Vannak olyan témák. amikhez az
ember szívesen nyúl, ennek azonban mindig valamilyen gyerekkori oka van. Már
magam sem tudom, mikor kezdődött az érdeklődésem Atlantisz iránt, de a mai
napig fel tudom idézni azt a bizonyos oldalt a képeskönyvemben. Megfogott a
misztikája, ezért is örültem meg, mikor megláttam Hartman Ágnes, művésznevén
Lilian H. AgiVega trilógiáját. Felkeltette az érdeklődésemet, mert nem elég,
hogy a régi várost használja, ezt megbolondítja a tündérekkel, és természetesen
magyar szereplőkkel.
 |
| - AgiVega - Első megjelenés éve: 2010 Aba Könyvkiadó ifjúsági, urban fantasy négy csillag |
Atlantisz nem pusztult el, és
lakói szigetük elsüllyedésekor nem lelték halálukat a tengerben. Alulmaradtak
azonban a harcban, melyet volt rabszolgáik, a tündérek vívtak ellenük, épp
ezért most sellőkként kell élniük a víz mélyén.
A rabszolgák lázadása óta
eltelt tízezer év alatt az atlantisziak minden tudása és bölcsessége a feledés
homályába merült. Emlékezetük szerint mindig is sellőként éltek Atlantiszon, s
nem is tudnak a tündérek létezéséről.
Ám az egykori rabszolgák még
mindig bosszúra szomjaznak, és a sellők teljes pusztulását kívánják. A két nép
több ezer éves konfliktusának kellős közepébe csöppen bele a tizennyolc éves
Elel, aki barátjával és édesapjával Írországba látogat.
Sellők és tündérek háborúja?
Lehetséges ez? Miért ilyen bosszúszomjasak a tündérek? Van-e köztük olyan, aki
már megelégelte az örökös gyűlölködést? Elpusztulhat-e ismét Atlantisz?
Létezhet-e szerelem sellő és ember között? Lehet-e békét teremteni a szerelem
erejével?