódás.
 |
| Forrás: Google keresés |
A kötet során sokat
elmélkednek, illetve feltűnt, hogy inkább a mai korra reflektálnak vele -
például a telefonnal vagy az áhított gazdagsággal kapcsolatban -, mint az
akkorira. Legalábbis engem nagyon kizökkentettek, mert egyáltalán nem tűnt oda
valónak a beszélgetés. Összességében Félrenyúltam ezzel a
kötettel, pedig a koncepciót érdekesnek tartom a mai napig, de a megvalósítás
közben többször hasra esett a történet. Annak valószínűleg könnyebben megy a
regény olvasása, aki tudja értékelni a főhőst vagy csak egyszerűen
szimpatikusnak találja, de én a való világban sem bírom az ilyen embereket, nemhogy
a könyvekben. Nálam ez a könyv hatalmas csalódás volt, pedig a szerző nem ír
rosszul, csak ez a könyv nem nekem készült. Köszönöm a lehetőséget a
21. Század Kiadónak! „A firkászok nekem, uram, olyanok, mint a mostanság ránk ragasztott filoxéra a jó fajta magyar szőlőnek.” ~~~ „Mindenki felfelé kapaszkodik egy olyan áhított értékrend irányába, amelynek valódi szerkezetéről fogalma sincs.” ~~~ „Azt akarom ezzel mondani, hogy az ilyen szerkezetek hasznossága egy idő után szükségszerűen átfordul haszontalanságba (lásd, amíg nem jártak vonatok, senkit sem gázolt halálra a mozdony), és az emberek ezt felismerve elkezdenek átalakulni, de leginkább bezárkózni. A fővárosi lakos manapság például olyan, mintha egy országos méretű álarcosbál résztvevője lenne, vagy holmi középkori lovag, aki páncéllal védi magát az ártalmas információk ellen. Képzeljük csak el ezt az alakot egy telefonnal a kezében: a bálozó azt sem tudja, melyik kezével tartsa a maszkot, s melyikkel az új világ dicsőítő letéteményesét, (…).” ~~~ „Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen, aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. ~~~„– Nem lehet különválasztani a fürdőéletet, a szelíd hegyeket, a tavat, a szőlőművelést, a borkultúrát, a jó vendéglátást – ez mind úgy van együtt, ahogy sehol máshol.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése