A jövő Brazíliája | Alaya Dawn Johnson

Egy kiadó alapításakor jó, ha kijelölünk egy célcsoportot és egy tematikát, mert így az olvasónak is könnyebb elhelyezni őket. A Cor Leonis Kiadó azonban a marketinges praktikát sutba dobva belekapott mindenbe, és végül csak tengnek-lengnek. Alaya Dawn Johnson Nyárherceg című regénye is náluk jelent meg, de annyira elüt mindentől, amit tőlük olvastam, hogy egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy nem találta meg anno az olvasóközönségét. Akkor még nem volt menő az afrofuturizmus, illetőleg az LMBTQ vonal sem került zászlóshajóra senkinél sem. Ma azonban már más a helyzet és ezért is volt érdekes ennyi évvel a megjelenés után kézbe vennem.

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2015
Cor Leonis Kiadó
ifjúsági, sci-fi
két csillag

Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.

Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.

June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál.

Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.

 

Már az elején szeretném leszögezni, hogy nem tetszett, amely leginkább a hősnőnk személyiségén múlt. Mert maga a világ érdekesnek volt mondható, de abból is sokkal többet ki lehetett volna hozni. Egyedül a borítóját tudtam értékelni, de az vajmi kevés egy regény esetében.

Történetünk…

egy jövőbeli Brazíliában játszódik, ahol a Nyárkirályválasztás procedúrájába tekinthetünk bele. Főszereplőnk, June szeretne minél inkább részese lenni az eseménynek, ha lány léte miatt nem nevezhet rá sohasem. Ezt az alkalmat művészetének megmutatására is használja, és épp emiatt figyel fel rá az újonnan választott Nyárkirály, Enki. Gillel kiegészülve követjük végig hármójuk sorsát, hogy hogyan is forgatta fel az életüket ez az egy év.

 

Egy futurisztikus brazil forgatagba csöppentem az olvasás során, amelyet egy matriarchális rendszer ural, hiszen a nők látszólag nem képesek nyomorba taszítani Palmares Trest. Ám ahogy kitárult előttem a kasztrendszer, egyre inkább megkérdőjeleztem magamban ennek létjogosultságát. Védelmi funkcióját ellátja a város, hiszen az atombomba, pestisjárvány és természeti katasztrófák sújtotta Földön kevés biztonságos és élhető település található. A nagy világvége után meg kellett erősödni, északon a fagy is pusztít, ezért vándorolt mindenki délre. Maga Palmares Tres japán mintára épült, akik elég fejlett technológia birtokában vannak. Ugyan a modokat tiltják a városban, de a nagykövet sokat mesél az ottani életről. A japánok meghosszabbították az életet, megszüntették testüket és már csak tudati síkon léteznek.

Forrás: Pinterest

Az érdekesnek mondható világot csupa érdektelen karakterrel töltötte meg. June feltűnési viszketegségben szenved, és ez kb. az édesapja halála óta tart így. Szeretné bebizonyítani a világnak, hogy ő is ér valamit és ezért minden egyes alkalmat megragad. Beválogatják az ösztöndíjjelöltek közé nevelőanyja nyomására, és végig a nagy művén munkálkodik, illetve segít Enkinek megdönteni a hatalmat. Csapatmunkájukat azonban nyilvánosan nem vállalják fel sokáig, ami egyáltalán nem volt fair a Nyárkirály oldaláról. Enki egy senki lenne, ha nem lennének segítői és beleépített modjai – egy alsóvárosi senki. Próbál borsot törni a hatalommal bíró nők orra alá, de leginkább őrültségeket tesz, és maga is megőrül a történet végére – eggyé válik a várossal.

 

A könyv négy egységből áll, mindegyik egy évszak eseményeire koncentrál. June szemszöge mellett dőlt betűs részek is találhatók, amelyek Enki gondolataiba engednek bepillantani. Itt magyarázza meg a döntéseit és támpontokat ad Junenak.

 

Domináns az LMBTQ szál, mégsem érzem azt, hogy erre lenne kihegyezve a történet. Teljes természeteséggel kezeli, hogy June édesanyja férje halála után egy nővel házasodik össze. Emellett Enki is Gillt szemeli elsőnek, és csak utána mozdul rá Junera, meg még ki tudja kikre.

 

Mindenre a művészet a magyarázat, amit egyáltalán nem szerettem. June csapong, Enki világot akar váltani, de végül mindketten csak rosszat tesznek. Gill anyukája volt az egyetlen szimpatikus a művészek közül, aki csodaruhákat varr, de ő alig kerül említésre.

 

Összességében

Több sebből vérzik, és lehet akármilyen érdekes a koncepciója, a megvalósításban elbukott. Nem használja ki a világa adta lehetőségeket, a szereplők sem szerethetők, és csak csapong, mint a művészek.

„…egy művész, aki elhanyagolja a külsejét, olyan, mint egy énekes, aki képtelen tartani a ritmust.”

~~~

„A hatalom felelősséggel jár, legalábbis nekem ezt mondták. Azt kéne inkább mondaniuk, hogy a hatalom bűntudattal jár, a bűntudat bánattal, és nincs az a mod, csak a halál, ami ettől megszabadítana.”

~~~

„Nem akartam hangosan is kimondani. A tanár felnéz az angol nyelvű könyvből, amiből épp felolvas az osztálynak.

– Ilyen erős ellenszenvvel viseltetsz Atwood iránt, June?”