"Mert az egy nyelvű és egy
szokású ország gyenge és esendő" - állítja István királyunk. Igaza van
az öregnek, ha az akkori viszonyokat nézzük. De mi van akkor, ha a felek
teljesen különböznek egymástól nemhogy nyelvben, hanem kultúrában is? És mi van
olyankor, ha nem fogadják el egymást, hanem az egyik a másikat át akarja
téríteni az Igaz hitre? A Lányom nélkül soha című regény segítségével
lehetőségem nyílt arra, hogy egy igaz történeten keresztül jobban megismerjem a
muzulmánok egy szeletének életét. Mindez a 80-as évek Iránjában játszódik, de
vajon ma hogyan viszonyulnak hozzánk?
 |
| Első megjelenés éve: 1987 Legújabb: Ulpius-ház Könyvkiadó igaz történet |
Betty
Mahmudi és férje, az Amerikában dolgozó, iráni származású orvos, Dr. Szejjed
Bozorg Mahmudi 1984-ben Iránba utazott, hogy meglátogassák Mudi családját.
Velük volt négyéves kislányuk, Mahtab is.
Bettyt
megdöbbenve tapasztalta a nyomorúságos és mocskos életkörülményeket, és az,
hogy ebben az országban a nőket akarattalan tárgyakként kezelik, a nyugati
embereket pedig gyűlölik. Betty hamarosan vágyott vissza Amerikába. De Mudi és
rokonsága másként döntött. Anya és lánya egy idegen világ foglyai lettek,
túszai az egyre zsarnokibb és erőszakosabb férfinak.
Végül
Betty találkozott egy idegennel, aki megszervezte kockázatos menekülésüket
Iránból, egy olyan úton, amelyet kevés nő és gyerek csinált valaha is végig.
Lidércnyomásos erőfeszítéseket tesznek azért, hogy hazatérhessenek otthonukba.
A menekülés egy rettenetes hóviharban kezdődik.