A titokzatos Seregélylak | Alix E. Harrow

Alix E. Harrow a hangulatteremtéshez ért a leginkább. Már a Tízezer ajtónak is inkább ez az aspektusa kapott el, mint a cselekménye vagy a karakterei, és A Starling-háznál sem volt ez másképpen. Sajnos azonban ez itt most nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy végig zónában tartson. Ugyan a nyomozás izgalmas volt, de a szereplők és a döntéseik zavartak.

 

Eredeti megjelenés éve: 2023
Magyar megjelenés éve: 2024
Agave Könyvek Kiadó
dark fantasy
három csillag

Néha egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

 

Sokan úgy népszerűsítették A Starling-házat, mint olyan regényt, ami a Gallant szeretett volna lenni. Elemeiben látom a hasonlóságot, mint az átokverte ház, a másvilágra nyíló portál és a borongós hangulat, viszont nekem nem nyújtott sokkal jobb élményt. Ugyan kidolgozottságban messze lekörözi, de cserébe helyenként több okom volt a morgolódásra.

 

Elválaszt és összeköt, avagy nem ér feladni | Alix E. Harrow

Alix E. Harrow-ra még anno Fruzsi hívta fel még a figyelmemet, és a magyar megjelenéskor kérdés nélkül szereztem be a Tízezer ajtót. Idővel ez a lendület átcsapott félelembe, mert az agyam valamiért a negatív véleményeket erősebbként pozicionálta. Éppen emiatt ért hatalmas pozitív csalódásként, mert már az elején elkapott a hangulata, és örömmel süppedtem bele minden egyes alkalommal.

 

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2021
Agave Kiadó
fantasy
négy csillag

January Dudose nem hétköznapi története az 1900-as évek elején veszi kezdetét. A lány Cornelius Locke pártfogoltjaként éli mindennapjait a milliomos üzletember vermonti birtokán, miközben apja régészeti felfedezőként a világ legkülönbözőbb pontjain kutat letűnt civilizációk után és gyarapítja egzotikus tárgyakkal Locke gyűjteményét. January az egyik nap a házban bolyongva talál egy könyvet, ami mintha idegen világok varázslatos illatát hordozná magán. Ajtókról mesél, melyek átjáróként funkcionálnak a távoli helyek között. A lány ekkor még nem sejti, hogy ez az esemény milyen hatással lesz az életére, és milyen veszélybe sodorja majd. Az addigi kényelmes mindennapok egyik napról a másikra borulnak fel, ráadásul egy olyan sötét erő veszi üldözőbe, ami nem retten meg semmitől.

Alix E. Harrow bemutatkozó regénye káprázatos világábrázolásával és lírai prózájával varázsolja el az olvasót. A Tízezer ajtó felejthetetlen utazások, örök barátságok és világokat átívelő szerelmek szívbemarkoló története, középpontjában egy nagyon szerethető főhőssel, aki képes minden veszéllyel szembenézni, csak hogy rendelkezhessen a saját sorsa felett.

 

Sokmindenre emlékeztetett ez a kötet. A mágikus ajtók egyszerre a Csellengő gyerekek sorozatot juttatták az eszembe, bár ott sokkal szűkebben értelmezik őket, hiszen csak gyerekek számára láthatók. A borongós hangulat, de legfőképp a példány tapintása a Gallantot idézte, de itt egy sokkal összetettebb megoldást kaptunk, és jobban is tetszett. A lábjegyzetek és a nyelvezete pedig A Hollókirályra hajaztak. Sokáig A Végtelen Történet is ott lógott a levegőben a történetek beszippantó erejével, de aztán más irányba kanyarintotta az írónő az eseményeket. Az viszont biztos, hogy mindezen elemek mellett mégis egy önmagáért különleges regényt kapunk.