Nagyon keveset tudunk
Észak-Koreáról. Kívülről a propaganda azt hirdeti, hogy minden rendben, az
átlagembereket viszont nem tudjuk megkérdezni, hogy tényleg így van-e, vagy ők
hogyan vélekednek róla. Egyedül az onnan elmenekültek beszámolóiból alkothatunk
képet, akik az életüket kockáztatva szöktek meg a Föld fekete lyukából. Isikava Maszadzsi is kijutott, és a Folyó a sötétben című memoárjában meséli el, hogy
milyen élete is volt azután, hogy a családja önként és dalolva költözött vissza
Japánból, nem tudva, mi vár rájuk.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2000 Magyar megjelenés éve: 2020 Könyvmolyképző Kiadó memoár öt csillag |
Szívbe markoló
igaz történet egy férfiról, aki megszökött Észak-Koreából, hogy hazatérhessen.
Félig koreai, félig japán
emberként Isikava Maszadzsi egész életében úgy érezte, egyik országhoz sem
tartozik. Ez az érzés akkor mélyült el benne igazán, mikor egy megtévesztés
hatására a családja Japánból Észak-Koreába költözött, és az akkor tizenhárom
éves Isikava a legalsó társadalmi kaszt tagjaként találta magát.
Ebben az életrajzi
könyvben őszintén beszámol viharos gyermekkoráról, az elnyomó, totalitárius
rezsimben eltöltött harminchat kegyetlen évről és arról, milyen nehézségekkel
kellett szembenéznie, hogy visszatérhessen szülőhazájába, Japánba, miután
sikerült megszöknie Észak-Koreából.
A Folyó a sötétben nemcsak
az országban zajló élet részletes rajza, hanem az emberi lélek
megingathatatlanságának és a méltóság megőrzésének testamentuma is.
Ez nem csak egy szökésiről szóló könyv, hiszen az csak az utolsó fejezetben kerül elő, és viszonylag gyorsan le is zajlik. Hatalmas szerencse is kellett hozzá, no meg segítőkész emberek, illetve szürke foltok. Ez azonban sosem családi mutatvány, hanem egyéni, így mindent hátra kellett hagynia.